A rendkívül értékes kéziratot legalább tíz éve találták meg
A Krónika 2023. december 5-iki számában örömteljes – MTI hírré emelkedett – híradás adta tudtul, hogy a kolozsvári Szent Mihály-templom toronyszobájából a plébánia levéltári helyiségébe áthordott egyházi könyvtárkötetei között nagyon becses középkori kódexre bukkantak. Eleinte együtt örvendeztem az örvendezőkkel, ugyanakkor egyszerre pironkodva és bosszankodva is, hogyan kerülhette el a figyelmem a plébániakönyvtár kutatása során egy ilyen jelentős példány.
Amint a kivételes lelet fényképét megpillantottam, deja vu érzés uralkodott el rajtam, hiszen ezt a bőrkötéses, fatáblás, egykoron lánccal az írópulthoz rögzített kódexet közreadás céljából éppen tíz esztendeje, 2013 augusztusában teljes egészében lefényképeztem. Az általam felfedezett kincset azon nyomban meg is mutattam néhai Ft. Kovács Sándor főesperes-plébános úrnak, aki bizonyára továbbadta az örömhírt a keze alatt szolgáló pap testvéreknek és az egyházmegye tudományos életét meghatározó falusfelének. Üröm is volt az örömben, hogy a nem megfelelő tárolási körülmények miatt a kézírásos művet víz érhette, amelynek roncsoló hatása a kolofonnál is érzékelhető. A sérülések további meggátolása érdekében a középkor ma is eleven erővel ható üzenetét – olyan becses munkákkal, amelyeken Ferenc József és Márton Áron aláírása ékeskedett – a plébánia vezetőjének emeleti dolgozószobájában lévő üveges szekrényben helyeztem el, és amelyeket örömmel mutattam meg a „kispapoknak”., hiszen az ő kincsei is voltak.
A 15. századi mű megtalálása adta az ötletet, hogy figyelemfelkeltés és kutatási lehetőség céljából a tulajdonképpen ismeretlen plébániakönyvtár teljes anyagát be kellene mutatni a szakmának és a nagyközönségnek. Főpap mecénásom azon nyomban ráérzett a felvetés célszerűségére és a rá annyira jellemző lényeglátással tömören csak annyit mondott: „Csináld meg!” (Zárójeles megjegyzés: kolozsvári főesperessége alatt hét, az erdélyi római katolikus egyházzal kapcsolatos könyvem megjelenését támogatta. A nyolcadik – a Kelemen Lajos élete képekben c. kötet – látszólag kakukktojás volt: azért csak látszólag, mert a legendás levéltáros a Kovács (Kováts) famíliát távoli rokonságaként tartotta számon.)
A középkori alkotás egyik lapja (Fotók: a szerző felvételei)
A plébániakönyvtár bemutatása végül egy hosszabb lélegzetű monografikus feldolgozás részeként jelent volna meg. Néhai Ft. Kovács Sándor főesperes-plébános megtisztelt azzal, hogy a kolozsvári Szent Mihály egyházközség 20. századi történetének megírására kért fel. A tervezet szerint a feladatnak négykötetes terjedelemben tettem volna eleget. A főesperes úr súlyos betegsége és korai halála miatt az első három kötet jelenhetett meg: 1. Jegyzőkönyvek a kolozsvári római katolikus egyházközség képviselőtestülete és választmányának 1900–1918. közötti üléseiről. Kolozsvár, 2014, Kolozs-dobokai főesperesi kerület (A kolozsvári Szent Mihály egyházközség története I.) 2. Jegyzőkönyvek a kolozsvári római katolikus egyházközség képviselőtestülete és választmányának 1920–1946. közötti üléseiről. Kolozsvár, 2014, Kolozs-dobokai főesperesi kerület (A kolozsvári Szent Mihály egyházközség története II.) 3. A kolozsvári Szent Mihály egyházközség története (1900–1948). Kitekintés az 1989-es romániai politikai és társadalmi változás után. Kolozsvár, 2017, Kolozs-dobokai főesperesség (A kolozsvári Szent Mihály egyházközség története III.) Mint említettem, a negyedik, a záró kötet lett volna a Szent Mihály-plébánia könyvtárának bemutatása.
Itt most egy kis kitérőt kell tennem. Már dr. Czirják Árpád pápai prelátus kolozsvári egyházi vezetése idején és bizalmából fogalmat alkothattam a plébánia és az Erdélyi Római Katolikus Státus levéltáráról, valamint a könyvtárról, miután egy légtérben voltak elhelyezve. (Közbevetőleg megjegyzem, hogy Xantus Gábor távozása után egy ideig a Filoteos elnevezésű egyházi filmstúdiót is vezettem, az ottmaradt szakemberek támogatásával. Az általam írt és rendezett Erdély kincsei sorozat részeit a Román TV Magyar Adása sugározta, szövegüket pedig a Keresztény Szó közölte.)
A levéltár jelentőségére először a Székelyudvarhelyen, 1997. augusztus 21–22-én megrendezett II. Összehasonlító magyar kisebbségtörténeti szimpózium keretében tartott előadásban hívtam fel a figyelmet, amely a Források és stratégiák c. kötetben vált olvashatóvá (Csíkszereda, 1999, Pro–Print. (Múltunk könyvek). A témában jelent meg egy ismertetésem, A Szent Mihály-plébánia levéltára (Könyvesház, 2001. 1. sz.)
A kódex kolofonja az évszámmal
A plébániakönyvtárral kapcsolatos kutatásom eredményének bemutatására egy emlékkönyv adott lehetőséget: A kolozsvári Szent Mihály-plébániakönyvtár. Egy könyv- és olvasmánytörténeti kuriózum. In: „…mint az gyümölczös és termett szölöveszszöc…” Tanulmányok P. Vásárhelyi Judit tiszteletére (Szerk. Stemler Ágnes, Varga Bernadett. Bp., 2010, Országos Széchényi Könyvtár – Balassi Kiadó.) Néhány évvel később a 700 esztendős kolozs-dobokai római katolikus főesperesség tiszteletére a Szent Mihály római katolikus nőszövetség székhelyén tematikus kamarakiállítást rendeztem, amelyről a néhai főesperes úr előszavával egy kis katalógus készült. Elődeink bibliái. Könyvtörténeti kiállítás a 700 esztendős kolozs-dobokai római katolikus főesperesség tiszteletére címen (Kolozsvár, 2013, Kolozs-dobokai főesperesség.)
Kovács Sándor főesperes úr halála után az utódjától semmilyen segítséget vagy támogatást nem kaptam az egyházközség-történet IV. kötete, a plébániakönyvtár bemutatásának befejezéséhez. A plébániáról azóta sem tartja velem senki a kapcsolatot. Az új, munkám szempontjából hátrányos körülményeket (vagy inkább körülménytelenségeket) átélve meg akartam menteni addigi kutatásaim lényegét, ezért A kolozsvári Szent Mihály-plébánia könyvtára címen közreadtam. Miután soha nem akartam csupán szűk szakmai körrel megosztani az eredményeimet, a kolozsvári napilapban adtam közre, ami a témában egy újság keretei között lehetséges volt. (Szabadság, 2020. 67. sz., március 21., 3.) Ebben adtam híradást az emlegetett középkori kódexről.
A lánccal az írópulthoz rögzíthető könyv
„Kezdjük egy fontos felfedezéssel. A plébániakönyvtár kétségtelenül egyik legbecsesebb darabja az a fatáblás, bőrkötéses, egykoron az írópulthoz rögzített láncos könyv, egy ismeretlen papírkódex, amely Nicolaus de Lyra (1270–1349) egzegéta és apologéta francia ferences szerzetes nevéhez kötődik. A Magyar Katolikus Lexikon szócikke alapján a Postilla litteralis supertotam Bibliam (1322–1331) c. főművében, amelyet 1339-ben a rövid Postilla moralisszal egészített ki, a Szentírás szó szerinti értelmét vizsgálta, de nem feledkezett meg a morális-spirituális vonatkozásokról sem.” A kolofonban, a zárószövegben lévő dátum alapján az 1470-ből származó kódexben a Postilla superquattuor Evangelistas, azaz A négy evangélista szentbeszédeiből származó, a lelket tápláló és a szemet gyönyörködtető, kalligrafikus másolatokat láthatunk és olvashatunk.
Részlet a kódex oldalaiból
Hinni remélem, a felsorolt munkafolyamatok alapján kiviláglik, hogy már tíz évvel ezelőtt lemásoltam az általam felfedezett kódexet, és három évvel ezelőtt a nagy nyilvánosságot tájékoztattam annak tartalmáról. A leírtakat nem sértett ember monológjának szántam, hanem könyvet szerető és becsülő ember szorongásának, akit változatlanul érdekel, hogy a nagy értékű kódex kiemelése után vajon mi történik a többi, hasonlóan becses kategóriába sorolható könyvekkel. Nyilvánvaló, hogy nem a saját érdekemben írok, hiszen az újabb keletű történések fényében már nem az én feladatom lesz a könyvtár bemutatása. Mégsem tudták elvenni a kedvem, kutatói szerencsém jóvoltából bármikor megnézhetem felvételeimen a tovatűnt évszázadok igényességét tükröző, ma már utánozhatatlan nyomdakincseket, a fontos adatokat rejtő possessori bejegyzéseket. Ezért is terveztem a kiadványomhoz DVD-mellékletet, amely révén mindenki kedvére nézegethette volna a régi korok mai szemet is gyönyörködtető iparművészeti alkotásait.
(A szerző magyarországi irodalom- és művelődéstörténész)
