A könyv naplószerű leírása annak a százegy hónapnak, amelyet Markó Attila és felesége, Markó Magdi Magyarországon töltöttek, mivel úgy döntöttek, hogy a küzdelmet az ellen a mély igazságtalanság ellen, amelyet az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása körüli mindenféle eljárás okozott, nem akarják itt végigvinni – foglalta össze Kelemen Hunor a kötetet, majd arról kérdezte Markó Attilát, hogyan élte meg azt a pillanatot, amikor 2014-ben tíz perc alatt gyanúsítottból vádlott lett. Markó elmondta, 2007-ben hívták be először kihallgatásra, de csak hét évvel később döbbent rá, valójában mivel áll szemben.
„Sokkoló volt, hogy itt valami olyan erők dolgoznak a háttérben, amiket nem ismerünk, amelyeket nem látunk. Érződött az erőfölény, amikor egy hatalmi intézmény nem a hatalmi céloknak megfelelően működik, hanem fölényes, tiszta szekus hozzáállással viszonyul a dolgokhoz” – fogalmazott a szerző, hozzátéve, ekkor érezte azt, hogy ezt a megaláztatást nem lehet tovább emberként elviselni.
„Mindig éreztem a támogatást”
A könyvből kiolvasható, hogy Markó Attila végig arra készült, azt remélte, hogy az ügy véget ér, felmentik, és hazatérhet – vezette fel Kelemen Hunor a következő kérdését, amelyben arra volt kíváncsi, gondolkozott-e Markó Attila azon, hogy ha mégsem úgy történik minden, ahogyan remélte, hogyan folytatja az életét.
„Amikor az első perben az elsőfokú döntés megszületett és kaptam öt év letöltendőt, két dolgot kezdtem el kiszámolni: egyrészt azt, hogy hány per lehet még ellenem, mert kárpótlásból a nagyságrend százezres országos szinten, tehát akárhány dossziét elő lehetett volna venni. Másrészt azt, hogy mi lesz akkor, ha jogerősen is marad öt év. Olyan 75 éves koromban tudok esetleg hazatérni. Úgy számoltam, hogy olyan huszonöt évbe került volna, hogy nagyjából túl legyek az egészen” – tekintett vissza Markó.
Hozzátette, jogászként annyira erős volt benne az igazságérzet, hogy nem akarta elhinni, hogy mindez a valóságban megtörténhet. „Aztán megtörtént, mert alapfokon két perben is kaptam öt-öt évet, és amikor kezdtek előjönni újabb és újabb perek, akkor merült fel első ízben, hogy mi lesz velünk” – fejtette ki, de leszögezte, egy percig sem adta fel a hazatérés gondolatát, még ha 75 évesen valósulna is meg.
„Tisztában voltam azzal, hogy az RMDSZ mint családom, nem tud mást tenni egy bírósági eljárásban, mint amit megtett: elmondta, hogy hisz az ártatlanságomban, de nem tud szembemenni a bírósági döntéssel” – mondta Markó. Ennek ellenére mindig érezte a támogatást, a kitartást – hangsúlyozta.
Kelemen egyfajta konokságként értékelte, és egyben megköszönte Markó Attilának, hogy miután felmentették a vádak alól, visszatért, és folytatja a közösségi felelősségvállalást.
A beszélgetés végén a közönség soraiban ülő Csoma Botond parlamenti képviselő elmondta, azt senki nem vonta kétségbe, hogy a korrupcióellenes harcra szükség van, de – ahogyan azt Markó esete is bizonyítja – e harc leple alatt több esetben is az emberi jogok sérültek, és őt magát is meglepte, hogy mindez az igazságszolgáltatás embereit nem zavarta. Markó Attila hozzátette, bár az ő esetében volt talán a legnyilvánvalóbb az ártatlanság, mégis gyakran azzal szembesült, hogy sokakban ott volt a kétely. A társadalomban az a kép él, hogy a rendszer dolgozik, a háttérben nagy lopások folynak. „Pillanatnyi elmezavarunkban el-elhittük a tévéhírekből kihallatszó lánccsörgetést, hogy ejnye, mennyit lopott valamelyik volt miniszter!” – magyarázta Markó.
Kelemen Hunor mindenki figyelmébe ajánlotta a kötetet, amely, mint fogalmazott, „több mint egy meghurcolt embernek a nyolc és fél esztendeje. Ez kordokumentum, amely bár szubjektív, pontosan rávilágít arra a világra, azokra az évekre, amelyekben a mi nemzedékünk boldogulni próbál”.
Az államosított ingatlanok visszaszolgáltatásának jövője
Felmerült a kérdés: van-e olyan helyzetben az állam, hogy az egyházi javak visszaszolgáltatása felgyorsuljon? Kelemen Hunor kifejtette, a kárpótlásokkal kapcsolatban változás lesz, amely nem biztos, hogy jó. Úgy vélte, azt kellene mindenekelőtt eldönteni, hogy a román állam mit kezd a visszaszolgáltatásokkal. Elmondta, szerinte mihamarabb le kellene zárni az 1998 körül elindított visszaszolgáltatási folyamatot, mert „ma már tűrhetetlen állapotok vannak”. Hozzátette, „ha egy állam a saját vállalását nem tudja tartani, elveszíti a hitelét a polgárai előtt”, tehát az államnak is az lenne az érdeke, hogy ezt mielőbb lezárja az ügyeket. Amennyiben pedig a visszaszolgáltatás nem valósítható meg, kárpótlást kell fizetnie.
„Mivel Románia választotta ezt az utat, azt gondolom, az a tisztességes az állam részéről, ha ezen végigmegy” – szögezte le. Úgy vélte, a folyamatot gyorsítani kellene.
Markó Attila hozzátette, „amit mi megtehettünk a mostani parlamenti ciklusban, az az, hogy bevittük a kormány programjába azt a tételt, hogy az ingatlant annak kell visszaadni, akitől elvették”, mivel a tulajdonjog kérdése nem távlati viszonylatban fontos, hanem az államosítás pillanatában.
Lapunk arra volt kíváncsi, hogyan értelmezhető Alexandru Nazare pénzügyminiszter közelmúltban tett kijelentése, miszerint újraindulhat a kommunizmus ideje alatt elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatása. Kelemen Hunor elmondta, a kárpótlásfizetésről van szó. Az újonnan meghozott sürgősségi kormányrendelet kimondja, hogy nem a piaci érték, hanem a közjegyzői értékrács szerint fizetik a kárpótlást. Erről több vita volt – magyarázta a szövetségi elnök –, de a kárpótlások kifizetését bizonyos objektív okok miatt a kormány halasztgatta, és ha a szóban forgó jogszabályt a parlament is jóváhagyja, az lehetővé tenné, hogy a kárpótlásokat folytassák. Ez másfajta logika szerint működne, amiről egyelőre nem tudni, hogy jó, vagy sem, a volt tulajdonosok például nem örülnek neki. A lényeg, hogy ki kell mozdulni a holtpontról – fogalmazott Kelemen Hunor.
Markó Attila
Markó Attila volt kisebbségügyi államtitkárt 2007-ben azzal vádolta meg a korrupcióellenes ügyészség (DNA), hogy a restitúciós hatóság kártérítési bizottságának tagjaként beosztásával visszaélve hozzájárult a román állam megkárosításához. Végül a legfelsőbb bíróság 2019-2023 között jogerősen felmentette mind az öt ellene indított korrupciós ügyben. Markó, aki 2012-2016 között Kovászna megye RMDSZ-es képviselője volt, Magyarországon keresett menedéket ezekben az években.
A jogász végzettségű politikus több, kisebbségi jogi vonatkozású jogszabály tervezetét társszerzőként jegyezte, többek között a Kisebbségvédelmi Hivatal létrejöttéről (1997), az egyházi ingatlanok restitúcióját szabályozó rendeleteket, a diszkriminációellenes törvényt és a Diszkriminációellenes Tanács felállítását, valamint a kisebbségi törvény és az Európai Regionális Nyelvek Chartája ratifikálásáról szóló jogszabályokat.
