Barabás T. János: az elégedetlenségi hullám tovább radikalizálhatja a közvéleményt
Bár az európai tiltakozások kiváltó okai és méretei országonként eltérnek, „a mélyokok nagyon is hasonlóak” – mutatott rá Barabás T. János. A szakember az elégedetlenség hátterében elsősorban a megélhetési válságot és az inflációt látja, amelyek különösen az alacsony jövedelműeket sújtják. A helyzetet tovább nehezítik az emelkedő üzemanyagárak, az ipar gyengélkedése és a közszolgáltatások romló színvonala. Utóbbira Németországot hozta fel példaként, ahol a távolsági vonatok jelentős része késéssel közlekedik. Az elemző szerint az euróövezetben 2021 vége óta mintegy 30 százalékkal drágultak az élelmiszerek, miközben a bérek stagnálnak, a reáljövedelmek csökkennek, a nagyvárosokban pedig a lakhatás is rendkívül költségessé vált.
Az elemző ugyanakkor úgy véli, a hosszú évek óta tartó válságot az európai vezetők több gazdaságpolitikai döntése is elmélyítette. Különösen az atomenergia háttérbe szorítását, a dízelüzemű járműveket érintő korlátozásokat, a vállalkozói hitelfelvétel nehézségeit és a zöldátmenet felgyorsítását bírálja. Barabás szerint a zöldátmenet költségeit „a szegényekkel akarják megfizetni”.
A tiltakozások erőszakossá válásában Barabás a radikális politikai csoportok szerepét is meghatározónak tartja. Szerinte a szélsőbaloldali, többnyire neomarxista, valamint anarchista szerveződések – köztük az Antifa – is hozzájárulnak a zavargásokhoz. Franciaországban például októberben több százezren vonultak utcára, Limoges-ban felgyújtották a városházát, Párizsban pedig súlyos összecsapásokra került sor, Milánóban és Lisszabonban is több ezer rendbontót tartóztattak le.
A franciaországi események kapcsán a szakember a bevándorlás és a társadalmi kirekesztettség összefüggéseire is kitért. Mint mondta, Donald Trump amerikai elnök a migránsokat hibáztatta a zavargásokért, a következő franciaországi elnökválasztáson legesélyesebb, 36 százalékos támogatottságú Marine Le Pen viszont a kormány elhibázott politikáját és a külvárosok súlyos problémáit is szóba hozta. Barabás szerint a bevándorlók nagy számban élnek olyan szegény városrészekben, ahol az oktatás és a közszolgáltatások hiányosságai tovább mélyítik a társadalmi különbségeket.
Párizsi újságíró ismerősére hivatkozva elmondta, a francia főváros bizonyos külvárosi iskoláiban a tanárhiány és az elégtelen finanszírozás miatt a tanórák jelentős része, akár 10-20 százaléka elmarad. Ilyen körülmények között a fiatalok társadalmi felemelkedésének esélyei is romlanak, miközben könnyebben sodródhatnak a bűnözés és a kábítószer-fogyasztás felé. A korábban magas színvonaláról ismert francia oktatási rendszer problémái elsősorban az elmaradt reformokra vezethetők vissza, nem pedig a bevándorlók jelenlétére – magyarázta.
A mediterrán országok mozgásterét az eladósodottság is szűkíti. Barabás szerint a magas államadósság és a jelentős részben amerikai, kínai, japán, illetve arab tőkéjű nemzetközi pénzügyi szereplők befolyása miatt a kormányok nehezen tudnak további közkiadásokkal válaszolni a társadalmi követelésekre.
„Az utcára került a politika”
A fiatalok egyre meghatározóbb szerepére, valamint a szerbiai diákmozgalom politikai sikerére utalva az elemzőt arról is kérdeztük, hogy a tiltakozások a hagyományos pártokkal és intézményekkel szembeni bizalom megrendülését jelzik-e.
„Komoly képviseleti válság is van” – hangsúlyozta Barabás T. János. A diákok, a gazdák és a középosztály tagjai közül egyre többen érzik úgy, hogy a kormányok nem képviselik érdekeiket, túl bürokratikusak, és elsősorban a globális nagytőkét szolgálják ki. „Pártmentes önszerveződéseknek vagyunk tanúi” – fogalmazott. Hozzátette, a választói magatartást mindinkább a tiltakozás határozza meg, amiből a populista baloldali és jobboldali erők egyaránt profitálhatnak.
A szakember a közösségi média szerepét is ellentmondásosnak tartja. A digitális platformok megkönnyítik ugyan a politikai mozgósítást, de a lájkokkal és az online népszerűséggel a közvélemény könnyen manipulálható. Meglátása szerint részben emiatt is történt az, hogy „az utcára került a politika”, ahol az elégedetlen társadalmi csoportok közvetlenül próbálnak nyomást gyakorolni a hatalomra.
Az elemző összességében a hagyományos politikai rendszer legitimitási válságáról beszél. Úgy véli, ebből azok a politikusok tudnának kiutat találni, akik feltárják a problémák valódi okait, képesek lelkesíteni a társadalmat, és megalapozott megoldásokat kínálnak. A mostani események azonban szerinte inkább radikalizálják a közvéleményt, és nem mutatnak a tényleges helyzetfeltárás, illetve a megoldások irányába. „Zűrös évek jönnek” – figyelmeztetett Barabás.
Új baloldal és jobboldal formálódhat
A tiltakozások hosszú távú következményeiről szólva Barabás új baloldali és jobboldali politikai irányzatok kialakulásának lehetőségét vetette fel, hozzátéve, hogy a folyamatot történelmi összefüggéseiben érdemes vizsgálni.
A baloldali politikai gondolkodás fejlődését áttekintve Barabás kifejtette: a marxizmus a felvilágosult elit diktatúráján keresztül elvben a munkások kezébe kívánta adni a termelési eszközöket. Meglátása szerint a rasszizmusellenes mozgalmak és a radikális feminizmus a nyugati civilizáció fehér, férfiközpontú jellegével szemben léptek fel, míg a kritikai fajelmélet a fehér kultúra háttérbe szorítására és átértelmezésére törekszik. Értelmezésében a genderelmélet a nemeket kulturálisan meghatározottnak tekinti, és a kultúra feletti befolyás megszerzését célozza. A neokolonializmus-ellenes és a környezetvédő ideológiákat ugyancsak a hagyományos nyugati történelem, kultúra és intézményrendszer elleni fellépésként értékeli.
„Úgy látom, hogy az új baloldali politikai eszmeiség ezen előzményekből merít, van is már neve: interszekció” – fejtette ki. Barabás értelmezésében ez eltérő tartalmú politikai üzenetek összekapcsolását jelenti, amelyek a kisebbségek mozgósításával a fennálló elit eltörlésére törekednek.
Példaként a párizsi tüntetéseket említette, amelyeken Greta Thunberg is felszólalt. Az aktivista által képviselt követelések között a szabad Palesztina ügyét, a nulla kibocsátásra törekvő zöldpolitikát és a transznemű emberek emancipációját sorolta fel. Barabás elmondta, ezek a különböző célkitűzések jól szemléltetik az új baloldali politikai irányzat összetettségét.
Az új jobboldal kialakulásának szakaszait az elitellenességben, vagyis a populizmusban, a szuverenitás hangsúlyozásában, azaz a globalizációellenességben, a bevándorlás elutasításában, vagyis a kulturális protekcionizmusban, valamint a woke-ellenességben látja.
Barabás kifejtette, az új politikai irányzatok mögött mindinkább kultúrharc rajzolódik ki, amelynek finanszírozói és fő szervezői rejtve maradnak, miközben a nyilvánosságot meghatározó médiaplatformok globális nagyvállalatok kezében összpontosulnak. Úgy véli, egyre kevésbé látjuk át, milyen információs technológiák és algoritmusok befolyásolják a mindennapjainkat, és nem tartja kizártnak, hogy a folyamat hosszú távon éppen a digitális technológiák és az algoritmusok növekvő befolyása elleni lázadáshoz vezet.
