Mindez azért jutott eszembe, mivel a napokban újabb hisztéria tört ki a (román) médiában azért, mert a 2019/2020-as tanévben – állítólag – 1200 kilencedik osztállyal lesz kevesebb az elméleti líceumokban, míg a szakiskolai helyeket megduplázták. A 2019/2020- as tanévben tehát a líceumi osztályok 134 000, míg a szakiskolai osztályok 60.000 tanulót fogadhatnak be.
erre a bejelentésre egyes oktatási szakemberek azt sérelmezték, hogy a gyerekeknek nem adják meg a lehetőséget arra, hogy líceumban tanuljanak, hanem a minisztérium szakiskolába „kényszerít” több ezer tanulót. Méghozzá olyan szakiskolába, ahol nincsenek biztosítva a szakma elsajátításának feltételei.
Nem tartom jónak azt a véleményt, miszerint a mostani 175 000 nyolcadikos mindegyikének líceumban kellene folytatnia a tanulmányait. Biztos vannak a mostani kilencedikes-tízedikes líceumi tanulók közül is olyanok, akiknek nehezen megy a tanulás, kín az iskola. Akkor meg mi szükség van arra, hogy négy év líceumi – „kínlódás” után ott álljon a fiatal érettségi és szakma nélkül? Ezért sokkal jobbnak tartom a szakiskolát, ami lehetőséget nyújt egy megfelelően megfizetett szakma elsajátítására, az egyén egzisztenciájának kialakítására. Ha pedig a hároméves szakoktatás után a fiatal tovább akar tanulni egy-egy líceumban, erre is megvan a törvény adta lehetőség, hiszen a líceumok tizenegyedik osztályában folytathatják tanulmányaikat.
A tanügyminisztérium adatai szerint 175 000 nyolcadikos tanul Romániában. A szaktárca által nemrég jóváhagyott beiskolázási szám alapján közülük 134 000 kerül be majd valamilyen líceumba, további 60 000-nek pedig a szakiskolában biztosítanak helyet. Ha a jelenlegi 175 000-ből 134.000 bekerül a líceumba, akkor még így is csak 40 000-re tehető a szakiskolába „kényszerített” gyermekek száma, a meghirdetett 60 000 helyre pedig nem lesz elég jelentkező. És ha hozzátesszük, hogy tanügyminisztériumi adatok szerint jelenleg 31 000 első éves szakiskolást tartanak számon, akkor a 40 000 nem is tűnik olyan ijesztőnek.
Elhiszem azt, hogy nincs minden városban a kolozsvári szakképzéshez hasonló lehetőség, ám én mégis annak az oktatási szakembernek adnék igazat, aki a szakiskolák védelmére kelt. Nem lehet, sőt nem kell lebecsülni a szakiskolát. A jelenlegi hároméves szakképzés során a fiatalok elsajátítják a szakma alapjait. Ám bármilyen szakmát művelünk, a technika fejlődése miatt mindannyian arra „kényszerülünk”, hogy folyamatosan képezzük magunkat, megújítsuk tudásunkat.
Szülőként objektíven kell felmérnünk gyermekeink képességeit. A pedagógusok feladata pedig az, hogy szakemberként véleményt mondjanak, tanácsot adjanak gyermeknek-szülőnek: mit válasszanak, a líceumot vagy a szakiskolát? Mert nagy szükségünk van (jól képzett) szakemberekre, akikre rábízhatjuk a kocsink megjavítását, a lakás kifestését, új bútor készítését stb. A nyolcadikosoknak még bőven van idejük eldönteni, hogy a líceumot vagy inkább a szakiskolát válasszák. De akárhogy is döntenek, ők és a szüleik, jó lenne, ha döntéseiket a józan ész és nem a délibábkergetés, a hisztériakeltés diktálná.
