Szabó Dénes és Purjesz Zsigmond száz éves emlékezete

Szabó Dénes és Purjesz Zsigmond száz éves emlékezete
Az 1918-as esztendő sok gyászt hozott a kolozsváriaknak. Fiaik a harctereken estek el, s a legjobb orvostanárok közül is hárman tértek nyugovóra. Méghozzá fordított sorrendben: először a legfiatalabb, Szabó Dénes (borítóképünkön bal oldalt), majd őt követte a tíz évvel idősebb Purjesz Zsigmond (jobbra), s aztán a legidősebb, a 76 éves Genersich Antal zárta a sort. Mindhárman Budapesten hunytak el, de kívánságuk szerint visszatértek a Házsongárdi temetőbe. Ezúttal a januárban elhunyt két orvosprofesszor emlékét idézzük, a tudós Genersich Antalról majd júniusban emlékezünk meg.

Ifj. Purjesz Zsigmond a belgyógyászat tanára volt. 1846-ban Szentesen született egy szegény szefárd (spanyol eredetű) zsidó családban, melyből több orvos is származott. Egy évvel idősebb unokatestvérével, akit id. Purjesz Zsigmondként emlegetnek, gyalog teszik meg Pestig az utat, hogy beiratkozhassanak az egyetem orvosi karára. Ott eleinte nyomorog, végül a gazdag Herczog családnál nevelőként jut annyi jövedelemhez, hogy elvégezhesse tanulmányait. 1870-ben orvosdoktorrá, 1871-ben sebésztudorrá és szülészmesterré avatják. Ebben az évben jön először Kolozsvárra, mint az itt működő Orvos-sebészi Tanintézet tanársegédje. Mindössze egyetlen évet tölt itt, s közben megírja első tudományos dolgozatát.
A kolozsvári egyetem 1872 őszi megnyitásakor már a fővárosban tanársegéd Wagner János professzor belgyógyászati klinikáján. Észreveszi, hogy nem áll a diákok és a végzett orvosok rendelkezésére megfelelő magyar nyelvű belgyógyászati kézikönyv. Úgyhogy két ilyen kötetet tesz közzé 1874-ben. 1876-ban szerzi meg a magántanári képesítést. Minthogy Pesten előléptetésre nincs lehetőség, s ő meg szeretne nősülni, 1879-ben megpályázza a Kolozsvárt meghirdetett belgyógyászati tanszéket, melyre 1880 májusában kinevezi az uralkodó.

Purjesz Zsigmond, az „orvosok orvosa”

A kolozsvári egyetem belgyógyászati tanszékének Machik Béla volt az alapító professzora. Munkásságának nem sok nyoma maradt. Már 1874-ben tüdőbaj támadta meg, úgyhogy minduntalan betegszabadságot vett ki, tanársegéde, Büchler Ignác helyettesítette. Az Országos Karolina Kórház belgyógyászati osztálya az óvári Karolina téren egy volt apácazárda épületében működött, srégen szemben a templommal (már lebontották). Itt három kórterem volt összesen 24 ággyal, valamint egy tanársegédi lakásként szolgáló szoba s egy kisebb méretű tanterem. De a tanterem a reggeli tanórák után rendelőként is szolgált. Itt vizsgálták meg a belgyógyászati eseteken kívül a gyermekeket, a fül-orr-gége betegeket és a tüdőbajosokat is. Jóformán semmilyen segédeszköz sem állt az osztály rendelkezésére.

 

Prémium tartalom

Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!