Körülbelül ötvenen gyűltek össze a 71 idős emberből, aki a faluban él. Finta Emese lelkész prédikációjában Salamon király példáját hozta fel a múltból, aki idős korában nem tudta kezelni a gazdagságát, amit összegyűjtött. A közember is általában ebben a korban éri el az anyagi biztonságát, és meg kell tanulnia bánni vele. Erre osztott szét a lelkésznő néhány megszívlelendő tanácsot: „Keress magadnak megfelelő örömöket, ” „élj emberhez méltó életet,”„az életet nem elsírni, hanem élni kell.” „Tiszta szívvel élj a mában, hogy a holnapod szép legyen,” „rajtunk áll, hogy mivé leszünk az évtizedek múlásával.” A műsorban a falu tanítónője és óvónője is résztvett. Mindenki egy szál szegfűt kapott ajándékba.
A prédikációt követő műsorban Imre Elvira gondnoknő Reményik Sándornak a „Ne akarj a kereszteden könnyíteni” című versét szavalta el. Ebből idézünk, az utolsó szakaszból: (…) A Te kereszted szerzett üdvösséget, / De mivel az enyémet is kimérted, / Te adj erőt és kegyelmet nekem / Hordozni mindhalálig csöndesen. / (…)