– Csatazaj töltötte meg a Kemény Zsigmond Líceum tornacsarnokát. Napokon keresztül csépeltük egymást botokkal, kardokkal egyetlen könnycsepp és karcolás nélkül Mezőség egyik legerősebb magyar végvárában. Csont nem törött, seb nem esett senkin, mert barantás küzdelmeinkkel mosolyogva tettük egymást és magunkat is ügyesebbé, erősebbé, becsületesebb, jobb magyar emberré – írta Szilaj István vezetőedző, aki jelenleg Kárpátalján Petőfi ösztöndíjas.
A projektben részt vettek még a kolozsvári Holló Egyesület edzői (Oláh Márta, Péter Alpár, Csonta András), a Téka Alapítvány munkatársai (Rariga Imola, Molnár Tibor, Sipos Zoltán), Czine Attila, bukaresti Petőfi ösztöndíjas, Hrágyel Dóra, válaszúti ösztöndíjas, Virág Csilla és Tasnádi Norbert helyi tornatanárok.
A nyolc testnevelés órán, összevont osztályokban 400 gyereket és fiatalt mozgattak meg harcias játékaikkal a szamosújvári magyar líceum tornatermében. A legkisebbek 3., a legnagyobbak 12. osztályosok voltak. Csütörtök délután 42-en vettek részt a 2 órás nagyedzésen, vállalva azt, hogy a házi feladatokat szabad idejükben, korábban elkészítik. Személyes áldozatvállalás kell a barantához.
A rendezvény szerdán műhelymunkával kezdődött. Az edzésekhez 24 kör alakú pajzsot, és 30 db szivaccsal bevont imitációs kést, illetve tőrt készítettek. A régies nevén tárcsának is mondott pajzsokat a négy ponton, trapéz alakban kifúrták, majd len kötéllel két bújtatót csomóztak rá, amelybe az alkart becsúsztatva lehet kapaszkodni. – Tartottunk kicsit attól, hogy mennyire lesz sérülésveszélyes a pajzs egy nagy létszámú csatában. Bár ezek a félelmeink sohasem alaptalanok, a barantás küzdelmi játékos keretrendszer ismét bizonyította, lehet bízni a gyerekek ösztöneiben, és hozzáállásában. Az edzéseken a gyerekek zsigerileg érzik a veszélyt, a küzdelmi játékok súlyát. Ha elmondjuk, mire figyeljenek, akkor nagyon tudnak vigyázni egymásra, és magukra is – nyilatkozta Szilaj István.
Szerda este Szilaj István tartott előadást, arról, hogy két évvel ezelőtt az Észak-indiai Ladakhban, a Himalája hegyei között megbúvó Zangla faluban járt. Önkéntesként iskolát épített, tanított. Kőrösi Csoma Sándor egykori munkahelyét, menedékét, a régi királyi palotát is javítgatta, restaurálta, illetve a székely kutató emlékére a helyiekkel közös íjászversenyt szervezett. Erről az útról és az íjászat múltjáról-jövőjéről beszélt a szamosújvári magyar közösségnek a Kemény Zsigmond Elméleti Líceum aulájában.
Mivel második alkalommal tartották meg a Baranta napokat, az edzők is, a nagyobb gyerekek is tudták nagyjából mire számíthatnak. Nagy izgalommal várta minden osztály, hogy ő is sorra kerüljön, az udvaron nagy élménybeszámolók zajlottak. A bentlakó diákok az elmúlt egy évben rendszeresen edzettek Paróczi Ákossal, és a kolozsvári barantásokkal is.
– Minden tornaóra kicsit más. Minden részvevő felnőttet bevontunk valamelyest a dolgokba, más és más szerepekben. Mivel érdemi baranta edzőképzés nincs Erdélyben évek óta, ezt az alkalmat egyfajta továbbképzésnek, és edzőképzésnek is szántam. A tornaórák felépítésének összeállításánál ezzel is számolnom kellett. Nagyon örültem, hogy idén pedagógusok, és tornatanárok is beszálltak. A baranta csapatok fennmaradásának kulcsa az iskolákkal való együttműködés. Ha vannak helyben felnőttek, elsősorban tanítók, tanárok, akik felvállalják a fiatalság barantálását, akkor van rövid- és hosszú távú jövője egy baranta csapatnak. Szamosújváron a Téka és a líceum együttműködése Kárpát-medence szerte példaértékű lehetne ebben is – folytatta a beszámolót Szilaj.
Az edzéseket botos-ritmikus körjátékkal kezdték, és csatával fejezték be. A botos ritmus játék előkészítése a pajzzsal-szablyával csatázásnak majd párban küzdöttek. Sámándob adta a ritmust illetve somogyi ugrós zenék, amelyekre botadogatásokat, átugrásokat végeztek.
A kidobós játékok után imitációs fegyverekkel, pufikésekkel, faszablyákkal, pufikarddal, és pajzsokkal szabad küzdelmek következtek, csoportbontásban. Általában a kisebbek és a lányok késeltek, a nagyobbak és a fiúk szablyáztak. A kolozsvári csapat tagjai vezették a csoportokat, a pedagógusok és a Petőfi ösztöndíjasok is vállaltak oktatást ebben a részben. A késelésben volt szabad küzdelem, késbirkózós, bedobott késes reflex játék, és késes-botos küzdelmi játék.
A csoportbontás után ismét egyesültek a hadak, s csaták következtek. Volt olyan tornaóra, ahol lábramenő botvívással, és faszablyás, botos vívással is foglalkoztak. Ezek a különböző témájú edzésrészek azon túl, hogy színesítették a palettát, a jelen levő edzőknek, baranta iránt érdeklődő felnőtteknek, és a csapatalapításon gondolkodó ösztöndíjas kollégáknak is továbbképzésként, edzőképzésként szolgáltak.
A gyerekeknek nagy élményt jelentettek az idei Baranta napok is, amelyért köszönet illeti a szervező Téka Alapítványt és az összes résztvevő felnőttet. Reméljük az álmok továbbra is megvalósulnak: lesz edzőképzés, csapatalapítás, Baranta napok és sok-sok érdeklődő diák.
Fotók: Paróczi Ákos