A vízi forgalma sem különb. A 189 km hosszú Xochimilco csatornarendszer sűrű hajóforgalomnak ad otthont. A hatalmas tó 14 csatornája a turisták számára is nyitott. Mindannyiunk örömére. Naponta több száz turistát és helyit ejt ámulatba ez a környezet. A bárkákat a mexikói kultúrához híven színesebbnél színesebbre festették. Sárga, kék, zöld, piros színek kavalkádja fogad mindannyiunkat, látványuk megbabonáz. Ezek a színes gondolák, melyeken körülbelül 20 ülőhely van, már korán reggel útjukra indulnak.
Ahogy a virágba borult fák körbe zárják a folyót, és te a mesebelien színes hajóddal lassan átbújsz közöttük, az az érzésed támad, hogy ez itt nem is a valóság, túlságosan békés ahhoz, hogy igaz legyen. A szomszédos hajóról hirtelen felcsendül egy dal, ami még varázslatosabbá teszi a hangulatot. Az UNESCO a világörökség részeként tüntette fel ezt a helyet 1987-ben.
Ringatózva a folyón hirtelen rádöbbensz, hogy a helyi lakosok kikötött színes bárkája, számukra ugyanazt a funkciót tölti be, mint a házunk előtt leparkolt autó. Egy hajóban fekve a hasát süttető pitbull képe első látásra furcsának tűnik, majd néhány perccel később egy kölyökkutyára leszel figyelmes, ahogy lerohan a partra, rutinosan beleugrik a kikötött hajóba és gyorsan lefetyel egy kis vizet.
A reggeli órákban nagyobb a nyugalom, jobban meg tudjuk csodálni a környezetet, de alig néhány óra múlva kishíján megbénul a vízi forgalom, kezdődik a fiesta. A hajók enyhén egymásnak ütköznek, egyik-másik oldalról valaki megtolja hajódat, helyet csinálva a magáénak, de ez senkit sem bosszant fel. A nyugalom magával ragad. Élvezed mindazt, amit ajándékoz neked ez a hely és tanúja lehetsz annak, ahogy a helyiek a folyón egy-két órás ünneplést szerveznek. A tarka színekben pompázó kis hajót megtöltik mindenféle nyálcsorgató ennivalóval, innivalóval hangulatos zenét párosítva mindehhez. Szinte minden megvásárolható a vízen a kisméretű ringó boltokban. Az árusok a hajó mellett evezve ajánlanak főtt-sült ételt, tacót, sült kukoricát és más különböző ínyencségeket, de emellett vásárolható töpörtyű (jól olvasták, itt nagyon népszerű), sült alma, megszámlálhatatlan számú és típusú chips és édesség. Aki viszont szomjas lenne, az akár reggel 8-kor kezdhet egy tequilával vagy egy híres mascallal a sör, bor, üdítő vagy víz mellett, egy további boltos jóvoltából. Az úszkáló szuvenír shop gondolata eddig a percig számomra ismeretlen volt, de úgy tűnik ez sem megoldhatatlan, akár személyre szabott, névvel ellátott relikviához is juthatunk az itt népszerű koponyák megvásárlása révén. Ahogy ez tetoválás formában fellelhető a helyiek testén is. A választék elképesztő, egyik hajós ezt ajánl, a másik meg amazt, van szombréró és virágkoszorú, hűtőmágnes és kulcstartó. Találkoztunk egy kedves árussal, aki hajóról-hajóra ugrálva mutatta be a kézzel készült ezüst ékszereit. Botanikus lévén az ékszere temérdek kicsiny virágot rejtett. És az én kedvenceim, a mariachi bandák, akik teljes felszereltséggel fel-alá eveztek a csatornán, mindenkinek énekeltek egy hamisíthatatlan mexikói balladát, aki csak fizetett érte. Egyedi élmény valamennyiünk számára. Egy xilofonhoz hasonlatos hangszerrel játszott dal bűvöletbe ejtő hangja is fel-felcsendül, ahogy az ember a csatornán evezve haladt. Boldogító azt látni, mennyire tiszta és szemétmentes a víz, amin hajókázunk. A folyóparton húst süt egy étterem standja, amely mellett Xochimilco híres virágtermelő boltjának egyike áll. A parton éttermek, lakóházak és kisebb panziók sorakoznak fel.
Ha jobban szemügyre vesszük bárkánkat, nagy valószínűséggel egy felaggatott szentképet láthatunk, hűen az ország mély vallásosságához. És ami a legbizarrabb volt e két óra alatt: az egyik hajó oldalán több száz, fára aggatott játékbabára lettem figyelmes, ahogy ott csüngtek, koszosan, gyatrán, rám meredve, egy igazi horror film jelenetét idézték fel bennem. A kis reprezentáció a néhány méterre fekvő Isla de las Muñecas-ra (A babák szigete) hívta fel a figyelmünket. A hiedelem szerint a babák elűzik a rossz szellemeket és a mezőgazdaságnak is segítenek. Eredete Don Julián Santana Barrera nevéhez fűződik, aki nagyon sok évvel ezelőtt a csatornarendszer között található szigetének partján egy reggel egy vízbe fulladt kislány holttestére bukkant. Elmondása szerint ezt követően ennek szelleme eljárt hozzá, kiengesztelésül ő babát ajándékozott a kislány szellemének. Később ez szokássá vált és ma több ezer különböző méretű és típusú babát függesztettek fel a szigeten a világ minden pontjáról - igazán félelmetes látványt keltve. Nagyon ajánlom mindazoknak, aki vevő az ilyen élményekre.
De térjünk át inkább ennél szívmelengetőbb, hangulatosabb témára, így a csatornarendszer mellett fekvő piactérre.
Ha eddig nem tudták volna, hogy Frida Kahlo Mexikóban született, akkor ide utazva minden kétséget kizáróan bizonyosságot szereznek, hiszen ez a piac is, mint a többi, hatalmas változatossággal ajánl a festőnőt idéző emléktárgyakat, az őt ábrázoló párnát, szőttest, képet. Ezek mellett a portéka-felhozatal a gazdag mexikói kultúrának köszönhetően kiemelkedően sokszínű. Kapható majákra vagy aztékokra emlékeztető óra, karkötő, ékszer és minden más, amit csak képzelet ki tud találni: mexikói nő formát kirajzolódó fülbevaló, övtáska, mely pont egy sörös vagy üdítő doboz tárolására alkalmas. (Szemöldök-felkapós információ, Mexikó a világ legnagyobb Coca Cola fogyasztója elképesztő 225 liter/fő éves eladással, míg a második helyet elfoglaló Egyesült Államokban “mindössze” 200 liter/fő ez az arány. Ilyen összefüggésben tehát nem is meglepő a bádogtoboz tárolására gyártott „hasitasi”. Emellett megvásárolható túlságosan is élethű Csivava szobor, a helyiek nagyon büszkék ennek a kutyafajnak a mexikói gyökereire. És folytathatnám, hiszen még nem is beszéltem a sok kézzel készített fa játékról vagy az eszméletlen mennyiségű poncsóról, a sakktáblákról, amelynek bábui a Maja birodalom lakosaira emlékeztetnek, a tequilás poharakról és a kézzel készítette bőr táskákról és pénztáncákról. Még egy olyan rutinos utazónak is, mint én megszámlálhatatlanul sok új dolgot mutatott.
Gyakorlati tudnivalóként megjegyzem, hogy ami a “turista emeltdíjat” illeti, ügyelni kell, a helyiek minden kedvességük és jóindulatúk ellenére az idegeneknek a többlettarifát hasukra csapva állapítják meg.
A mexikói Velencézés mindenki számára magával ragadó élményt nyújt, temérdek további meglepetést tartogatva mindazok számára, akik úgy döntenének meglátogatják ezen sokszínű ország hangulatos mindennapjait.
