A könyvet kedd délelőtt mutatták be Kolozsváron, a magyar napok programjába illeszkedő eseményen Juhász Andrea és Filep Tamás Gusztáv, a kötet két szerkesztője ismertette a kiadványt. Az esemény házigazdája H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója volt, aki köszöntőjében kiemelte: az életművet úgy szeretnék átnyújtani, hogy az támpont legyen a jövőben. Mint mondta, egyelőre nem tudják, összesen hány kötetes lesz a sorozat, de már készül a Kuncz Aladár levelezéseiből összeálló hetedik kötet.
Az első kötetbe az 1909 és 1923 között készült írások, míg a másodikba az 1923 után íródott munkák kerültek be, mint a szerkesztők megjegyezték, azért 1923 áprilisa környékén „választották ketté” a kiadványt, mert feltételezhetően ekkor költözött vissza Kuncz Erdélybe. Az első kötetet a Magyarországon született munkák alkotják, Kuncz Aladárnak azt az időszakát dolgozza fel, amikor erősen kötődött a Nyugathoz, annak eszményeit és íróit követte, értékelte. A második, vaskosabb kötet az Erdélyben született írásokat tartalmazza, amikor az író Nyugat-kötődése már enyhült. Visszaköltözése után Kuncz átveszi az Ellenzék vasárnapi mellékletének szerkesztését, ahol rengeteg kortársát mutatja be, „az akkori megállapításai pedig a ma napig érvényesek”, jegyezték meg a szerkesztők.
A kötet anyagában három tematika szerint különíthetők el a szövegek, a kortárs magyarországi, az erdélyi magyar, illetve a világirodalomról megjelenő írások. „Kuncz úgy vélte, ahhoz, hogy Erdélyben jó irodalom alakulhasson ki, ismerni kell a világirodalmat. Ezért Proustot fordít, az orosz irodalommal, Tolsztojjal foglalkozik, de a populista francia irányzatot is bemutatja”, mondták a felszólalók.
A szerkesztők Kuncz Aladár irodalomszervezői szerepét is kiemelték. Mint hangsúlyozták, a Nyugatnál nem másodhegedűs volt, hanem a folyóirat irodalom- és hagyományértékelésének egyik fontos képviselője, az erdélyi kánon kialakításában is oroszlánrészt vállalt magára. Azt viszont gyakran „elfelejtjük”, hogy Kuncz 45 éves korában elhunyt, és a ma klasszikusoknak számító írásokat, mint például Tamási munkáit vagy a Bánffy-trilógiát ő nem ismerhette, hangzott el.
A felszólalók emellett beszéltek Ady Endre és Kuncz barátságáról és kultúrdiplomáciai szerepéről is. Véleményük szerint, míg Magyarországon az első világháború után értékválság volt, addig Kuncz „Erdélyben valami olyasmit valósított meg, amelyben az értékek elrendeződtek”.
(Borítókép: Juhász Andrea és Filep Tamás Gusztáv, a kötet két szerkesztője. Fotó: KMN)
