Az én babám Panamában született, csodálatos szombati napi kezdéssel, vasárnap hajnali érkezéssel. Amikor már felocsúdtunk a gyönyörű élményből, mehettünk is haza. Itt a magánklinika lehetővé teszi, hogy az apuka vagy a nagyi is benn maradjon a kórházban egész idő alatt. A mi pihenő szobánk, az enyém meg a picié egy második szobával volt megtoldva, így egész idő alatt apa ott aludhatott a kanapén, közel hozzánk, a másik szoba kanapéján pedig nagyi leste minden kívánságunkat.
Az etetés, pihenés, alvás körforgásában elrepül az a néhány nap és már szedelőzködtünk is. Miközben apa fizette a cechet és én pakoltam, a kicsi lány kapott egy fülcsit. Aztán apa elment kiváltani a születési bizonyítványt, büszkén mindenki tudtára adva, hogy ez a kislány az ő babája.
Ezen herce-hurca közepette szembesültem egy Latin Amerikára nagyon is jellemző problémával, aminek a létezéséről nem tudtam addig. A kórházi személyzet egy tagja a férjem iránt érdeklődött és miután közöltem vele, hogy épp nincs a közelben, mert elment kiváltani a születési bizonyítványt, az ápolónő szemöldökét felhúzva, mély csodálkozással kérdezte tőlem, hogy "jahh, hát elismeri a babát?!" Hirtelen kétféle érzés öntött el, egyrészt mélységesen meglepődtem, másrészt picit bosszús lettem az előbbiek hallatán. Miért lenne egyáltalán kérdés, hogy elismeri a babát? Ő a férjem, a baba apukája, az elmúlt napok mindegyikét egy kanapén töltve aludt, csak hogy közel lehessen hozzánk, nem számítva az előző hónapokban tanúsított odaadását.
Pár perc múltán már mókásnak tűnt ez az abszurd kérdésfelvetés és ma már családi vicc tárgyává vált. Ami viszont egyáltalán nem mókás, az Latin Amerika mindennapi realitása, a nővér kérdése mögött húzódó szomorú valóság. Amikor ugyanis másodjára is elcsodálkoztak, azon, hogy az ötnapos lányomat az apja elismerte, kíváncsi lettem ennek okára és utánajártam. Kiderült, hogy – a „legfrissebb”, 2016-os adatok szerint - Panamában az apák mindössze 15 százaléka ismerte el gyermekét!
Az esetek nagyrésze egyszerűen az apák felelősségvállalási szándékának teljes hiányának tudható be, valamint jelentős számban található olyan helyzet is, hogy a baba házasságon kívül született. Ami viszont riasztó méreteket ölt, az a tini szülések és ezáltal a tini apukák száma.
A panamai tini terhességek adatai a régió egyik legmagasabbja. 2019 májusáig 4660, 10 és 19 év közötti terhes anyukát regisztráltak. Tavaly 10440 baba született kiskorú anyukáktól, ami a szülések 30 százalékát teszi ki. 2014 es 2019 májusa közt a MINSA (Egészségügyi Hivatal) adatai szerint 58021 szülést jegyeztek tini anyukáktól. *
Az anyukák, ha kívánják, segítségül hívhatják a hatóságokat, akik DNS apasági teszt segítségével bebizonyítják az apa kilétét.
A fiatalkori gyerekvállalással lehet összefüggésben, hogy a terhességem alatt nem kevés csodálkozást váltott ki, hogy férjem, az ő 28 évével most várja első babáját. Többször megkérdezték tőlem, hogy az apukának ez az első gyermeke, de legtöbbször aziránt érdeklődtek, hogy a pici hányadik gyermeke férjemnek, eleve azt feltételezve, hogy biztos van már egy előző kapcsolatából is utódja.
Ezen jelenség azonban egyáltalán nem csak Panamára érvényes, egy gyors Google-keresés után találtam egy chilei statisztikát, ahol néhány éve 28 milliós nagyságúra becsülték azon gyerekek számát, akiket nem ismert el az apukájuk.
A statisztikai adatok a hónapok múlásával módosulnak ilyen vagy olyan irányba, általuk betekintést nyerhetünk két nagy horderejű problémára. Egyrészt ezrével vannak olyan babák, akiket az édesapjuk nem ismer el, maradandó lelki sebeket okozva ezáltal – de nem csak! -, illetve a tini terhességek számának riasztó mérete ebben a Dél-Amerikai országban, ahol naponta körülbelül 29 lány esik teherbe.
Ilyen összefüggésben nem meglepő, hogy miközben Európában, az én baráti körömben legalábbis a hölgyek túlnyomó része 30-as évei körül vállal gyermeket, itt nem számít rendkívülinek a hasonló korú nagymama.
* Bár már férfi is kihordott babát. Egy transexualis férfi, aki tesztoszteronos kezelés alatt állt évek óta, gyerekvállalás mellett döntött. Ennek érdekében felhagyott a kezeléssel és miután sikerült teherbe esnie, egy normális terhesség után egészséges babának adott életet. Legális értelemben férfi és egyben a baba édesanya is.
