Elkeseredetten mesélte a minap a barátnőm, hogy az Országos Tulajdon-visszaszolgáltató Hatóság (ANRP) hiába ítélt meg kártérítést a nagytatának a 60-as években kisajátított földterületéer, úgy tűnik, az államnak esze ágában sincs fizetni. A gyönyörű kert helyére tömbházat építettek, amely ma is áll, hirdetve egy letűnt kor igazságtalanságát. Olyan korról beszélünk, amikor bárkitől bármikor bármit elvehettek egyetlen tollvonással, a kisember pedig nem tehetett semmit. Tűrnie kellett, de főleg hallgatni.
Telt-múlt az idő, és amikor a törvény lehetőséget adott erre, barátnőm elindította a kártérítési ügyet. Hosszú éveken át tartott az aktatologatás, és az ügyvéd sem dolgozott ingyen. Végül közel tízévi huzavona után 2021-ben megszületett a hivatalos okirat, miszerint az illetékes hatóság rábólintott, a kártérítési kérés jogos, és megítélt egy összeget. Nyilván nem csak az ismerősömről van szó, hanem a hasonló helyzetben levő több ezer kárvallottról. Az állami hatóság írásban vállalta, hogy a kártérítés gyanánt megítélt összeget öt részletben fizeti ki, azaz minden évben egy-egy részletet. Az első részlet kifizetési utalványa 2022-ben érkezett, a pénz viszont csak a 2023-as év elején. A második kifizetési okiratot tavaly áprilisban küldték ki. A barátnőm – és vélhetően nem csak ő – türelmesen várt, mert még nyár végén is azzal hitegették, hogy épp folyamatban a márciusi kifizetések. Aztán eltelt a 2023-as év, és nem történt semmi. Én azzal bíztatgattam, hogy 2024-ben választási év lesz, ilyenkor rendszerint nagyvonalúbb az állam, és akkor biztosan igyekeznek kifizetni a járandóságokat. A napokban a barátnőm újra érdeklődött, akkor viszont már szólt a tisztviselő, hogy ne is várja a tavalyi részletet, mivel kormányhatározat döntött a kifizetések felfüggesztéséről. Hogy miért ez az intézkedés, arról nem beszélt.
Ez az a pont, ahol a kisember méregbe gurul, mert tehetetlen állam bácsival szemben. Nincs megoldás, a kormányhatározat korlátlan ideig érvényes, ha csak hatályon kívül nem helyezik. A kártérítések kifizetése pedig tovább tolódik, talán a következő választási évre.
Tudjuk jól: ha a polgár tartozik az államnak vagy bármilyen más hatóságnak, és nem teljesíti kifizetési kötelezettségét, pénzbírsággal sújtják. Rögvest. De ha az állam teszi ugyanezt, az más. Állambácsi nem fog késedelmi kamatot fizetni a kisembernek, amiért hónapokon át nem utalta azt, amit vállalt, hiába volt a törvényes döntés.
Egy másik ismerősömet évek óta riogatják, hogy egy út megépítése miatt kisajátítanak egy jókora területet a város végén található kertjéből. A kisajátítás még nem történt meg, de elkerülhetetlen – tudatta velem a napokban szomorúan. Nem akartam még jobban elkeseríteni, hogy kártérítésre ne számítson hamarosan.
Biztos sokan vannak ebben - vagy akár még rosszabb - helyzetben. Ugyanezen okból. Az érintettek nem ismerik egymást, nem tudnak nagyobb csoportba tömörülni, fellépni jogaik érdekében. Arról nem is beszélve, hogy aligha találnak olyan ügyvédet, aki elvállalná, hogy a késedelmes kifizetésért kiálljon a kisemberért, és beperelje a kormányt, az államot. A kisembernek pedig nem marad más háta, mint továbbra is elviselni az igazságtalanságot, eltűrni, hogy a rendszerváltozás után több mint három évtizeddel a hatóság szava nem ér semmit. Amit elvettek, vissza nem adják természetben, vagy ha igen, nagyon nehezen, és lám, a pénzbeli kártérítésnek is annyi. Választási év ide vagy oda…
