Egy kis vártörténet
Az oklevelek alapján megállapítható, hogy a vár a Kendeffy család lovagvára volt, akik főként a Hunyadiak alatt gyorsan gyarapodtak, birtokaik a Nagyvíz (Râu Mare) melletti falvaktól a Sztrigy mentén egészen Ponorig húzódtak. Az 1493-ban és 1501-ben kiadott dokumentumok toronyként (Turris supra possessio Malomwyz) említik az erődítményt, míg egy 1511-ben keltezett irat arról számol be, hogy Kendeffy László fiai, László és Miklós az erdélyi vajda előtt megvádoltak egy bizonyos Vancsoki Kendét, hogy az még apjuk életében, 1493 körül társaival belopódzott a toronyba és ellopott 3000 fortint készpénzt, illetve 400 forint értékű gyöngyöt és ezüstholmit. Ezt követően 1519-ben Kendeffy Mihály és László birtokaként már várként (castrum) említik, tehát ekkorra már megtörtént a lakótorony várrá való kibővítése. Egyik 1648-as Kendeffy-naplóban Kolcvár védőhelyként fordul elő, ahova az ellenség elől menekülni lehetett: „Érett búzakalásszal megrakott viruló mezőn át menekültek a várba, s mikor az ellenség elvonulta után innen lejöttek, puszta és letarolt volt minden.” Szinte Gábor szerint a Hunyadiak alatt az okmányok elég védelmet biztosítottak a Kendeffy családnak, de amint ezek sírba szálltak, felbomlott a törvény és a rend, a családnak gondoskodnia kellett egy védőhelyről, ahova el lehetett menekülni a rablók és fosztogatók elől. „Szapolyai öldöklő százada, s a török–tatár dúlások idejében egy menedékhelyre volt szükség, valamely félreeső helyen, hol a természet is segítségére jön az emberi kéznek, s így épült fel Kolcvár (...) ez egy ments-hely volt, hová csak szükségből menekültek, de állandóan ott nem laktak; legfennebb csekély számú őrizet az urasági cselédekből” – írja Szinte. Valószínűleg ekkor keletkezett Kendeffy Ilona mondája, akinek jegyesét a tatárok elfogták és elhurcolták, s aki egy álomra hallgatva addig fonta az éjszakánként arannyá változó fonalát, mígnem választottja hazatért. Téglás Gábor Kolc várát a Kis-Sebes völgyéből a Retyezát felé vezető hegyi ösvény kulcsának, kulcsvárnak tartotta. Ez az út a Hátszegi-medencéből a Retyezáton át, a Zsil-völgyi Nagymezőre (Câmpului Neagra) vezetett, és szerinte ennek az útnak a védelmére építették.
Evlia Cselebi török utazó is megfordult 1661 júliusában a vár falai között, tőle származik Kolcvár első részletes leírása. A vár és az uradalom a későbbiekben is a Kendeffy család birtoka volt, az erősségben még 1671-ben is őrség tartózkodott.
A vár leírása
A vár alakját nagyban meghatározza a sziklacsúcs, amelyre épült, így háromszög alakú. A helyszínen fejtett terméskőből építették, és mivel cserépdarabok nincsenek a törmelék között, valószínű, hogy fatető fedte. Az alap napjainkban is szilárdan áll, a felső lőrések eltűntek a romlás következtében, csak az alsóbb szinteken fellelhető nyílások alapján tudunk egykori formáikra következtetni.
A vár délről és északról volt megközelíthető, ezeken az oldalakon hét-nyolc méter magas fallal vették körbe, a harmadik, nyugatra néző odal védelméről a természet gondoskodott, itt ugyanis kétszáz méteres magas szikla tesz fölöslegessé minden emberkéz alkotta védművet. Az építők a megközelíthető déli és északi oldalakon is remekül kihasználták a természet által nyújtott előnyöket: az északi oldalt magas fal védte, míg a délit vízzel is elárasztható mély árok, erős, kettős homlokzatú fal, továbbá két torony, amelyeket valószínűleg a 16–17. században toldottak a meglévő várszerkezethez.
A várudvar igen kicsi terület, amelyet tovább szűkít a szabályos négyszög alakú, 14. században épült öregtorony és két lakószoba, utóbbiakat a 14–15. században építhették. Az öregtornyot, a vár legkorábban épült elemét a legmagasabb ponton, tiszta sziklaalapra építették, falainak vastagsága eléri a két métert. A torony legalsó színtjén a talaj rendkívül egyenetlen, csak ajtónyílással volt ellátva, ablakai nincsenek, így feltehetően pinceként használták. Az első emelet tágas ablakai alapján kényelmes lakóhelyül szolgálhatott, míg a fölötte húzódó második emelet valószínűleg a katonák számára volt fenntartva.
A várba az északi oldalon található főkapun lehetett bejutni, amely ostrom idején ideiglenes védfallal volt elzárva, és a közlekedés csak a kapu védelmére épített bástyán és a felvonóhídon keresztül volt lehetséges. A kaput védő bástya alsó szintjén található a 2,3 méter magas átjáró, felette a 2 méter magas lakórész, míg a harmadik, 2,5 méter magas terem vívóhelyként szolgált. A déli fal a legerősebb védművet jelentette, vastagsága elérte az 1,6 métert, a nyugati oldalán található torony alsó részében pince lehetett, de az is feltételezhető, hogy víztárolóként használták, míg a felső színten őrség foglalt helyet. A tornyot a várudvarral szűk átjáró kötötte össze.
Kolcvár és Jules Verne
A kérdést azért kell röviden tárgyalnunk, mivel a közhiedelem úgy tartja, hogy Verne ismert műve, a Várkastély a Kárpátokban helyszíne Kolcvár. Ellenben, ha összevetjük Kolcvár tényleges fekvését az író regénybeli várkastélyával, azonnal észrevesszük az eltéréseket.
A regény első fejezetében ezt olvashatjuk: „Ez az ódon várkastély a Vulkán-szoros egy elszigetelt magaslatán, az Orgal nevű fennsík felső részén áll.” A második fejezetben pedig: „Fekvése az Orgal-fennsík tetején rendkívül szép. (...) Elöl a Vulkán-szoros, e vidék egyetlen közlekedési útja, szeszélyes kanyarulatokban húzódik tova. A két Zsil völgyén túl Livazény, Kónya, Petrozsény és Petrilla községek csoportosulnak csupa olyan aknanyílás körül, amely gazdag széntelephez vezet. Még hátrább egymás fölé torlódnak az alant erdős, középen zöld pázsittal benőtt és fenn kopár sziklabércek, amelyek közül a Retyezát 2946 és a Páring 2414 m magasságban emelkedik ki.” Eltekintve attól, hogy az Orgal-fennsíkot legfennebb a Gorgan-heggyel lehet azonosítani, továbbá, hogy Kónya alatt Lónyát kell értenünk, illetve a hegycsúcsok magassága nem felel meg a valóságnak, a legnagyobb probléma, hogy Kolcvárról nem lehet a Zsil völgyébe látni a közbeeső Retyezát-hegység miatt. Hasonló, Verne által leírt kilátás a Vulkán-hágó közelében, a Gorgan hegyről látható, csakhogy Kolcvár nem ott található, de a regényben szereplő vár 800-1000 méter kerülete is távol áll a Kendeffyek várának méretétől. A közhiedelem kialakulását az határozta meg, hogy a kiadók a regény több kiadását is Kolc várával illusztrálták. Román kiadások megpróbálták a Verne-féle szöveget megfeleltetni a valósággal, így Victor Onişor 1897-ben megjelent fordításában az eredeti francia nyelvű szövegben olvasható Werst falunevet egyszerűen Macsesdre (napjainkban Zăvoi) cseréli. De ez a Werst/Macsesd sem azonos a Kolcvár alatti Malomvízzel. A Verne-féle leírásban a falu egyetlen utcából áll, amely nehezen járható hirtelen meredeksége miatt, a Mátyás király vendéglő a bíró házával átellenben, a falu főutcájától végigszelt terasz egyik szögletén állt. Csakhogy Malomvíz utcái nem meredekek, a falu szélén nincs terasz, és a településen soha nem volt Mátyás királyról elnevezett vendéglő. Schreiber István helytörténészt idézve „Jules Verne regénybeli várkastélyának térbeli elhelyezése tehát nem egyezik Kolcvár földrajzi fekvésével”, továbbá „nem lehet azonosítani a Jules Verne által leírt és a regénybeli várkastély alatt fekvő Werst falucskát sem a Kolcvár alatti Malomvíz faluval.”
Jules Verne saját bevallása szerint sosem járt Erdélyben. Erdélyről főleg Joseph Marie de Geraro és Elisse Reclus francia földrajztudósok munkáiból, Erdélyben megfordult utazók leirásaiból, illetve magánlevelezései által szerzett ismereteket, többek között Maderspach Anna Margittól, így nem csoda, ha a regényében előforduló kastély lokalizációja nem pontos. De a máladozó romok értékét nem is ez jelenti, hanem az a történelmi örökség, amit a tulajdonos család, a Kendeffyek adtak Hunyad megye és az egész magyar nemzet számára.
(Forrás: Hunyad megyei magyar értéktár I., Corvin Kiadó, Déva, 2019.)
