A magyar csak egy szóban mondja ki azt, hogy „seretlec”
Shrek Tímeát „angyalnak” hívják a kis cigányok, akik számára a pedagógus – aki „híressé tette őket” – amolyan „általános édesanya”, akinek magyarul lehet elmondani azt a sok-sok bajt, ami miatt nem tudnak iskolába jönni, pedig...
A Beregszászi 7-es Számú Magyar (Cigány)Iskola mindennapjai és alaptörténetei kifejezetten hasonlítanak azokhoz, amiket Poroskő (Poroskovo) épülőfélben levő Román (Magán)Iskolája esetében tapasztalni. Itt az – mutatis mutandis – „angyalok” a helyi voloh (félnomád életmódot folytató román) gyerekeket próbálják beíratni román tagozatra.
Poroskő román ”angyalát” Eftimie Mitrának hívják; Hunyad megye egyik erdei ortodox kolostorának a vezető szerzetese, a helyi apácák lelki gondozója. Életcéljának tekinti a voloh gyerekek iskoláztatását, illetve az értelmesebb diákoknak az átmentését a helyi ukrán tagozatról az aknaszlatinai ukrán-magyar-román iskolába, hogy a román kultúra világában újra otthon érezhessék magukat. Azt csinálja tehát amit „angyaltársa”, Tímea. Gyerekeket ment. Otthonos környezetet teremt, rettenetes szociális világból ragad ki, visszaadja anyanyelvüket, önbecsülésüket.
Míg Tímea magyar szalagocskával kedveskedik diákjainak Beregszászon, Eftimia Mitra ezt teszi Poroskőn románnal. De mindketten tisztelik az ukrán szalagot is, hiszen a kisdiákok Ukrajna állampolgárai.
Shrek Tímea (balról) és Eftimie Mitra (jobbról) gyermekmentő "angyalok"
Ennek a két hasonló környezetben élő, többszörös kisebbségi komplexusokban szenvedő ukrajnai cigány-magyar illetve ukrajnai voloh (román) közösségnek az összeismertetése – annak érdekében, hogy erőt merítsenek egymásból – a napokban történt meg. Megtörtént a csoda: találkoztak a beregszászi magyar cigányiskola diákjai azokkal a poroskői voloh gyerekekkel, akik meg akarnak maradni románnak Ukrajnában. A találkozót a kolozsvári székhelyű Fehér Holló Médiaklub szervezte a „Pántlikaszínek: Kolozsvár, Beregszász, Poroskő” című projektje keretében.
Az Eftimie Mitra vajdahunyadi szerzetes által vezetett voloh csapat „csillagai” Oxana, Natasa és Mariana voltak, akik immár „öltözködnek” és román tagozatra járnak Aknaszlatinára (Solotvino). Ők románul énekeltek, ukránul meséltek magukról (az ukrán lévén a kommunikációs nyelv az egymás nyelvét nem ismerő kisdiákok számára). Elmondták, hogy nehezen tanulják újra a román irodalmi nyelvet, de azért egyre gyakrabban kapják rajta magukat, hogy egészen szépen fejezik ki magukat románul és, hogy most már nem mosolyognak rajtuk a turisták, akik szegényes, félnomád, kirekesztett poroskői „fehércigány” utcáikat látogatják.
A magyar felet a Beregszászi 7-es Számú Magyar (Cigány)Iskola igazgatónője, Kudron Ágnes, Shrek Tímea „angyalpedagógus” és Dr. Gyebnár István beregszászi konzul képviselte. Magyar részről a kis Éva volt a sztár, aki rajzzal ajándékozta meg a három voloh kislányt, sőt dedikálta is rajzait, bizonyítva, hogy nemcsak szereti az iskolát, de tovább is szeretne tanulni, majd viszatérni pedagógusnak a helyi cigány-magyar közösségbe. Kudron Ágnes igazgató csillagnak nevezte Évát, akit remélhetőleg csillagként követnek mások is az iskolából, hogy legyen a jövőben is pedagógus ebben az iskolában, ahol bizony kihívások sora várja az ide kihelyezettet.
A három voloh kislány elmondta, tanítónők akarnak lenni. Tehát visszatérve a voloh közösségbe segítenek felemelni ezt a román néptöredéket, főleg akkor, ha a román iskola is felépül civil támogatással.
