Manapság már Erdélyben is valósággal versengenek a nyári fesztiválok egymással, mindamellett mindegyik más – elsősorban helyszínét, zenei kínálatát, és valamelyest célközönségét is tekintve. A Double Rise legnagyobb erőssége, brandingjének meghatározó eleme nyilván egyedülálló természeti környezete. A múltjára, épített örökségének kincseire – joggal – büszke Torockó utcáin lazuló fesztiválozónak elég felpillantania, és emlékeibe akarva-akaratlanul beépül a Székelykő időtlenül fenséges látványa. Mindamellett, a Napfelkelőkkel itt-ott adódott beszélgetésekből megpróbáltam a Double Rise emberi tényezőit, lényegét is leszűrni; ezek szerint a fesztivál több korosztálynak és érdeklődési körrel rendelkező embernek egyaránt platformot nyújtott: a társaság- és az élménykeresés mellett több korosztály és korcsoport megtalálhatta a neki tetsző szórakozást, legyen az a trendi, vagy a különféle alternatív zenekarok koncertjein való bulizás, aktuális, közéleti kérdésekről való beszélgetés, színdarab- vagy filmnézés, táncházazás, vagy egyszerűen a baráti társasággal való önfeledt sodródás helyszínről helyszínre. Találkoztam olyan fiatallal is, aki mindenekelőtt vadvízi evezésre jelentkezett be a Torockói Aktív Turizmus Egyesületnél (TAT), és nem volt utolsó látvány az sem, amikor a szakavatott siklóernyős elegánsan a nagy koncertszínpad előtti mezőn, a fesztiválozók körében landolt. A budapesti Hagyományok Háza által szervezett Folkudvar kézműves foglalkozásait, az alkotás örömét a gyermekek is szemmel láthatólag élvezték; a fafaragó részlegen régi népi játékokat, hangkeltő eszközöket, például ördöglakatot, zúgattyút és zúzolót is lehetett készíteni, a néptánctanítások pedig őszinte csodálatomra a legnagyobb melegben is nagy lelkesedéssel zajlottak.
Ami a fesztivál szervezési kérdéseit illeti, idén újításnak számított a token-nek nevezett fizetőeszköz: hat lejért lehetett egy tokent vásárolni. Nem volt egyértelmű, hogy milyen megfontolás áll a rendszer hátterében, amelyhez feltehetőleg hozzá lehet szokni, de olyan szempontból nem könnyítette meg a fesztiválozók dolgát, hogy a váltó bódék csak bizonyos pontokon voltak elhelyezve, és a tokeneket kerek számban kellett elkölteni, a fizetőeszközök csereberéje nem volt ugyanis lehetséges. Egy másik szempont, hogy amennyiben a fesztivál növekedne, feltehetőleg több, nem utolsósorban helybeli vendéglátási egységnek kellene kiépülnie, a fesztiválba bekapcsolódnia, hogy az élelmezési és a közhigiéniai elvárások is a megfelelő szinten legyenek. Másrészt, a Double Rise résztvevői véleményem szerint tanúságot tettek arról, hogy lehet emberi és civilizált módon, valósággal baráti hangulatban, biztonságban vidulni egy fesztiválon.
