A Kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet tavaly részt vett az European Values Study elnevezésű nagymintás kérdőíves felmérésben, amely arra kereste a választ, hogy az európai polgárok milyen értékeket társítanak a családhoz, a munkához, a valláshoz, a társadalmi környezethez stb.
Az European Values Study a nagy nemzetközi vizsgálatok egyike, amely az európai értékrendekre fókuszál. Eddig öt közvélemény-kutatási hullám volt: az első 1981-ben, de ez főként a nyugat-európai országokra, Kanadára és az USA-ra terjedt ki. Az 1989-es rendszerváltásokat követően bővült a kutatás Kelet-Európa irányába. Minálunk 1993-ban volt először adatfelvétel, a tavalyi volt a negyedik, amelyben részt vett Románia; jelenleg 42 állam csatlakozott a kutatáshoz. Pénzügyi és szervezési szempontból nem központosított kutatási projekt, de az adatfelvétel lebonyolítását illetőn (a kérdőív kialakítása, mintavétel, terepmunka, adatbázis-tisztítás) szorosan monitorizálják a folyamatot, derült ki. 2017-ben történt meg először, hogy a kutatásba kisebbségi mintákat fogadtak be a finnországi svédek esetében. Most először történt meg, hogy az erdélyi magyarok külön kisebbségi mintát alkossanak. Az előírás az, hogy az 5%-ot meghaladó nemzeti kisebbségek esetében a kérdőívet le kell fordítani, és anyanyelvén kell kérdezni a válaszadót.
Horváth István kifejtette: a tavaly év végén összegyűjtött adatokat három szakaszban mutatják be; a keddi volt az első tömb. A második kérdéskör a befogadást, toleranciát, idegen-ellenességet méri, míg a harmadik a politikai részvételt, a civil kezdeményezéseket, az általános társadalmi bizalmat és ökológiai viszonyulásokat.
– Két szempontból jelentős ez a kutatás: először is meg tudjuk jeleníteni az erdélyi magyarságot, mint adatpopulációt, másodszor pedig számvetést készíthetünk – vélekedett Horváth István szociológus.
Az elemzés során a kutatók az erdélyi magyarok értékrendjét európai összehasonlításban vizsgálták, ugyanakkor az egyik legfontosabb kérdésük az volt, hol vannak eltérések, hasonlóságok a többség és kisebbség között, milyen különbségek vagy hasonlóságok vannak az erdélyi és a magyarországi magyarok között.
A kutatás szerint az európai társadalmakban a családhoz való ragaszkodásnak kiemelt szerepe van, abban viszont már jóval kisebb az egyetértés, hogy milyen értékek kapcsolódnak a családhoz. Ezt négy dimenzió mentén mérték: a magánéleti liberalizmus, a családi kötelességtudat, a családon belüli, illetve a közszférában megmutatkozó nemi szerepvállalások.
Kiderült: a család terén nincs jelentős különbség románok és magyarok között. A család 99%-ban fontos a romániai románok és a magyarországi magyarok esetében, míg az erdélyi magyarok esetében ez az arány 98 százalék.
A magánéleti liberalizmust vizsgálva rákérdeztek a homoszexualitás, az abortusz és a válás elfogadottságára. A válaszok alapján éles törésvonalat észleltek Európa nyugati és keleti fele (az egykori szocialista országok) között: a nyugat-európaiak elfogadóbbak ezekben a tekintetben. Az erdélyi magyarok esetében az 1 és 10 közötti skálán 2,4-es értéket kapott a homoszexualitás, 3,5-öt az abortusz és 4,7-et a válás elfogadottsága. (Románia esetében a homoszexualitás elfogadásával kapcsolatban 2,28 az érték, az abortusszal kapcsolatban pedig 3,52; Magyarország esetében 3,92, illetve 5,04 ez a két érték, az európai átlag első esetben 5,14, a másodikban 5,38.) Minden ötödik erdélyi magyar (21%) vélekedik úgy, hogy „a homoszexuális párok ugyanolyan jó szülők, mint más párok”, ami európai összehasonlításban alacsony, de a romániai érték (12 százalék) közel duplája, Magyarország esetében ez a szám 26. Összességében az erdélyi magyarok 9 százalékát jellemzi határozott magánéleti liberalizmus, míg a konzervatív értékrendet vallók aránya 60 százalékos, állapítják meg a kutatók.
A családi kötelességtudatot két kérdés mérte: a gyermekvállalás a társadalommal szembeni kötelesség-e, illetve hogy a gyermekeknek kötelességük gondoskodni szüleikről. Az erdélyi magyar válaszadók 46%-a kötelességként fogja fel a családalapítást és 59% nyilatkozta azt, hogy köteles gondoskodni a szüleiről. Ebben a tekintetben nincs számottevő különbség a romániai átlaghoz képest (46%-62%). Magyarországon ez az arány 41%-60%.
A nemi szerepekkel kapcsolatban az erdélyi magyarok – a romániai társadalom egészéhez hasonlóan – megosztottak. A privát szférában erősebb a hagyományos nemi szerepekhez való ragaszkodás: 68% szerint „lehet munkát vállalni, de amit egy nő igazán akar, az az otthon és a gyermekek”; 52% szerint „a férfi dolga pénzt keresni, a nő dolga a háztartásról és a családról gondoskodni”. A munkaerőpiacon és a közszférában ezzel szemben az egyenlőségpárti álláspont van enyhe többségben. Így „csupán” 44% ért egyet azzal, hogy a férfiak jobb politikai, 42% szerint pedig jobb gazdasági vezetők, mint a nők. A nők munkaerőpiaci diszkriminációját a kérdezettek fele tartotta elfogadhatatlannak, és egyharmada értett vele egyet. Ez utóbbi arány alacsonyabb a romániai átlagnál (43 százalék). A nemi szerepek ilyetén felfogását, vagyis, hogy a közszférában elfogadottabb az egyenlőségpárti álláspont, mint a magánszférában, az ezzel foglalkozó kutatók gyakran írják az államszocializmus számlájára, amely, miközben ösztönözte a nők munkaerőpiacra lépését, a magánszférában a hagyományos nemi munkamegosztást támogatta.
Létezik generációs, illetve falu-város különbség e tekintetben, ugyanakkor – hívták fel a figyelmet a kutatók - nem Székelyföld a tradicionális régió, a Partium jobban ragaszkodik a hagyományos nemi szerepekhez – magyarázta Kiss Tamás szociológus.
Az erdélyi magyarok vallásosságát mérő kutatásról Kiss Dénes, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) oktatója számolt be. A legfontosabb következtetés: Románia gyakorlatilag Európa legvallásosabb országa.
A felekezeti kötődéssel rendelkezők aránya 97%, a rendszeresen templomba járóké 31%, a rendszeresen imádkozóké 81%, a magukat vallásosnak tekintőké 85%, az istenhívőké 97%, a feltámadáshívőké 69 százalék. Ez a Román Ortodox Egyháznak az erős jelenlétével, mondhatni privilegizált helyzetével magyarázható.
Az erdélyi magyarokat is a romániaihoz hasonló vallásosság jellemzi. Így az erdélyi magyarok 99%-nak van felekezeti kötődése, 34% templomlátogató, 83% imádkozik rendszeresen, 89% tekinti magát vallásosnak. A fokozott vallási aktivitás egyébként más, a többségtől eltérő felekezethez tartozó kisebbség esetében is jellemzőnek bizonyult.
Horváth István hozzátette, a mutatók nagy mértékben különböznek a jóval szekularizáltabb Magyarország mutatóitól.
