A zergék nyomában: gyalogtúra a Kis-Retyezátban

útban a Szkorota-/Iepii-nyereg irányába
Kilátás a Szkorota-esztena felé, útban a Szkorota-/Iepii-nyereg irányába (A szerző felvétele)

KUN-GAZDA SÁRA ANNA

A Retyezát-hegység a Déli-Kárpátok legnyugatibb csoportjához, a Retyezát–Godeanu-hegycsoporthoz tartozik. A hegység területén fekszik a Retyezát Nemzeti Park, amely Románia első nemzeti parkja, a természet- és túrakedvelők számára minden szezonban kedvenc cél. A Retyezát-hegységnek két különálló része van: a Nagy-Retyezát, valamint a Kis-Retyezát (más néven Piule–Iorgovanu-vonulat). A Nagy-Retyezát néven ismert északi gerinc túlnyomórészt kristályos kőzetekből áll, és jól ismert, népszerű hely, ami elsősorban a számos glaciális eredetű tónak, a kopár, 2000 méter feletti csúcsoknak, valamint a jól kijelölt útvonalaknak köszönhető. Azonban a hegység másik, déli része, a Kis-Retyezát, amely leginkább meszes kőzetekből áll, nem annyira ismert része a hegységnek, hiszen itt már nincsenek glaciális eredetű tavak, sziklazuhatagok és égbe emelkedő csúcsok. Viszont kárpótlásként láthatunk – a karsztvidéknek köszönhetően – mély szurdokvölgyeket, barlangokat, merész sziklatornyokat, mély szakadékokat, dolinákat stb. Ha zergéket szeretnénk látni, akkor kifejezetten a Kis-Retyezátba kell mennünk, mivel itt biztos nem egyet, hanem akár több tucatot is alkamunk lesz megfigyelni. A Kis-Retyezát legmagasabb csúcsa a Piule. Bakancslistás csúcs, amelyre minden túrakedvelőnek fel kell jutnia. De hogyan? 

A Piule-csúcshoz az útvonal a Szkorota-szorosból, a sárga ponton indul, előbb a Szkorota-esztenáig (Stâna Scorota), majd onnan folytatódik a jelzés a Szkorota-nyeregbe (Şaua Scorota), ahonnan viszont már a sárga csíkot kell követni egészen a Piule-csúcsra. A Szkorota-szoros Urikánytól 25 km-re található, Nyág mezeje (Câmpul lui Neag) után. Az útvonal a DJ66A-ról indul, annál a hídnál, amely bevezet a Szkorota-szorosba. A szoros bejáratáig aszfaltos út vezet, valamint néhány autónak van megállóhely az út mentén, a szorosba értelemszerűen tilos behajtani gépkocsival, sorompó is van szerelve. A szorosból az esztenáig két óra az út. Az útvonal vegyes erdőn vezet keresztül, ami különleges a Nagy-Retyezát sűrű fenyveseihez képest, továbbá nem megterhelő túraút, nincsenek meredek emelkedők. Már itt megcsodálhatjuk a magas mészkősziklákat, az első, ami jó darabig kísér az utunkon, a Biserica-csúcs (Vârful Biserica), ha szerencsénk van, akkor a távolban már innen is láthatunk zergéket. Amint egyre több lesz a fenyő, tudhatjuk, hogy már nincs sok az esztenáig. A Szkorota-esztenánál két kunyhó is van, az egyik a juhászoké, a másik menedékház. Amikor mi voltunk, nem találkoztunk a juhászokkal, mivel késő ősz volt, másodjára meg tél, amikor már nincsenek fent a juhászok – mind a két kunyhó nyitva volt. Az esztenánál érdemes kicsit megszusszanni, ha szép az idő, akkor tisztán látszik az Oslea-gerinc, s amennyiben eléggé figyelmesek vagyunk, innen is láthatjuk a sziklafalakon szökellő zergéket. Mi mindkét alkalommal innen figyeltük őket a legközelebbről. Utunk az esztena mögött folytatódott, jobbra, a patakon keresztül, ahonnan érdemes megtölteni a kulacsokat, mivel máshol már nem lesz vízforrás. A Szkorota-, más néven a Iepii-nyeregbe az út kb. egy óra, a szintkülönbség 400 m, a hossza 1,2 km, néhol meredekebb, főleg az utolsó szakasz. Létezik továbbá egy rész, ahol sziklazuhatagon kell felmenni, szóval egy adott ponton véget nem érőnek fog tűnni az útvonal. De kárpótolhat az, hogy tőlünk jobbra csodás mészkősziklákat láthatunk, barlangokat, mélyedéseket és nagy eséllyel zergéket.

A nyeregbe érve 1920 m magasan vagyunk, és elénk tárul a Nagy-Retyezát főgerincének egy része, látható a Peleaga- és a Păpuşa-csúcs, mögöttünk meg a Kis-Retyezát vonulatai. A nyeregből a Piule-csúcsra a sárga csíkot kell követni, innen az út már csak 30 perc, az elején óvatosan kell haladni, mivel sziklás, de utána nagyrészt a gerincet követő szintgörbén halad tovább, és nem megterhelő. Felérve még jobb kilátás nyílik a Nagy-Retyezát irányába, de jól látható a Vulkán-hegység és a Cserna völgye is. Megéri a fáradalmat. Visszafele ugyanazt az útvonalat kell követni, amelyen jöttünk. Lefele nem olyan fárasztó, viszont a sziklazuhatag próbára teszi az ember térdét, ezért érdemes túrabotokat használni. Az útvonal mintegy 14 km, oda-vissza, ami hat órát jelent, tempótól függően lehet ennél több vagy kevesebb. Ajánlom mindenkinek, aki minimális fizikai felkészültséggel rendelkezik, de legalább az esztenáig azoknak is, akik még nem voltak túrázni, de él bennük a kíváncsiság. Persze, mindezt csak megfelelő ruházatban és túracipőben, első túrázóknak inkább nyáron és ősz elején, amikor nincs hó. Téli viszonyok közt jelentős hóréteg szokott itt lenni, valamint a nyeregbe kimászni sem egyszerű, megfelelő bakancs és kamásli mellett szükség lehet hágóvasakra is. Jó túrázást!