Interjú Bedő Ágnessel, a Guttman Mihály Pedagóguskórus karnagyával
– Amikor öt évvel ezelőtt a Guttman Mihály Pedagóguskórus tízéves évfordulója kapcsán beszéltünk, nem is gondoltuk, hogy az elkövetkező öt év mennyi kihívást tartogat mindannyiunk számára. Gondolok itt elsősorban a koronavírus-járványra, amely két évig ellehetetlenítette az életünket. A kórustagok és te mihez kezdtetek ez alatt az idő alatt?
– A Guttman Mihály Pedagóguskórus tízéves évfordulója után nagyon optimistán, lelkesen, vidáman néztünk előre, hiszen minden okunk megvolt rá. Szép létszámban, a sikerek utáni munkakedvvel készültünk minden tervbe vett előadásunkra. 2020 januárjában megünnepeltük Kolozsváron és a szórványban – pontosabban Búzásbesenyőn – a magyar kultúra napját, közben pedig nagy lendülettel készülődtünk egy rendkívüli versenyfesztiválra, amelyet Moszkvában rendeztek volna meg áprilisban. Egyhetes rendezvénynek indult két koncerttel, csodálatos helyszíneken, valamint rendkívüli programokon vehettünk volna részt – ha nem szól közbe a koronavírus. Már ott tartottunk, hogy Bukarestbe indultunk volna a vízumért, ám ez meghiúsult: minden leállt, bezárult minden kapu, a mi moszkvai turnénkból pedig nem lett semmi. Ez a gyönyörű álom szertefoszlott. A rendelkezéseknek megfelelően nem találkozhattunk, megszűntek a próbák, csak interneten, telefonon érdeklődtünk egymásról, tartottuk a kapcsolatot. 2020 decemberében a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetségének (KÓTA) szervezésében online tartották a Magyar Kórusok Napját, amelyen mi is részt vettünk kortárs zene kategóriában. 2021 januárjában szintén online szervezte meg a Romániai Magyar Dalosszövetség a magyar kultúra napját, itt is jelen voltunk. Tavasszal enyhültek a szigorítások, úgy nézett ki, hogy újra találkozhatunk, próbálhatunk. Sajnos csak néhány alkalommal gyűltünk össze, amikor egyik kollégánk jelezte, hogy koronavírusos. Gyorsan intézkedtünk, mindenki tesztelte magát, majd újra kényszerszünetet kellett tartanunk, hiszen szomorúan vettük tudomásul, hogy dalostársainknak több mint fele megbetegedett. Aztán el kellett fogadnunk a legszomorúbb híreket is: négy kórustag hunyt el a járvány következtében. Nagyon megviselt mindannyiunkat ez a helyzet.
– Mikor kezdtétek újra a próbákat, illetve tavasztól kezdődően hol léptetek fel? Úgy tudom, voltak örömteli események is.
– Tulajdonképpen idén márciusban merészkedtünk újra összegyűlni, próbálni, csakhogy létszámban eléggé megcsappantunk. Két év kényszerszünet után nagyon nehéz volt visszarázódni a régi formába. Olyan volt, mintha most kezdenénk ismerkedni egymással. Nagyon nehéz volt az elvesztett vagy kimaradt kollégák helyét betölteni és a repertoárválasztás sem volt könnyebb. Nehezen, de toltuk előre a lassan gördülő szekeret. Először májusban álltunk közönség elé a százéves Romániai Magyar Dalosszövetség ünnepi rendezvényén, majd a hónap végén a kecskeméti Lakó Sándor Kamarazenekarral közösen koncerteztünk a kolozsmonostori római katolikus Nagyboldogasszony-templomban (Kálvária). Júniusban is volt lehetőségünk közönség elé állni a Kolozsvár-Alsóvárosi kétágú templomban rendezett Szentháromság-vasárnapi kórustalálkozón. A Guttman Mihály Pedagóguskórusban szokássá vált, hogy követjük az egymás életében bekövetkező eseményeket. Sajnos elég sok alkalommal kísértük utolsó útjára valamelyik dalostársunkat, vagy azok közvetlen hozzátartozóit, de alkalmunk volt esküvőn is örvendezni. Természetesen a név- és születésnapokat is megünnepeljük. Idén szeptemberben adódott egy ilyen rendkívüli ünnep: volt kórustársunk, Szarvady Irén, a kolozsvári zenelíceum nyugalmazott zongoratanárának kilencvenedik születésnapjára tartottunk próba után egy kis összejövetelt, amelyre a tanár nénit is meghívtuk. Ő minden fellépésünkre elkísér, szívvel-lélekkel követi tevékenységünket, segít az építő kritikákkal vagy dicsérő szavaival. Arra bíztat, hogy folytassuk ezt az áldozatos tevékenységet, ne hagyjuk abba. Mivel a kórus tagjai javarészt pedagógusok, ezért a mi tevékenységünk is tanévhez kötött. Nyáron, a vakáció idején mi is szünetelünk. Szeptembertől új évadot indítottunk, a Guttman Mihály Pedagóguskórus célkitűzéseihez híven pedig újabb Kodály-művel gyarapítottuk repertoárunkat. Megtanultuk az Első áldozás című csodálatosan szép egyházi művet, ugyanis november 12-én a Romániai Magyar Dalosszövetség éves közgyűlése utáni ünnepi hangverseny Kodály égisze alatt zajlott – csak Kodály-művek csendültek fel az öt résztvevő kórus előadásában. Mi három szerzeménnyel tisztelegtünk a mester előtt.
Bedő Ágnes
– Hogyan készültetek erre a jubileumi évfordulóra?
– A pedagóguskórus 2022 októberében töltötte be a tizenötödik évet. Természetesen ez az esemény volt az énekkar életében a legfontosabb. Nagyon sok kérdés, kétely is felmerült ezzel kapcsolatban: leszünk-e elegen, hogy olyan művekkel álljunk a hallgatók elé, amelyek méltók a névhez, megbírjuk-e ezeket? Szeptembertől az idő is szorongatott bennünket, hiszen jubileumi koncertünket november 26-ra tűztük ki. Végül sikerült megvalósítanunk mindent, amit terveztünk. A Protestáns Teológiai Intézet dísztermében ünnepeltünk telt ház előtt, ahol a meghívott vendégkórus, a sepsiszentgyörgyi Canticorum női kar Dombora Anna vezetésével még ünnepélyesebbé, szebbé tette az eseményt. Ez az együttes többször szerepelt a dalosszövetség különböző rendezvényein, mindig felkeltette az érdeklődésünket azzal, milyen szépen énekelnek, így esett a választásunk erre az énekkarra.
– Mennyire változott a kórustagok hozzáállása, magatartása az évek során? A szokásos szerdai kóruspróbák megmaradtak, vagy ezen is változtatni kellett?
– Alakulásunktól kezdve a mai napig a próba ideje szerda este, hetente egyszer találkozunk. Mindenki úgy alakítja a programját, hogy a szerda délutánja szabad legyen. A fellépések előtt igyekszem úgy időzíteni, hogy legyen elegendő alkalom a gyakorlásra. Néha, egy-egy jelentősebb koncert előtt, ha szükséges, még beiktatunk egy-két próbát. A repertoárt mindig az alkalomhoz igazítom, úgyszintén az időtartamot. Meghallgatom a kórustársaim véleményét is, ám a döntés az enyém. Öröm tölti el lelkemet, mert látom, hogy a kórus mostanra már igazi összetartó csapat lett. Szinte olvassuk egymás gondolatait. Elég egy-egy pillantás, és máris tudjuk, ki mit szeretne. Jó lenne, ha minél több fiatal énekes csatlakozna a kórushoz, hogy majd ők folytathassák az általunk elindított munkát.
– Melyek a jövő évi terveitek?
– Terveink vannak: meghívást kaptunk Kecskemétre a Lakó Sándor Kamarazenekartól egy közös koncertre, jövőre pedig a Canticorum női kar tízéves évfordulójára vagyunk hivatalosak. Közben januárban lesz a magyar kultúra napja Kolozsváron és a szórványban, ahol szintén ott leszünk. Igyekszünk eleget tenni a felkéréseknek, megpróbáljuk alázattal szolgálni a magyar énekkari kultúrát, ahogyan Kodály Zoltán vagy Nagy István is tette.
Borítókép: a Guttman Mihály Pedagóguskórus tagjai két éves kényszerszünet után is folytatták az éneklést
