Unitárius püspök: „Nekünk is erőt ad, hogy látjuk, milyen erősek vagytok”
(Borítókép: a Danalyuk családnak öt tagja van. Az apa, Mikola 1979-ben született, Júlia, az anya pedig 1982-ben. A házaspárnak három gyermeke van: Andrij 2014-ben, Anasztázia 2016-ban, a kis Olekszandr pedig már itt született, és a menekültszálláson nevelkedik. A család a Herszon megyei Oleski faluból származik, ahonnan 2022. március 24-én menekültek el, és március 29-én érkeztek a kárpátaljai Nagyberegbe. A jánosi líceum épületébe 2022 augusztusában költöztek be. A szerző felvételei)Az orosz invázió óta ötödik alkalommal kísértem el Ukrajna különböző régióiba irányuló segélyszállítmányt. Egy nappal a háború kirobbanása után, pontosabban 2022. február 25-én a Szatmár megyei Nagytarna polgármestere és helyettese által az ukrán oldalon található Kistarna testvértelepülésnek szánt karitatív csomagokat tartalmazó kisbuszt kísértem el, a Gondviselés Segélyszervezettel tavaly áprilisban Beregszászra utaztam, majd karácsonykor Odesszába, idén júniusban pedig szintén a Fekete-tengerparti városba és Mikolajivbe (Herszonba már nem tudtunk elmenni, tervezett utunk reggelén rakétatámadás érte a települést), október 24-én pedig immár második alkalommal Kárpátaljára.
Rakodás Kolozsváron a reggeli órákban (A fotón Vagyas Attila, a Gondviselés Segélyszervezet alelnöke)
Akár a korábbi út során, most is Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Diakóniai Koordinációs Irodájának a vezetője fogadott bennünket. Kérdezi, a háború kirobbanása óta hányszor voltak már az unitáriusok Ukrajnába? Tizenhétszer, jön a válasz, ebből tízszer Kárpátalján.
Elültetik Kárpátalján a Reménység fáit
Még be sem léptünk az udvarra, Nagy Béla boldogan újságolja: nagy alkalomra készülnek, a Kárpátaljai Református Egyházkerület megalakulásának a 100. évfordulóját ünneplik, amely kapcsán minden kárpátaljai református gyülekezetben elültetik a Reménység fáit.– Ünnepi zsinati ülést tartunk annak kapcsán, hogy 100 éve, pontosabban 1923. június 7-én Munkácson beiktatták tisztségébe Bertók Bélát, az újonnan megalakult kárpátaljai református egyházkerület püspökét. Lényegében ezt a dátumot tekintjük ma az önálló Kárpátaljai Református Egyház megalakulásának. Ennek tiszteletére ünnepi programsorozattal készül az egyház, amit a reformáció ünnepe környékén kezdünk – mondja Nagy Béla.
A hordozható számítógépeket a Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceum diákjainak vittékA diakóniai koordinációs iroda vezetője Jób könyve 14. részének 7. versét idézi: „Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai”.– A Kárpátaljai Református Egyház ez évi mottójáról van szó, hiszen a 2023-as évet a reménység évének szentelték, így az ünnepi programokat is ez a tematika határozza meg. A jubileumi programsorozatot október 29-én hálaadó zsinati üléssel indítjuk a beregszászi református templomban. A központi programokon kívül minden gyülekezetben október 28-a és november 1-e között elültetik a reménység fáit. Az egyházi rendezvények mellett több intézmény is csatlakozik a programsorozathoz, így a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola is, ahol november 16-án tartanak emlékkonferenciát a 100 éves egyházkerület tiszteletére – mondja Nagy Béla.
Kovács István unitárius püspök harmadik alkalommal kísért el segélyszállítmányt Kárpátaljára
Internetes forrásokból megtudom: a konferencia egyháztörténeti kutatással foglalkozó előadói közül Orosz Zsolt zápszonyi, bakosi és újbátyúi református lelkész az első kárpátaljai püspök, Bertók Béla életéről, püspökké választásának körülményeiről, valamint az egyházkerület megalakulását befolyásoló politikai érdekekről beszél. A református egyház által fenntartott Pulzus rádió a százéves évforduló tiszteletére tematikus műsorfolyammal készül, de a jubileumi programsorozat részét képezi a hálaadó istentiszteletek mellett több kiállítás és konferencia is.
Keserűség és tenni akarás
Valamennyi ukrajnai segélyszállítmány alkalmával nagyon elkeseredett, a tehetetlenséggel küzdő emberekkel találkoztam, most pedig még fegyveres katonák által az úton megállított személygépkocsikat és igazoltatott férfiakat is láttam, akiket minden bizonnyal sorkatonai szolgálatra vittek el.A hangulat ugyanolyan nyomott és tragikus volt, mint valamennyi korábbi alkalommal. Most viszont építkező, a helyzethez képest derűlátó, mi több, energikus és terveket szövő vallási és oktatási vezetőkkel folytatott beszélgetést volt alkalmam végighallgatni, amelyen Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspöke, Imszticsei Gabriella, a Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceum igazgatója, Klücskei László, a kárpátaljai oktatási intézmény gazdasági felelőse, illetve László Károly, Técső település református lelkipásztora vett részt. 
Megbeszélés Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspöke (balról az első), Imszticsei Gabriella, a Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceum igazgatója, Klücskei László, a kárpátaljai oktatási intézmény gazdasági felelőse (az asztalfőnél), illetve László Károly, Técső település református lelkipásztora (jobbról az első) között. A régió oktatási kérdéseit taglaló találkozón részt vett Vagyas Attila, a Gondviselés Segélyszervezet alelnöke is (balról a második) (A szerző felvételei)
A régió oktatási kérdéseit taglaló találkozón részt vett Vagyas Attila, a Gondviselés Segélyszervezet alelnöke is (balról a második).
A kárpátaljai közösségi vezetők személyesen kívántak találkozni a Gondviselés Segélyszervezet tisztségviselőivel (Darkó Attilával, Vagyas Attilával és Szabó Lászlóval), valamint a nemzetközi unitárius univerzalista nőszövetség (International Convocation of Unitarian Universalist Women) ügyvezető elnökével, Sztranyiczki Zsófiával, ugyanis az unitárius egyház keretében működő karitatív szervezet 25 darab hordozható számítógéppel segítette az oktatási intézmény rászoruló diákjait.A Kárpátaljai Református Egyház Diakóniai Koordinációs Irodája székhelyén zajlott baráti beszélgetésen elhangzott: az ukrán nyelvtörvény rendelkezéseinek alkalmazása félévente változik.
A kolozsvári és budapesti küldöttség tagjai és a házigazda. Balról jobbra: Vagyas Attila, a Gondviselés Segélyszervezet alelnöke, Darkó Attila, a karitatív entitás magyarországi tagozatának vezetője, Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyház Diakóniai Koordinációs Irodájának a vezetője, Sztranyiczki Zsófia, a nemzetközi unitárius univerzalista nőszövetség (International Convocation of Unitarian Universalist Women) ügyvezető elnöke, Kovács István unitárius püspök, illetve Szabó László, a Gondviselés Segélyszervezet elnöke– Egy-egy kemény magyar diplomáciai tiltakozást követően hátralépnek. Amennyiben számukra előnyös, ismét alkalmaznak vagy felfüggesztenek egy-két cikkelyt, lényegében macska-egér játék az egész. Egyelőre csak elnapolták a kifogásolt jogszabályt, nem vonták vissza. Arról lett volna szó, hogy az ötödik osztályt követően ukrán tannyelvű oktatásban kell részesülniük a magyar diákoknak, kivéve az egyházi intézményekben tanulókat. Egyébként, ha úgy akarják, az oktatási miniszter által kibocsátott rendelettel életbe léptethetnek bizonyos passzusokat – mondta László Károly, Técső település református lelkipásztora.Imszticsei Gabriella, a Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceum igazgatója megjegyezte: a jogszabály értelmében ötödiktől hetedik osztályig húsz százalékban kell ukrán nyelven tanítani a tantárgyakat, hetediktől kilencedikig negyven százalékban, tíz és tizenegyedik osztályban pedig hatvan százalékban.
Sokszor idegen nyelvként kell megtanulniuk az ukránt
A törvény jelenlegi alkalmazásáról Klücskei László, a kárpátaljai oktatási intézmény gazdasági felelőse számolt be, aki elmondta: gyermeke is nehézségekkel küzd, amikor a tantárgyak valamennyi százalékát ukránul kell megtanulnia.– Az ukrán tankönyvek nyelvezete anyanyelvi szintű. Nekem otthon ez probléma. Az egyik fiam olyan tanintézménybe járt, ahol az anyanyelvi mellett erős az ukrán oktatás, így később nem ütközött nehézségekbe, a másik viszont magyar iskolában kezdte a tanulmányait, magyar identitású ukrán tanárral, így később a többségi nyelven tanított tantárgyakkal nehezen boldogult. Számára az ukrán idegen nyelvnek számít. Emellett ott az angol nyelv elsajátítása is – mondta Klücskei.
Fiatal nő, belső háborús menekült a kárpátlajai Makkosjánosi település iskolájában kialakított menekültszálláson
A lelkész kiemelte: a nyelvtörvény külön gondot okoz olyan helyen is, ahol magyar iskola működik ugyan, de valójában a diákoknak csak fele vagy negyede magyar. Ilyen helyen a magyar oktató ukránul beszél az órán, mert az osztályban öt a magyar, húsz pedig az ukrán gyermek.– Ilyen megvilágításban nyilvánvaló, hogy az új nyelvtörvény által előírtakat valamilyen szinten már alkalmazzák… – tette hozzá László Károly.Megtudtuk: a négy kárpátaljai állami és egyházi magyar intézményben több mint 600 fiatal tanul magyarul. Fontos, hogy az egyházi oktatási intézményekben teljes egészében magyarul lehet tanulni.
– Minden szervezet azzal segít, amivel tud. Van, aki paddal, mások székekkel, fűtésre alkalmas berendezéssel, a Gondviselés Segélyszervezet pedig hordozható számítógépekkel. Így megmaradunk – jegyezte meg Klücskei László gazdasági felelős.
A 41 éves Danilyuk Júlia a kárpátlajai Makkosjánosi település iskolájában kialakított menekültszálláson. Kisgyermeke, Olekszandr a faluban született és a menekültszálláson nőtt fel...
Az általános kárpátaljai helyzetet ecsetelve Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyház Diakóniai Koordinációs Irodájának a vezetője megjegyezte: többnyire rurális környezetben élő, a háború miatt még jobban elszegényedett rétegekről is beszélhetünk, amelynek tagjai állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkoznak. Sok gyermek ilyen szociális háttérrel rendelkezik, ezért anyanyelven zajló taníttatásuk anyagi kihívást is jelent.László Károly lelkipásztor, személyes vonatkozásokra kitérve, a técsői iskoláról is beszélt.
– A técsői iskola 1812-ben már több mint 100 gyermekkel működött. Az oroszok bejöveteléig, 1944-ig zökkenőmentes volt az oktatás. Ekkor elorozták az iskolát, az iskola utolsó jegyzőkönyvét olvasva többször sírva fakadtam: harminckét tanár földönfutóvá lett, lelkészünket a sztálini lágerekbe hurcolták, nincs tanintézmény. A tanárok beálltak a kolhozba. Egyik nagyapámat sem ismertem, mindketten a lágerben hunytak el, szüleim árván nőttek fel. Ilyen állapotok uralkodtak – mondta a református pap.
Hozzátette: ismét háború és magyargyűlölet van, a kárpátaljai nemzeti közösségünk tagjai menekülnek szülőföldjükről.
Idős nő, belső háborús menekült és macskái a kárpátlajai Makkosjánosi település iskolájában kialakított menekültszálláson
– A háború kitörése óta a gyülekezetünk tagsága felére csökkent. A 730 éves ősi templomunkba körülbelül 250-en jártak, most alig jönnek 100-an. Azok is többnyire öregek és asszonyok. Ettől függetlenül bibliaórákat, vasárnapi iskolákat tartunk 25–30 gyermekkel. 1554-ig római katolikus templomként működött, ezt követően a környék lakossága átállt a kálvinista hitre. Érdekes, hogy 1880-ig a katolikus egyház nincs is jelen a vidéken. Száznegyven éven át Técső és térsége Erdély részét képezte, Bethlen Gábor fejedelem kelyhet ajándékozott gyülekezetünknek. Ugyanakkor 204 darabból álló kazettás mennyezet, virágos fapadok jellemzik a templomunkat. Amikor a turisták megtekintik ezeket, mindig azt mondják: mintha Erdélyben lennének. Técső kistérségnek körülbelül 18 ezer lakosa van, a város 12 ezer lelket számlál – teszi hozzá László Károly.
Közösségi összefogás az iskoláért
Klücskei László, a kárpátaljai oktatási intézmény gazdasági felelőse a pozitív vonatkozásokra világít rá: a középkorú magyarokban a nehéz időkben felébredt az identitástudat.– A harminc-negyveneseknek rendszerint kicsi gyermekük van. A técsői líceumnál elkezdett javítások, felújítások és a tatarozás kapcsán a magyar presbiterek, a mesteremberek mellénk álltak, sokan feláron vagy ingyen vállalták a munkát. Úgy érezték, nekik is hozzá kell járulniuk valamivel a magyar oktatás fejlődéséhez. A sajátjuknak érzik az intézményt – mondta Klücskei.
A Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceum diákjai a Gondviselés Segélyszervezet által adományozott laptopokkal (Fotó: Imszticsei Gabriella)Az unitárius püspököt látható módon meghatották a kárpátaljai református egyház lelkésze, illetve az oktatási intézmény képviselői által mondottak.– A háború kirobbanása óta harmadik alkalommal vagyok Kárpátalján, s elmondhatom: szolgálatotoknak felbecsülhetetlen értéke van. Nekünk is erőt ad, amikor látjuk, hogy milyen erősek vagytok – fogalmazott Kovács István.
Családlátogatás… Magyarországon
A técsői látogatás előtt még volt néhány olyan mozzanat, amely emlékezetes maradt utunk során, illetve említést érdemel. Az első még a Beregsurány–Luzsanka (Luzhanka) határátkelőnél történt, ahol a gyalogos beléptetést lebonyolító konténerekben helyet foglaló ukrán határőrök lassú munkavégzése miatt hosszú sor alakult ki.Ekkor tűnt fel, hogy a felengedett sorompó előtt és után gyülekezők szinte kivétel nélkül nők és idősek voltak. Előbb arra gondoltam, az Ukrajnában lévő áruhiány miatt vásárolni mennek Magyarországra az emberek, aztán felötlik bennem, hogy az ukrajnai anyagi helyzet miatt ez eléggé valószínűtlen. Darkó Attila önkéntes mondja: valószínű csupán családlátogatás céljából tartózkodtak Magyarországon a határátkelésre várakozók. Nem merek kiszállni az autóból, hogy megkérdezzem tőlük – fegyveres katonák járkálnak fel-alá, ilyenkor nem ildomos szóba elegyedni az emberekkel. De a gépkocsink ablaka le van húzva, s amikor egy idős hölgy a járműhez közelít, magyarul köszönök neki. Válaszol.
Szinte kizárólag nők és idősek állnak sorban a magyar-ukrán határon, magyarországi családláogatáson voltak
Kiderül, a 69 éves asszony egy, a határátkelőtől alig 25 kilométerre található faluban lakik.– Átmentem a gyermekekhez egy hétre, ők már a háború kirobbanását követően elhagyták Kárpátalját. Nagyon jó volt egy kicsit velük lenni, felszabadulva éreztem magamat. Nálunk most viszonylag csend van, ám a férfiaknak bujdosniuk kell, nagyon vadásszák őket. Szerencsére a légvédelmi szirénák már nem szólalnak meg olyan gyakran, rakéta sem csapódott már be a környékre hosszú hónapok óta. A kicsi nyugdíjamból kell fenntartanom magamat, egyáltalán nem könnyű – mondja a nő.A határőrök közben visszahozzák az útleveleinket, indulnunk kell, megszakad a beszélgetés.Ezután a Kárpátaljai Református Egyház Diakóniai Koordinációs Irodájának székhelyére perceken belül megérkezünk. Nagy Béla segítségével a rakomány egy részét lepakoljuk, ebédelünk, videóinterjúkat készítek, majd a központ vezetője által számunkra a makkosjánosi iskolában kialakított menekültszállás megtekintésére szervezett látogatás következik. Mielőtt odaértünk, több fiatal és középkorú férfival volt alkalmam beszélgetni. Elmondják: csak Isten kegyelmén múlt, hogy eddig sikerült elkerülniük a katonaköteles férfiakat vadászó fegyveres ukrán katonákat.
Gyermekek a Makkosjánosi település iskolájában kialakított menekültszálláson
– Megállítják az autókat az úton, kiszedik belőlük az embereket. Beregszászon is volt már ilyen, nem is olyan régen. A felmentettek megússzák. Ők rendszerint a különböző segélyszervezeteknél, karitatív vagy egyházi intézményeknél dolgoznak, de a katonaságot és a frontot megússzák a fuvarozó cégek alkalmazottai is. Nagyon sok a Kárpátaljára érkezett belső menekült, ellepték a falvainkat, községeinket. Segítünk, ahogy tudunk, s ezért nagyon hálásak. Ilyen vonatkozásban nincs ukrán–magyar ellentét. Hogy mennyiért engedik ki most a határon a katonaköteles férfiakat? Nem tudjuk. Az ember mindig abban reménykedik, hogy jobb lesz, de sajnos egyre rosszabb – mondja elkeseredetten egyikük.Szerinte a háború valójában nem Ukrajna területi integritásáról szól, s a katonai konfliktus miatt szinte csak a kisember szenved.– Az új nyelvtörvény szerint fokozatosan növelik azoknak a tantárgyaknak a számát, amelyeket ukránul kell tanulni. Egyértelmű, hogy a végén már csak a többség nyelvén lehet tanulni. Ez is a cél – vélekedik egy másik férfi.
Menekültszálláson nevelkedő, háborús menekült kisgyermek
Makkosjánosiban Babják Edit, az oktatási intézmény igazgatója fogad.– Akik most az iskolában kialakított menekültszálláson tartózkodnak, már több mint egy éve nálunk vannak. Tavaszig napi háromszor sikerült főzni nekik, azóta a konyhában kialakított elektromos tűzhely igénybe vételével maguknak készítik el az ételt. Vannak olyanok, akik munkába álltak, mások lakást béreltek. Legtöbbjük hazamenne, de házukat, lakásukat lerombolták, így ez lehetetlen. Volt egy rákos daganattal élő nő, akinek a férje a fronton szolgált, ő már nincs nálunk. Volt olyan is, aki azért telefonált Odesszából, hogy vajon befogadjuk-e a 76 éves édesanyját, tudunk-e neki is szorítani helyet. Természetesen, igenlően válaszoltunk – mondja Babják.
A Makkosjánosiban működött iskolában szállást alakítottak ki a belső háborús menekültek számára. Babják Edit, a tanintézmény vezetője Kovács István unitárius püspöknek ecseteli a jelenlegi helyzetet
Közli: jelenleg a makkosjánosi menekültszálláson 21 belső háborús menekült személy tartózkodik, ez kilenc családot jelent. Ezek közül a Danalyuk családnak öt tagja van. Az apa, Mikola 1979-ben született, Júlia, az anya pedig 1982-ben. A házaspárnak három gyermeke van: Andrij 2014-ben, Anasztázia 2016-ban, a kis Olekszandr pedig már itt született, és a menekültszálláson nevelkedik. A család a Herszon megyei Oleski faluból származik, ahonnan 2022. március 24-én menekültek el, és március 29-én érkeztek a kárpátaljai Nagyberegbe. A jánosi líceum épületébe 2022 augusztusában költöztek be.Az édesapa sofőrként dolgozik a Beregszászi Kistérségben, az édesanya a három gyermeket neveli. A két idősebb gyermek a Makkosjánosi Líceumban tanul, közülük a kislány, Anasztázia mozgássérültként van nyilvántartva. A család nem tud visszatérni a lakhelyére, házuk lakhatatlanná vált, a falu pedig orosz megszállás alatt van. Álmuk, hogy Kárpátalján maradhassanak: itt szeretnének házat vásárolni, ám erre sajnos nincs meg az anyagi forrásuk.
Katonaköteles férfiakra vadásznak
Visszaindulunk Beregszászra. Útközben döbbenetes látványra leszünk figyelmesek: fegyveres katonák két személygépkocsit feltartóztattak az úton, a járműben ülő férfiakat kiparancsolták, és igazoltatták. Éppen egy olyan akciónak voltunk tanúi, amikor a fegyveresek a katonaköteles férfiakat vadászták, besorozás végett. Nem látjuk, mi lett a vége, továbbhajtunk – attól tartunk, nehogy a mi személygépkocsinkat is megállítsák…
Az üzemanyaghiány miatt sokan többnyire biciklivel közlekednek
Nagy Béla a diakóniai központban vár bennünket, ő nem tudott velünk tartani Makkosjánosiba. Évtizedek óta végzi ezt a megfeszített segélyezési és diakóniai munkát, nemrég szívműtéten esett át. Kovács István unitárus püspök örömteli hírt közöl vele: a közeljövőben számottevő összeggel járulnak hozzá a Kárpátaljai Református Egyház beregszászi rehabilitációs központjának építési költségeihez.– Isten áldja magukat, ez nagyon jó hír számunkra, köszönjük szépen – mondja a közösségi vezető, és búcsúzóul megöleli a küldöttség valamennyi tagját.Elkísér bennünket a határ túloldalán fekvő Gelénesre – miután szól egy jó szót, sikerül könnyen átjutnunk a magyar oldalra. Fellélegzünk: nemsokára a békés otthonunkban vagyunk, ám Ukrajna lakosságának túlnyomó része nem ilyen helyzetben van.
Több évtizedes Volga az ukrán-magyar határon
Úton hazafelé Szabó László a lelkemre köti, írjunk a mostani segélyakciónk kiemelt támogatóiról is: a Rissho Kosei-kai (Japán), Religions for Peace, a Nemzetközi Unitárius Univerzalista Nőszövetség (International Convocation of Unitarian Universalist Women), valamint a Vallásszabadság Nemzetközi Egyesülete (International Association for Religious Freedom), illetve sok más támogató tette lehetővé a segélyszállítmányt.A háromórás úton arról is beszélünk: a katonai és politikai konfliktusról csak töredékinformációk alapján formálhatunk véleményt, a parttalan viták, eszmecserék és facebookos összetűzések helyett pedig inkább a bajba jutott, háborús övezetben élő vagy belső menekülteket ellátó embertársaink megsegítésén kellene fáradozzunk…
Viszlát, könnyező Kárpátalja!
