Lehetséges küldetésen az erdélyi magyar középiskolások

Nemzeti kisebbségi diákok ismerhették meg a rendőri szakmát

A tábor egyik legizgalmasabb és „leglátványosabb” napjára hívta meg a sajtó képviselőit a tábort szervező Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontjának vezetője, Ádám Gábor. Amikor az újságírók – kameráikkal, fényképezőgépeikkel és hangfelvevő készülékeikkel – szép számban megérkeztek a kolozsvári Septimiu Mureşan altisztképző iskolába, a diákok egy csoportja épp a bilincselést és motozást tanulta.

– Mindig úgy fogjátok az elkövetőt, és akkora távolságra álljatok tőle, hogy az ne tudjon benneteket bántani – magyarázta a diákoknak Coste Eugen-Alexandru, a kolozsvári altiszti iskola rendőri felkészítési katedrájának tanára, rendőrfőbiztos, miközben kollegáján mutatta be a bilincselés módszerét. – Mindig győződjetek meg arról, hogy nincs nála semmi, amit fegyverként használhat – érkeztek az utasítások, miközben a motozást tanította.

A jelenlevő 10., 11. osztályos diákok Tanuló felirattal ellátott rendőri egyenruhában hangos viháncolás, nevetgélés közben próbálták utánozni a látottakat, egymást bilincselték, motozták, majd vezették el. Természetesen aztán ki is szabadították rabsorsra jutott társaikat.

Akiket vonz az akció, de a segítségnyújtás is

Őri Patrik Szatmárnémetiből érkezett a táborba, most fejezte be a 10. osztályt. Már kiskora óta rendőr akar lenni, ezért jelentkezett a rendőrtáborba – magyarázta bátran az újságíróknak.

– Azért vonz ez a szakma, mert megfogott az, hogy emberek közt lehetek, védelmezhetem a környezetüket, és segíthetek rajtuk – fogalmazta meg tömören, miért csábította a rendőrség, a kék egyenruha. – Leginkább a maszkosok, a titkosszolgálat vonz, az akció, az adrenalin – tette hozzá. A táborban a „verekedés” tetszett neki, azaz a délutáni sportórákon tanult judo – mesélte.

– Az az álmom, hogy rendőr legyek, ezért jelentkeztem ebbe a táborba. – mesélte a Kovászna megyei Máté Melánia – Úgy gondoltam, itt megtudhatom, mégis mi vár majd rám, hogy kedvet kapok, vagy eltántorodom ettől a szakmától. Szerencsére, még jobban kedvet kaptam hozzá – mondta nevetve. Amikor arról faggattam, hogy nem fél-e attól, hogy nőként kell ebben a szakmában elhelyezkednie, elmondta: egyáltalán nem, hisz Kovásznán is nagyon sok a női, főleg forgalmi rendőr. Melindát is főképp a segítségnyújtás vonzza a rendőri szakmában, de nem szorul az sem háttérbe az okok között, hogy így stabil munkahelye lehet.

Az akadémiai felvételiről is igen tájékozott Melinda elmondta, pszichológiai, torna, román nyelv és idegennyelv-vizsgákat kell sikeresen letennie ahhoz, hogy egy lépéssel közelebb kerüljön álma megvalósításához. Mint mondta: mivel magyar, a románnyelv-vizsga a legfélelmetesebb számára mindezek közül.

Géber Izabella Kolozs megyei diák, aki úgy jött el a táborba, hogy „eeh, talán rendőr leszek, talán nem”, de a tábor pozitívan befolyásolta. Elmondta, őt a románnyelv-vizsga nem tántorítja el a felvételin, a pszichológiai teszttől fél inkább, viszont csak akkor jelentkezik a rendőr-akadémiára, ha fizikailag fel tud készülni.

Varga Szabolcs is Kovászna megyéből érkezett, apja és testvére is rendőr, ők javasolták, jelentkezzen, és próbálja ki magát egy kicsit rendőrként. „Inkább még gondolkodnék azon, hogy ezt a szakmát választanám-e vagy sem”, mondta, amikor arról kérdeztem, meggyőzték-e a táborban a rendőri tisztség vállalása mellett, avagy sem.

Mindhármuknak főleg azért tetszett meg a tábor, azért jelentkeztek, hogy belelássanak a rendőrök mindennapjaiba, életébe és ezek rejtelmeibe. A táborban pedig a legjobban a lövést élvezték.

„Rendőrkísérettel” érkeztek a Maros megyei diákok

Ádám Gábortól, a rendezvény egyik szervezőjétől megtudtuk, minden megyéből érkező hét diák mellett egy kísérőtanár is érkezett a táborba. Ám a Maros megyeieket nem tanár, hanem Kocsis Szabolcs József kísérte el, aki rendőrként dolgozik Nyárádszereda város rendőrségén, AGENT ŞEF ADJUNCT a fokozata.

– Van egy űrlap, amelyet a szervezők eljuttatnak minden megyei magyar iskolához, amelyet a 10., 11. osztályos gyerekek kitöltenek. A kitöltött lapokat Kolozsváron gyűjtik össze, és a válaszok alapján dönti el egy tanács, hogy kiket fognak beválasztani a programba. A legfontosabb kérdés, hogy miért szeretnének a táborban részt venni, de fontos az is, hogy milyen jegyük van románból, idegen nyelvből és tornából. De a magasságot is figyelembe vették a felvételin – magyarázta, amikor arról kérdeztem, hogyan választják ki a táborban résztvevő diákokat.

– Ez a tábor a gyerekek számára segítség lesz a rendőr-akadémiai felvételin. A nyugalmuk érdekében fontos. Mert nem mindegy, hogy elmész egy intézményhez részt venni egy vizsgán, vagy elmész egy olyan intézményhez, amelyet már ismersz, ismered a tanárokat, a hangulatot, tudod, miből kell vizsgáznod, leellenőriztek már azok a tanárok, akik talán vizsgáztatni is fognak. Ez biztonságot ad. Az, hogy részt vettek ezek a gyerekek a táborban, ugyan nem számít a felvételinél, de nekik személyesen biztosan segíteni fog – magyarázta.

Ujjlenyomatok emlékbe

Hazavihették emlékbe az ujjlenyomatukat

Miután megtanultuk mi is elméletben, hogyan kell bilincselni, vagy lebilincselt személlyel közlekedni, átmentünk Stanciu Georgian rendőrfelügyelőnek, a kolozsvári iskola jogi és kriminalisztikai felkészítő katedra tanárának a kriminalisztikai órájára. A tintás, maszatos gyerekek épp azt tanulták, hogyan kell valakinek az ujjlenyomatait levenni.

– A görgőt egyenletes, egyirányú mozdulattal húzzátok végig a festékes palettán. Az ujjak tiszták és szárazak kell hogy legyenek ahhoz, hogy jól le tudjuk venni a lenyomatokat – magyarázta. – A festéket egy irányba kenjük fel az ujjakra, majd a papírra is egyirányú – vagy jobbról balra, vagy balról jobbra –, egyszeri mozdulattal nyomjuk rá.

A táborlakók mindegyike apró cetlire próbálta saját ujjlenyomatát elkészíteni, amelyet aztán egy kicsi átlátszó dobozkában haza is vihetett. Már persze azok a diákok, akinek sikerült szép lenyomatot készíteni ujjaikról, hisz nehéz volt követni a rengeteg utasítást, egyenletesen felvinni a görgőre a festéket, és eltalálni a kellő festékmennyiséget ahhoz, hogy jól láthatóak legyenek az ujjbegyek redői, nem pedig egy nagy paca vagy egy halványt folt legyen az ujjlenyomatból.

Népszerű volt a lövésgyakorlat