„Ne játssz, élj, legyél önmagad”

Alain Delon a fesztiváligazgató, Tudor Giurgiu és Mihai Chirilov művészeti vezető kíséretében jelent meg, egy kis taps, no meg az említett értetlenkedés után jöhettek a kérdések. Az elkerülhetetlen, inkább bulvárjellegűektől – mit jelent számára a szerelem, mit gondol a nőkről, milyen az ideális partner számára – a magánéleti (milyen a kapcsolata a gyermekeivel) és a „milyennek látja Kolozsvárt”-tól kezdve egészen a félig-meddig szakmai érdeklődésekig.

Az alábbiakban az elhangzottak közül következik egy csokorra való.

Szerelem: „A legfontosabb dolog az életemben a szerelem, a nő, és felhívom a figyelmet, hogy még nem vagyok meleg” – Ennek a kijelentésének köszönhetően – és a péntek esti, főtéri vetítés alkalmával való rövid „jelenésének”, ahol szintén hangsúlyozta heteroszexuális mivoltát – egyik román újságíró intenzív érdeklődést mutatott az iránt, hogy miért is jegyzi meg folyton, hogy nem meleg. „Mert egyelőre valóban nem vagyok az, és aki ezt nem érti, annak nincs humorérzéke. És mert vannak itt nők, akiknek tudniuk kell, hogy még nem vagyok meleg.” Ehhez természetesen hozzátartozik az is, hogy botrányos szerelmi életével kapcsolatosan annak idején olyan hírek is terjengtek a színészről, hogy férfiakkal is tart fenn szerelmi kapcsolatot.

Emlékiratok: „Régóta tervezem, és valószínűleg megírom még mielőtt eltávozom az életből. De elsősorban a gyermekeimnek fogom megírni, hogy ismerjenek meg, hiszen nem tudják pontosan, hogy ki is volt az apjuk.”

Filmipar: „Nem foglalkozom már filmezéssel. Akiket szerettem, elmentek már, és nem látom, hogy manapság kivel lehetne dolgozni. Minden terület fejlődik, változik, nem léteznek már azok az emberek – rendezők, forgatókönyvírók, írók – akiket évekkel ezelőtt megismertem, akikkel dolgoztam. Még létezik Franciaországban két-három személy – például Roman Polanski –, akik még számítanak, a többi már túl komplikált. Inkább az emlékeimmel maradok, minthogy olyasmit tegyek, amit nem szeretek. De még van egy filmes és egy színházi projektjem.”

Tanácsok pályakezdőknek: „Amit az első filmezési napomon kaptam a rendezőtől. Azt mondta nekem: »Hallgass ide, mondok neked valami fontosat. Légy önmagad, nézz úgy, ahogyan te nézel, mosolyogj úgy, ahogyan te mosolyogsz, beszélj úgy, ahogyan te beszélsz. Ne játssz, élj, legyél önmagad.« Ez a tanács végigkísérte az életemet.”

Európa jövője: „Rossz véleményem van. A vezető politikusok – és itt a francia elnökre is gondolok – nem hoznak gyors és hatékony döntéseket. És ha így folytatódik, nem lesz jó vége. Akarni kell a legsürgetőbb problémák megoldását.”

Ideális partner: „Nem létezik ideális partner. De az ember ösztönösen megérzi, ha megtalálja a párját. Olyan ez, mint egy villámcsapás. Nincs magyarázat arra, hogy miért leszünk szerelmesek, én sokszor voltam szerelmes.”

Alain Delon-kabát: „Most tudtam meg tegnap este, hogy így nevezték el azt a kabátot Romániában. Negyven éven keresztül nem volt tudomásom róla”.

Apa–gyerek kapcsolat: „Minden szülőnek bonyolult a kapcsolata a gyerekeivel.”

Film a Delon-klánnal: „Kizárt dolog. Az én időmben lehet, hogy lett volna valaki, aki írhatott volna egy érvényes forgatókönyvet az apa-gyerek kapcsolatról. Akkor még létezett olyasmi, hogy bizonyos színészek számára írtak forgatókönyvet, manapság már nem a színészeknek írnak, csak pénzért. Ma már bizniszt csinálnának ebből.”

Rendezők: „Jean-Pierre  Melville az egyik legnagyobb rendező volt, akivel dolgoztam. Különleges ember volt, az a fajta filmes, amilyen manapság már nem létezik, és ezért sem akarok már filmeket csinálni.”

Rendezés: „Nem tudsz karriert csinálni rendezőként, színészként, forgatókönyvíróként, producerként egyaránt. Rendeztem filmet, amelyben színész is voltam és producer is, de csak azért, mert meg akartam ismerni a filmszakma minden területét.”

Román filmek: „Nagyon kevés román filmet láttam. Franciaországban nem létezik olyan iroda, amely értesítene, hogy milyen román filmeket mutattak be, csak véletlenül tudod meg. Tavaly láttam az Érettségit, tetszett.”

Cannes-i fesztivál: „Nem járok oda. Valószínűleg nem tetszem nekik, de ők sem tetszenek nekem. Cannes showműsorrá változott, inkább amerikai fesztivál lett, mit keressek én ott?”

Kolozsvár: „Olyasmit láttam, amit nem lehet már látni Franciaországban, de talán máshol sem. 3500 ember egy nyitott téren, pedig nem is vagyok államelnök. Nagyon megható volt, nagy élvezet volt számomra ott lenni. És ez nem otthon történt. Azt mondják, senki nem lehet próféta a saját hazájában, engem pedig úgy tűnik sokkal jobban szeretnek máshol, mint Franciaországban. Így állnak a dolgok.”

Alain Delonnak lenni: „Soha nem mondtam, hogy milyen jó Alain Delonnak lenni. De elégedett vagyok azzal, hogy Alain Delon vagyok, mert mindig azt csinálhattam, amit akartam. Jó az, ha az életben az ember azt teheti, amit akar, akivel akarja, amikor és ahol akarja. És számomra ilyen volt az élet, ez pedig megfizethetetlen.”

Jean Gabin: „Jean Gabin az első mesterem volt, nagyon sok mindent tanultam tőle. Olyan ember volt, aki vagy szeretett vagy gyűlölt. Ha szeretett, akkor nagyszerű volt, ha gyűlölt, akkor borzasztó. És én szerencsés voltam, mert szeretett. A karrierje vége fele az a megtiszteltetés ért, hogy megengedte, hogy Jean-nak szólítsam és ne Gabin úrnak, mint előtte. Halála előtt A szicíliaiak klánja című filmből dedikált egy fényképet, amelyen mindketten rajta vagyunk, és azt írta: »Alain-nek az Öreg emlékére«”. 

Jean-Paul Belmondo: „Együtt debütáltunk, és azóta nem váltunk el. Jean-Paul azt szokta mondani: »hatvan éve együtt futjuk a százméteres futamot, egy nap én győzök, egy nap te«. Hatvan évnyi szakma és barátság köt össze, sajnos elég ritkán látom, mert beteg, de azért szoktunk találkozni”.

Női rendező: „Sajnos eddig még nem volt alkalmam, de mindig is szerttem volna. Halálom előtt még ki szeretném próbálni ezt is.”

(Borítókép: www.tiff.ro)