Nőfogó szövegek, kolozsvári lamantinok, főtéri hajókürt

– A címválasztás következményeként kiderül, hogy Kolozsvár főtere olyannyira lakott, hogy az már egy lakatlan sziget. Besétál erre a lakatlan szigetre Robinson egy üveg vörösborral, leül Matyi háta mögött, mit ad Isten, verset ír, s kitalálja azt, hogy cluj-napocahontas. Akkor már teljesen biztosak vagyunk abban, hogy itt Szántai Jánossal van az embernek dolga – indította a beszélgetést László Noémi költő, műfordító, aki először arról kérdezte a szerzőt, hogy mikor hallotta először a hajókürtöt a Főtéren, mikor folyt be először a sós víz a Tükör utcából a főtéri macskakövekre.

A szerző elmondta, kolozsvári születésű, azonban gyermekkorából nem emlékszik arra, hogy a sirályok ellepték volna a Főteret. Szerinte a madarak egy ideig csak telelni jártak a városba, majd végleg ideköltöztek.

– Egyszer Papp Attila Zsolt barátommal álldogáltunk valahol a városban, s azon tűnődtünk, milyen fura, hogy sirályok ordítoznak a fejük fölött. Akkor tehát itt valahol tenger van. S akkor Kolozsvár egy kikötő, innen el lehet menni, de inkább ide vissza lehet jönni. Aztán ez így folytatódott bennem – magyarázta Szántai János.

Papp Attila Zsolt bemutatta Szántai költői pályafutását – 20 évvel ezelőtt jelent meg utolsó verseskötete Beszélyek címmel, azóta főleg prózát, gyermekverseket írt –, majd arra volt kíváncsi, mit történt az elmúlt 20 évben, miért kerülte a verseket. Szántai János elmondta, 30 évvel ezelőtt sétált be a Helikon főtéri szerkesztőségébe, néhány versét vitte az ott dolgozó „rettenetes nagy embereknek”. Ott akkor „elindult valami”, amiből aztán a Beszélyek című kötet született. Ő viszont a kötettel nem volt megelégedve – Demény Péter pedig erősen kritizálta is azt –, ezért új műfajok felé nézett. A szerző 4-5 évvel ezelőtt kezdett újra verseket írni, amikor elköltözött otthonról, s „szingli apaként” kezdett élni.

– Na de a szingli apa egy idő után elszabadul, többször jár kocsmába, többször néz nőket, s úgy indult, hogy ezek ilyen nőfogó szövegek voltak – mondta el, miért fogott neki újra a versírásnak. A verseket a Helikon közölte, a folyóirat szerkesztőségének annyira tetszettek, hogy többet kértek, s javasolták, hogy a verseket kötetben jelentesse meg. Így született a Kolozsvári Robinson, amelyben Szántai János Kolozsvárt s annak különböző dimenzióit járja körül, a főteret, a város kikötőségét, végvárságát, főváros jellegét. A kolozsváriság ugyanakkor megannyi problémát is magával hoz, a kisebbségi létből fakadó kérdéseket, amelyekre szintén keresi a választ a kötetben a szerző. Szántai elmondta, hiába próbálna meg a Fellegvárról vagy az állomás környékéről verseket írni, kolozsvári belvárosi gyerekként csak ezt a világot ismeri.

(Borítókép: A beszélgetés résztvevői (balról jobbra): László Noémi, Szántai János és Papp Attila Zsolt. Fotó: Horváth László)