GUETH PÉTER
Először is beszélhetünk arról, hogy Erdély különös és különleges tájai mindig is sok alkotót ihlettek és inspiráltak. Fotográfusok, írók, festőművészek merítenek e vidék különös atmoszférájából, vásznon, könyvlapokon vagy fotópapíron örökítve meg, gondolva tovább az itt élők történeteit és mindennapjait. Ezek közül az alkotások közül később több is szép ívet rajzol a kultúra egére, rangos galériák falán, felolvasóesteken és nemzetközi tárlatokon találkozhat velük az érdeklődő – kivéve talán éppen azokat, akik leginkább érintettek lennének. A kis falvakba ugyanis ritkán kerülnek vissza az alkotások, az ott élők – akik öntudatlanul is múzsaként szolgálták létrejöttüket – aligha találkozhatnak velük. Emiatt a forrásvidékhez való visszatérésnek konkrét jelentése van: megmutatni az ott élőknek a művészeti végterméket – ami általában csak a nagyvárosi, nemzetközi galériák falain látható –, kiállítani az ott készült alkotásokat a település boltjában, a bárban, buszmegállóban és mindenhol, ahol a helyiek megfordulnak. Ez egyfajta hídverés két világ között, a KopiaKollektiva elmúlt két éves munkássága pedig jól mutatja, hogy nem is értelmetlen vállalkozás.
A visszatérésnek, visszavitelnek azonban van másik oldala is. Ez pedig az alkotóról szól, aki felteszi magának azt a banálisnak tűnő kérdést: mit is lát valójában, amikor a tájat nézi? A hegyek, fenyvesek, legelők, patakok, a düledező kis kék sárházak és a félig felépített, vakolatlan paloták, a kanyargó, kavicsos utcák, a háromszáz éves templomok, a hidak, a leomlott gyárépületek mind-mind többszörös jelentésrétegekkel bírnak. Vajon mit látunk, amikor sietve, csak úgy átsuhanunk egy falun? Ha kinézünk az autó ablakán, talán megakad a tekintetünk egy-két épületen, utcán ballagó emberen, villanydrótra szerelt fényfüzéren, de minden gyorsan tovaúszik. A sebesség, az autó hangszigetelt belső csendje, a klímaberendezés által biztosított állandó hőmérséklet megóv minket az adott hellyel való találkozástól.
Mennyivel másabb lenne a látvány, ha biciklivel vagy gyalog haladnánk el ugyanott? Mennyivel másabb lenne a helyiekkel szóba elegyedve? Vajon kivel állnánk le beszélgetni, melyik utcába kanyarodnánk be, melyik házba kopogtatnánk be? A választásunkat és döntésünket mi befolyásolná? Végül is mi rajzolná meg bennünk az adott falu tájképét? Egyáltalán, hogyan és mi alapján alkotjuk meg egy helyről a saját olvasatunkat? Többek között ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel foglalkoztak a KopiaKollektiva idei alkotótáborának résztvevői az alkotóműhelyek során.
Vida Gábor író, a Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztője a tájábrázolás eredetéről, annak fejlődéséről, valamint irodalmi jelentőségéről és szerepéről tartott előadást.
Kerekes Emőke fotóművész, a KopiaKollektiva Egyesület elnöke a vizualitás felől közelített a témához. Előadásában kitért a tájábrázolás művészettörténeti vonatkozásaira, majd a tájkép fotográfiai előzményeit, illetve annak kortárs megközelítését szemléltette: mit jelent ma a tájkép és mi az, hogy urbán táj? Emőke kiemelte, hogy a tájkép nem azonos a természetfotóval, mert a táj ábrázolása a világ ábrázolásával egyenlő. Ezután bemutatta, mindez hogyan érhető tetten a kortárs művészetekben, miként lehet elmosni a határokat, valamint hogyan válhat a tájkép metaforává. Az általa vezetett műhelyben a résztvevők Kőrispatakot valamint a Bözödi-tó környékét járva, fényképezve végeztek gyűjtőmunkát, amely során fényképről-fényképre haladva jutottak el saját, szubjektív tájképük megalkotásáig.
Balla Zoltán operatőr, a KopiaKollektiva alelnöke a mozgókép segítségével közelített a tájkép témaköréhez. Szó esett az alapvető technikai ismeretekről, mint például a kompozícióról, képkivágásról, a térről és irányokról, valamint a ritmus és vágás használatáról is. A műhely koncepciója szerint mindenki mobiltelefonnal forgatott, hiszen ez az eszköz mindig ott lapul a zsebben, így bárhol, bármikor bevethető. A műhelymunka során az úgynevezett mozgó fotográfiák létrehozása volt a cél, amelyek hosszan kitartott snittek segítségével készülnek. Ilyenkor a kamera mozdulatlan megfigyelő és csak hagyja, hogy előtte történjenek az események, de nem megy utánuk, nem követi őket. Ez a megközelítés elmélyülést és türelmet igényel. Bár az egyes jelenetek lehetnek előre megrendezettek vagy az élet által adottan véletlenszerűek, mégis maga a történet csak a felvételek végső összevágásánál és a hozzájuk társított hangok megkomponálásánál születik meg.
Ez éppen olyan, mint az emlékezés. A bennünk felhalmozódó képek és hangok az idő során sajátos eleggyé állnak össze, amelyet később emléknek hívunk. Bár e belső történetek a valóságra épülnek, mégis a lehető legszubjektívebbek és legszemélyesebbek. Balla Zoltán műhelyében Kőrispatak, illetve a Bözödi-tó jelentették a filmstúdiót és a díszletet. A munka végére két kísérleti kisfilm is elkészült, amelyeket a táborozók közösen, illetve egyénileg hoztak létre. Az alkotásokat a tábor ideje alatt készült fényképekkel együtt az utolsó estén a kőrispataki kis kocsma udvarán vetítették le a résztvevők.
Az általam vezetett műhelyben a saját történet, mint egyfajta belső tájkép megalkotására és elmesélésére került a hangsúly. A műhely alapvetése szerint a legtöbbször nincs befolyásunk arra, milyen hatások, milyen események kerülnek bele életünk nagy történetébe. Nem dönthetjük el előre, milyen látvány tárul elénk a következő kanyarnál, kinek a hangját halljuk meg, fázzunk vagy melegünk legyen. Ezekre nincs ráhatásunk, arra azonban igen, hogy miként olvassuk és értelmezzük ezeket a helyzeteket. Sokszor a jól ismert történeteink új olvasata segít hozzá minket a továbblépéshez és a mélyebb önismerethez. Irodalomterapeutaként elsősorban irodalomterápiás eszközöket használtam ahhoz, hogy a résztvevők megismerkedjenek és közelebb kerüljenek saját belső történeteik különböző rétegeihez és olvasataihoz. Az általam vezetett műhelyben kortárs novellák, versek, kreatív írásfeladatok, valamint a készülő saját fotográfiák segítségével zajlott ez az alkotó- és részben önismereti munka.
(Az alkotótáborban készült fényképeket, pillanatfelvételeket Kerekes Emőke és Balla Zoltán bocsátotta rendelkezésünkre. A KopiaKollektiva tevékenységéről az egyesület Facebook-oldalán találhatók további információk, beszámolók.)
