Miccsgate

A miccses-kauflandos, jellegzetesen szekus propaganda-akció régi problémákat hozott felszínre. A közemlékezet azonban, mint már annyiszor bebizonyosodott, igen rövidtávú, sokak újszülöttként csodálkoztak rá évtizedes dolgokra. Mindenekelőtt elképesztő, hogy 2017-ben milyen jelentős mértékben lehet manipulálni embereket egy pár perces filmecskével. Az információk szinte a történésekkel egyidőben elérhetővé válnak az internetnek és a közösségi oldalaknak köszönhetően. Már közhely, hogy az információk gyorsan terjednek, viszont továbbra is meghatározó, hogy milyen információk szóródnak. A miccses történetben is elsősorban ez a döntő kérdés, illetve annak elemzése, hogy kinek milyen szándéka volt.

Nem kell pszichológusnak lenni ahhoz, hogy már első ránézésre feltűnjön: a filmecskében szereplő személyek nem viselkedtek természetesen, sem az elárusító, sem a magát milicistának becéző vlogger nem úgy beszélt, nem olyan volt a testbeszédük, mintha először találkoztak volna. Már csak ebből is látni lehetett, hogy a történet kontextusból kiragadott. A filmecske készítője el akarta rejteni az előzményeket, a nyitva tartás tényét, amit később az áruházlánc felfedett, és ezt követően kissé csillapodtak a kedélyek.

A történetnek egyetlen lényeges vetülete van a magyarság számára, az pedig az évtizedek óta minduntalan emlegetett román nyelvoktatás. Ha nem létezne ez a több évtizedes probléma, akkor sem miccsgate, sem milicista vlogger megdicsőülése, sem szekus provokáció nem létezhetett volna. A sajnálatos esetről leválasztva ezt a problémát, ideje lenne, hogy a magyar közéletben hangsúlyosabban beszéljünk róla, mert a megoldása, úgy tűnik, csakis ránk vár.

 

Prémium tartalom

Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!