Bemutatták Gerlóczy Márton új kötetét
Ferencz Zsolt az eseményre számos jegyzettel érkezett, a regény olvasása közben ő maga is feltérképezte az író családját, megrajzolta a családfát, a különböző szereplőket helyszínekhez, időpontokhoz kötötte.
Hasonló folyamaton ment át az író is, aki a könyvbemutatón elárulta, a regény megírását hosszú dokumentáció előzte meg: 2010-ben kezdte el a szükséges anyag összegyűjtését, elkérte rokonaitól, családtagjaitól a szekrények legmélyén porosodó naplókat, emlékiratokat, leveleket, fotókat, majd miután elegendő dokumentumot gyűjtött, nekifogott ezek digitalizálásához. „Egyszer föl kellett dolgozzam az egész anyagot, megismerjem azt, majd ki kellett találjam: hogyan áll össze ez egy regénnyé” – magyarázta Gerlóczy.
Az író elmondta, a regényében csak valós eseményeket dolgoz fel, nem írt hozzá semmit a családi történethez, csak azok az események kerültek be a regénybe, amelyekhez megfelelő források álltak rendelkezésére. A történet vezérszálait két nő, Jékely Márta, az író nagymamája és Schéfer Ida dédnagymamája emlékirata irányítja, ők a történet legfontosabb szereplői. A regény elsősorban az ő szomorú, nehéz sorsukat mutatja be, azt, ahogy a férjük megcsalta őket, a gyerekeik rosszak voltak, avagy heteken keresztül egyedül voltak. Az író szerint „Ida sokat szenvedett, Márta azonban még többet”. Véleménye szerint ezek a naplók egyfajta segélykiáltásnak számítanak, hisz levelezéseikben fájdalmaikat elhallgatták. A regény egészen az 1850-es évekig nyúlik vissza, a történet pedig Jékely Márta első unokájának születéséig, 1978-ig követi a nők életét.
Gerlóczy Márton elmondta, sokat gondolkodott azon, ki legyen a történet elbeszélője: ódzkodott attól a megoldástól, hogy ő maga töltse be ezt a szerepet. „Azt akartam, hogy nő mesélje el a történetet, hisz nőkről van szó. De olyan elbeszélő kellett, aki mindent lát” – jegyezte meg. Sokáig nem talált ilyen szereplőt, hisz a történésekből mindenki csak egy–egy szeletet látott. Végül úgy döntött, hogy a gyermekkorában elhunyt Mikecs Anna, Jékely Márta elsőszülött gyermeke kalauzolja végig az olvasókat, és néhány fejezetben élő szereplőként is megjelenik, nem csak mint narrátor.
A történet nem lineáris, Ferencz Zsolt szerint a puzzle-szerűen kapcsolódnak egymásba a különböző részek, fejezetenként új térbe és időbe repíti az olvasót a könyv, mindig más szereplő kerül központba. Gerlóczy Márton elmondta, a puzzle-szerűség asszimilációkra, motívumok köré épül, bemutatja, hogy a nők életében ugyanazok a motívumok, helyszínek, történések hogyan jelennek meg, és azoknak milyen jelentőségük van. A regény célja az volt, hogy az olvasó megismerhesse, megértse ezeket a nőket, ezért választotta ezt a formát és nem a kronológikus elbeszélést.
(Borítókép: A könyvbemutató résztvevői: Kali Andrea, Gerlóczy Márton és Ferencz Zsolt. Fotó: Rohonyi D. Iván)
