Az új évre való zajos és fényes áttérés önmagában nem hozza meg az emberek közötti harmóniát. A világ nem válik otthonosabbá. Az emberi élet a következő évben is üzlet lesz. Megélhetési gondjaink is megmaradnak. Az évvel együtt nem ér véget a közelünkben dúló háború, amely akár a létünket fenyegető nukleáris összecsapássá is fajulhat (nem beszélve az újabb háborúk kirobbanásának, kontinensünk ütközőzónává válásának lehetőségéről). Európa identitásválsága, felülről erőltetett egységessége és a nemzetközi pénztőkének való kiszolgáltatottsága a jövőben is problémát fog jelenteni. A koronadiktatúra kísértete nem tűnik el. A klímakatasztrófa veszélye nem múlik el. A migránsválság nem szűnik meg, s a parvenük sem hagyják el önszántukból a politika, a közigazgatás színterét.

A változásnak mibennünk, a saját énünkben kellene végbemennie. Hiába a naptári, külső „utazás”, ha egyre távolabb kerülünk önmagunktól és egymástól, ha az önvizsgálat és a tettek helyett az évek múlására bízzuk a változást. A nagy újrakezdés az lenne, ha érezhetően megnövekedne azok száma, akik felelősen viszonyulnak a természeti és társas környezethez, ha közelebb kerülnénk önmagunkhoz és a másik emberhez, ha az ellenségeskedés helyett az empátia, a kölcsönös megértés, tisztelet és segítés válna „globálissá”. Kerülöm a „szeretet” kifejezést, nem várhatunk túl sokat az embertől. Tudom, így is az elérhetetlent áhítom. Nem várok csodát. Legjobb esetben szokás szerint az év utolsó napjának végén többen összejönnek a nagy mulatásra, jókedvre derülnek, esznek, italoznak, és mámorosan köszöntik egymást. Másnap pedig ugyanarra a zord valóságra ébrednek. Mi is lenne velünk, ha nem lennének az illúziók!

Vállalva a konvencióval való visszaélés bűnét, az újévi jókívánságom csak ennyi: éljünk! Akkor is, ha életkörülményeink folyton azt sugallják:élni lehetetlen. Sziszüphoszi helyzet sziszüphoszi egzisztenciát követel. Amúgy az éveknek nem a boldogság (hiszen az van is, nincs is), hanem az emberi hitelességre törő létünk ad tartalmat. Hacsak nem sajátítjuk el Camus interpretációját, amely szerint Sziszüphoszt a sorson való felülemelkedése közben boldognak kell képzelnünk. Ebből kiindulva már az is haladás, ha szilveszterkor igazi barátok között vagyunk. Jó utat önmagunkhoz és egymáshoz!