„A Retyezát-hegység Erdély hegyeinek ékköve, az alpesi jellegű tájak egyik legszebbike. Erdélyi viszonylatban a legtöbb szempontból csak felsőfokon lehet róla beszélni. Turisták körében a legismertebb, legnépszerűbb és leginkább járt magas hegység a Délkeleti-Kárpátok hegységei közül. Minden magára valamit is adó magyar turista legalább egyszer felkeresi, hogy megcsodálhassa fenséges tájait, de ha egyszer meglátogatta, akkor örökre rabja marad a hegymászás szenvedélyének és a Retyezátnak” – írja Jancsik Péter Retyezát-hegység című túristakalauzának előszavában.
A Retyezátot északon a Hátszegi-medence, délen a Román-Zsil, nyugaton a Sebesvíz határolja, délnyugat, illetve kelet felől a Godján- és a Tulisa-hegység. A Zerge-havasokat tulajdonképpen két egymással párhuzamosan futó főgerinc alkotja, amelyeket félúton újabb gerinc köt össze, az egész fektetett H betűre emlékeztet. Az északi főgerinc a magasabb, a középső részén 18 km-en keresztül sehol nem ereszkedik 2000 m alá. Déli párjának fő vonzereje a Kis-Retyezátnak nevezett karsztvidék, amely számos barlangot és zsombolyt rejt, ezek túlnyomó többsége csak engedéllyel és komoly felszereléssel járható, viszont a felszíni látványosságok, mint a Jorgován-kő, a Buta-szoros, a Szkorota-szurdok vagy a Szkokul-szoros szabadon látogathatók.
A hegység névadó csúcsa, a Retyezát (a román retezat szó jelentése: lemetszett, és úgy is néz ki, mintha a tetjét levágták volna), nem a legmagasabb, „mindössze” 2482 m magas, ami azt jelenti, hogy a 2000 m-t meghaladó több mint húsz csúcs közül magasságát tekintve a harmadik. A magassági rekorder a Pelága- és a Papusa-csúcs 2509, illetve 2508 m-rel. A gleccsermaradványokként kialakult 58 állandó és 40 időszakos tengerszem a hegység legnagyobb vonzerejét jelenti. Területük és mélységük igen változó: a Bucura-tó közel 9 hektáron terül el, legnagyobb mélysége 17,5 m, míg a köves-völgyitó kiterjedése 0,45 hektár, mélysége alig 80 cm.
A hegység növény- és állatvilága rendkívül gazdag, változatos. Az itt élő 1190 növényfaj az ország területén élő összes faj több mint egyharmadát jelenti, ezek közül 90 endemikus, vagyis kimondottan helyi jellegű. Az állatvilágot több mint 185 madárfaj képviseli, de él itt medve, farkas, hiúz, zerge, szarvas, őz, nyúl, vaddisznó is. Az adatokat figyelembe véve nem csoda, hogy a Retyezát-hegység igen tekintélyes része immár több mint 80 éve védett. Az első természetvédelmi területet 1927-ben hozták létre a neves botanikus, Nyárády Erazmus Gyula javaslatára, 1935-ben Alexandru Borza kezdeményezésére itt jött létre Románia első nemzeti rezervátuma. A védelem alatt álló terület meghaladja a 38 ezer hektárt. A több mint 12 ezer hektáros nemzeti park magában foglal egy 1630 hektáros, szigorúan tudományos célokra elkülönített területet, ez a Gemenele Tudományos Rezervátum, amely csak a Román Tudományos Akadémia által kibocsátott írásos engedély alapján látogatható.
A Retyezát igazi turistaparadicsom, a hegység gyalogos bebarangolását a jól kijelölt gyalogösvények teszik lehetővé. Az ide látogatók azonban be kell hogy tartsanak egy sor szabályt: a jelzett turistautakat nem szabad elhagyni, sátorozni csakis az arra kijelölt helyeken lehet, a tűzrakás tilos (a gázfőző engedélyezett), akárcsak a tengerszemekben való fürdés, az állatokat nem szabad zavarni vagy elpusztítani (és ez még a Kis-Retyezát fehér mészkőszikláin sütkérező viperákra is vonatkozik), kutyákat csak pórázon szabad vinni, de lehetőleg még azon sem, a vészhelyzetektől eltekintve tilos a kiabálás, a hangoskodás, az ösvényeken nem engedélyezett a kerékpárral való közlekedés. A nemzeti park területén kiválóan képzett hegyimentő alakulat teljesít szolgálatot. A környékbeli településeken minden árfekvésű panzió, menedékház megtalálható.
A Retyezát igen gazdag medve- és zergeállományának köszönhetően a 19. században is kedvelt vadászterületnek számított. A kor neves vadászai közül különösen a Hátszeg-vidék három kiváló vadászát, Bora Jánost, Tornya Gyulát és Buda Ádámot kell megemlíteni, akik híres medvevadászatokat szerveztek, amelyeken külföldi előkelőségek is előszeretettel vettek részt. A gróf Teleky Sámuel és báró Bornemisza Tivadar által létesített vadásztársulat különösen a zergevadászatot részeltette előnyben.
A Hunyad megyei vadásztársaságnak 1882. július 30. és augusztus 6. között illusztris vendégei voltak: maga Rudolf trónörökös és Stefánia főhercegasszony. A trónörököst, aki élete első két medvéjét 1879. november 20-án, a viznicei völgyben lőtte, sok magyar arisztokrata hívta vadászni, a felkérés elfogadása igen nagy megtiszteltetésnek számított. Hogy Rudolf eleget tett a meghívásnak, abban feltehetően az is közrejátszott, hogy édesanyjának, Erzsébet király- és császárnénak Hunyad megye egykori főispánja, báró Nopcsa Ferenc (Nopcsa László, „Fatia Negra” idősebbik fia) volt a főudvarmestere. A vadászat előkészítését és megszervezését a vármegye főispánja, Pogány György vállalta, aki Réthi Lajos tanfelügyelővel előbb személyesen is bejárta azokat a helyeket, ahová királyának fia készült.
Rudolf és Stefánia 1882. július 30-án érkeztek Hunyad megyébe és Őraljaboldogfalván, a Kendeffy-kastélyban szálltak meg. A vadászat lebonyolításáról gróf Teleki Sámuel és báró Bornemissza Tivadar, a hegység legkitűnőbb zergevadászai gondoskodtak, akik a vadásztársaság táborát a Zenoga-tó katlanjában állították fel. Csakhogy augusztusban a juhlegeltetés miatt a zergenyájak a nehezen megközelíthető szurdokokba menekültek, így nem csoda hogy a vadászat zsákmányát mindössze három zerge és egy őz képezte, s bizony, az első zergét a trónörökös terítette le.
Ennek a látogatásnak állítottak maradandó emléket Barcsay Kálmán országgyűlési képviselő kezdeményezésére 1897. szeptember 12-én egy emléktábla elhelyezésével igazi vadregényes tájon, a Zlata-toroknál (Gura Zlata) azon a helyen, ahol Rudolf trónörökös első pihenőjét tartotta. A helyet Hollaky Arthúr alispán a vadászaton részt vett urak – báró Bornemissza Tivadar, báró Jósika Lajos, gróf Thoroczkay Miklós, báró Nopcsa Elek, Pogány Károly – tanácsára választotta ki. A vajdahunyadi vasgyárban, Markup Ferenc főmérnök tervei alapján készített érctáblára Réthi Lajos sorait vésték: „Rudolf, magyar királyi trónörökös újabb történelmünk büszke reménye, deli kedvvel, ifjú erőben vadászott itt 1882. nyarán, oldalán bájos hitvese, Stefánia főherczegnő. Letűnt, mint üstökös, hirtelen megrázólag 1889-ben. Fennmaradt emléke hóhegyek szirtjein is. Emelte Hunyad vármegye a haza ezredévi ünnepe esztendejében, 1896.” A kiváló állapotban levő emléktábla, amelyet 1982 nyarán Macsek Ernő fedezett fel újra, Sebestorok (Brazi) településtől a Sebesvíz (Rău Mare) mentén 7,5 km-t felfele haladva látható.
Felhasznált irodalom
Jancsik Péter: Retyezát-hegység. Turistakalauz, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2001
Kaján Mariann: Rudolf trónörökös emlékhelyei a régi Magyarországon (http://www.kiralyikastely.hu)
Szádeczky Lajos: „Barangolás a Retyezát körül”, In. Erdély, 1908/7-8
Téglás Gábor: Múltidéző. A hátszegvidéki vadászatok krónikájából (http://www.retyezat.ro)
Váczy Kálmán-Bartha Sándor: Nyárády Erazmus Gyula a természettudós, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1986
