Utazó kecskék, állandó biztonsági ellenőrzések és vendégszerető házigazdák
*** Az első rész ide kattintva tekinthető meg. ***
*** A második rész itt található. ***
Az utolsó iráni uralkodó sírja
Másnap hátizsákostól vágunk neki a kairói látnivalóknak, ugyanis este repülünk Asszuánba, és nincs idő visszatérni a szállásra: a húszmilliósnál is nagyobb lakosságú városban rendkívül időigényes a helyváltoztatás. Nem sokkal hajnali hatkor ébredünk; Szalladin fellegvára, a Citadella az első állomás, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik Kairóra és ahonnan szép időben látszanak a gízai piramisok. 
A fellegvárban található Al-Nasszir Mohamed mecset mennyezete (A szerző felvételei)
A fellegvár a 13. és a 19. század között közel 700 éven át volt a kormányzat székhelye Egyiptomban és uralkodóinak rezidenciája. Nem csoda, hiszen pazar a hely.
Itt is zaklatnak: kék színű nejlon cipővédőt akarnak eladni nekünk, persze, „csak” egy dollárért; azt állítják, nélkülük nem lehet bemenni, mert feltétlenül óvni kell az épített örökség eme csodálatos példáját. Persze, „cápákról” van szó, élősködőkről, akik folyton zaklatják a turistákat. 
Csak egy vevőt találtak a papagájárusok...
Rajtunk nem fogtak ki: levettük a szandálunkat és mezítláb léptünk be az 1318-ban épített, két különböző, eltérő formájú és magasságú minarettel rendelkező Al-Nasszir Mohamed mecsetbe, amelyet ma már vallási célra nem használnak. Csodás hely: a minareteket borító mázas, kék és zöld csempék szokatlanok az egyiptomi mecsetek esetében, állítják a szakemberek, és szintén nagyon szépek. A gyönyörű, régi mecsetben sétálgatva nehéz elhinni, hogy egykor istállóként használták...
A Hasszán szultán mecsetben
Gyalogszerrel megyünk le a Hasszán szultán és az El-Rifai mecsetpároshoz. Előbbi a maga idejében a világ legnagyobb mecsete volt, 1356 és 1363 között épült. A mecsethez négy medresze (iszlám oktatási intézmény) lett hozzárendelve, ami visszatükrözte Hasszán érdeklődését a tanulás iránt.
Mobiltelefon-antenna Kairóban. Futurista formatervezés...
Az itthonról hozott leírásban olvassuk, hogy ide van eltemetve az utolsó iráni uralkodó, Reza Pahlavi, aki száműzetésben 1980. július 27-én, 61 éves korában Kairóban hunyt el. Az eddig meglátogatott 76 ország közül a kedvencem Irán, ezért ez a mozzanat az egyiptomi utazás egyik legizgalmasabb pontját jelentette.
Az utolsó iráni uralkodó, Reza Pahlavi sírhelye - Kairóban
Még aznap Asszuánba repülünk; még itthon, potom áron vásároltunk repülőjegyet. A David hostel tulajdonosa, a keresztény David értünk jön a repülőtérre. Mondja, nincs feszültség a muzulmánok között, mindenki végzi a dolgát. Ő vendégfogadással, és turistáknak a világhírű Abu Simbel-i templomokhoz történő eljuttatásával foglalkozik.
Megérintjük az örökkévalóságot
Keveset társalgunk, kifizetjük a kisbuszos fuvarozásért járó fejenkénti 15 dollárt, majd alig néhány óra alvás után hajnali négy órakor indulunk is Abu Simbelbe, a szudáni határ közelébe.
A buszon végig alszunk, a sivatagon kívül nincs mit látni. Négy óra sivatagi autózás után, a helyszínen közlik velünk: két óránk van a látogatásra. Uccu, bele!
Abu Szimbel: ide költöztették a kolosszális építményt
Azonnal az ide szállított két impozáns templom lenyűgöző látványa tárul elénk. Hogyhogy ide helyezték át őket?! Nos, a szintén világhírű Asszuáni-gát létrehozásakor mindkét, a hajdani Núbiai Egyiptomhoz tartozó részen talált kolosszális építményt el kellett költöztetni.
Az Egyiptomi Turisztikai Hatóság szerint abban az időben a templomokat a Nasszer-tóban való elmerülés réme fenyegette, ekkor épült ugyanis az Asszuáni-gát. Az egyiptomi kormány az UNESCO támogatásával a világ segítségét kérte a hatalmas építmények megmentése érdekében. Az építményeket sikeresen darabjaikra szedték, és áthelyezték egy új helyszínre, 60 méterrel a szikla fölé, amelyre eredetileg épültek.
A két templom közül a híresebbiket II. Ramszesz fáraónak szentelték, a kisebbik pedig kedvenc feleségének, Nefertarinak állít emléket. Mindkettőt II. Ramszesz építtette a Kr. e. 13. században.
Az Abu Szimbel-i egyik templomban
II. Ramszesz templomának hatalmas homlokzatán Ramszesz négy óriási, ülő szobra látható, a szobrok mindegyike 20,5 méter magasságba nyúlik.
Az Abu Szimbel-i templomok feltűnő jellegzetessége a tájolásuk, amelynek köszönhetően a reggeli nap sugarai évente kétszer a belső templombarlangot teljes hosszában beragyogva megvilágítják a barlang végén található négy istenszobrot.
Búcsút veszünk az Abu Szimbel-i "örökkévalóságtól"
Utolsó pillanatban térünk vissza a kisbuszhoz. Ujjunk begyével többször megérintjük a falakat, valójában az örökkévalóságot…
A kőfejtőben hagyott obeliszk és a Nílus
Délután már Asszuánban vagyunk. Elgyalogolunk a világ egyik legrejtélyesebbnek tartott tárgyához, a kőfejtőben hagyott, befejezetlen obeliszkhez. Szakemberek állítják: a hatalmas gránittömb jelenleg a világ legnagyobb ismert obeliszkje az ókorból, amelyet a feltételezések szerint a női fáraó, Hatshepsut megbízásából kezdtek el kifaragni. 
A befejezetlen óriási obeliszk Asszuánban, madártávlatból (Fotó: Facebook/Egyiptomu Turisztikai Hatóság)
Becslések szerint a kődarab akár több mint háromezer éves is lehet… A munkálatok során azonban repedések jelentek meg a grániton, vélhetően ezért maradt befejezetlen az obeliszk, így is kérdéses azonban, hogyan tudták volna elszállítani, illetve felállítani a kőtömböt, amely 42 méteres magasságával, valamint csaknem 1200 tonnás súlyával nagyobb lett volna bármelyik ismert, már felállított egyiptomi obeliszknél.
Falfestmény Asszuánban. A faráók új foglalatossága
A Nílus partján, Asszuán korzóján mélázunk el a látottakon. Örök Folyónak nevezzük azt, amely tulajdonképpen Egyiptomot ajándékozta az emberiségnek. A Nílus és rendszeres áradásai nélkül ugyanis nem lett volna élet a sivatagban…
A mélyenszántó gondolatokat a bazárban oldjuk fel. Sajnos ismét a szokásos hercehurca fogad, mindenki nyaggat, eladna valamit. Ráadásul a kínai gyártású csecsebecséken kívül nincs árú.
Turista vonatjegy magas áron
Bánjuk, nem kértük meg asszuáni szállásadónkat, vásároljon nekünk vonatjegyet, mert akkor a helyiek számára érvényes áron tette volna. Hajnalban a vasútállomáson a turistáknak szánt vonatjegyet vetetik meg velünk – de azért még így is olcsó a fuvar Luxor városáig.
Egyedüli külföldiek vagyunk a szerelvényen, talán az egész vonaton is. Csak másodosztályra találtunk már helyet, még a helybéliek számára is nagy a bűz, ezért megkérik a kalauzt, égessen illatosítópálcikát. Egy terebélyes testalkatú nő rettenetesen horkol, semmit sem tudunk pihenni.
A borbélynál...
Luxor vasútállomásán nehezen szabadulunk a taxisofőröktől és a nekünk mindent eladni próbáló csencselőktől. Elhagyjuk a pályaudvar környékét, okostelefonos applikáció segítségével ide hívunk taxit, amelynek a segítségével hamar kanapészörfölős lakásunkhoz érünk. Egy szomszéd segít felvenni a kapcsolatot házigazdánk, Mostafa édesanyjával, Nadiával, aki készségesen fogad, majd külön helyiségbe vezet, ahol szoba, konyha és fürdőszoba áll rendelkezésünkre.
Az asszuáni bazárban
Letesszük a csomagokat, majd Bianka hirtelen a szívéhez kap: Úristen, ott egy gyík! Természetesen a luxoriak szemében háziállatnak tekintett lényt azonnal el kellett távolítani a szobából. Szerencsére a művelet meglepően gyorsan sikerült, ám azt már nem árultam el, hogy éjszaka a konyhában is láttam egyet. Az szerencsére nem mutatta meg magát Bianka számára, így csend és nyugalom honolt.
A riadalom után a világon talán a két leghíresebb ókori egyiptomi templom megtekintése volt műsoron. Lévén, hogy házigazdánk lakhelye csupán 700 méterre volt a helyszíntől, gyalog percek alatt a „templomok királyának” bejáratánál voltunk.
Tudtuk: csak részben tudjuk bejárni a 100 hektáron elterülő, a Nílus keleti partján található templomegyüttest, amelynek bejáratánál nyolc zászlóhely figyelhető meg. Szakemberek szerint ennyi egyetlen más templomon sem volt.
Karnak templománál
Az Amon templomkörzettel kezdünk: az egymásra merőleges tengelyek, az ezek mentén épült 10 pülón (az ókori egyiptomi templomok kettős kapuja, monumentális, négyszögletes alapzaton nyugvó, felfelé keskenyedő falú kaputorony) lenyűgöző látvány – csak felfelé nézünk.
Belehallgatunk az idegenvezetők által mondottakba, próbáljuk megragadni a lényeget, hiszen információzuhatag lep el. Teljes amatőrként, első egyiptomi látogatásunk alkalmával csak a lényeget, az alapvető információkat akarjuk megjegyezni.
Megtudjuk például, hogy a karnaki Szent-tó a papok használatában állt, itt fürdőztek. Szemügyre vesszük a második pülón egyik oszlopán kivétel nélkül nők által végzett restaurálási munkálatokat, majd a különböző templomok megtekintése után a luxori templomig vezető, szfinxekkel szegélyezett híres felvonulási utat keressük, amelyet hosszú évekig restauráltak, s végül 2021-ben nagy csinnadrattával adtak át.
Ima
Szakemberek megállapították: a Nílus keleti partján a luxori és a karnaki templomegyüttest összekötő Szfinxek útját III. Amenhotep idején, mintegy 3400 évvel ezelőtt építették.
Közel három kilométert teszünk meg gyalog a két templom között.
Olvassuk, hogy az Újbirodalom idejétől kezdve ezen az úton vonult végig a Nílus áradásának második hónapjában az évenként megrendezett Opet-ünnep alkalmával a színpompás processzió, amely a szent bárkát és a benne rejtőzködő thébai triászt (Amon, Mut és Honszu) kísérte. Ámon az istenek atyja, akinek különvált női része; felesége Mut volt, fiúk pedig Honszu; Ámon és Mut az Opet-ünnepkor egyesült minden évben.
A luxori és a karnaki templomegyüttest összekötő Szfinxek útjaAz évtizedekig tartó feltárások során napvilágra került több fáraó és királyné domborműve és kartusa. Az egyik reliefen VII. Kleopátra királynő neve szerepel – az egyiptomi régészek szerint az uralkodónő ellátogatott a szfinxek útjára Marcus Antonius társaságában nílusi hajóútja során. E látogatás alkalmával kezdeményezte Kleopátra a szfinxek útjának restaurálását, e munkálatokat jelzi az uralkodó kartusa.
Micsoda idők…
A luxori templomhoz érve az egyik idegenvezetőtől azt halljuk: az épület Egyiptom folyamatos történelmének tanúja, az ókori egyiptomi uralkodók XVIII. dinasztiájától egészen az Kr. u. 14. századig, amikor a templomegyüttesbe egy mecsetet építettek az iszlám vallást Luxorban elterjesztő Abu Al-Haggag tiszteletére.
Merengők a luxori templomban
A luxori templomban megtekintjük a kádesi csata (II. Ramszesz fáraó vezette Egyiptomi Birodalom és a II. Muvatallisz vezette Hettita Birodalom csapatai között a mai Szíria területén, Kádes város környékén) leírását, az Opet-ünnepről szóló beszámolókat, annak történetét, hogy III. Amenhotep anyját hogyan termékenyítette meg egy isten. A szakemberek megállapították: a templom vallástörténeti fejlődését jól mutatja, hogy a császárkultusz is „beköltözött” a templomba, ugyanis a i.e. előtti I. században az ókori Egyiptom római provincia lett, ekkor pedig bizonyos építészeti elemeket az „új kornak” megfelelően módosítottak.
Mély lélegzetvétellel távozunk. A Nílus keleti partján lévő étkezdében ebéd közben merengünk: milyen pompásak lehettek a díszmenetek…
(A negyedik rész ide kattintva olvasható)
