Ősz a Házsongárdi temetőben

Ősz a Házsongárdi temetőben
Hétfő délelőtt jutottam ki idén a temetőbe világítani, délután városi tanácsülés, erről rendszerint nekem kell tudósítani. Legalább nem lesznek sokan, gondoltam. Így is volt, látszott, többen hétvégén világítottak.

Október közepén is jártam a Házsongárdi temetőben sírtakarítás miatt. Akkor megdöbbenve vettem észre, hogy minden második-harmadik sír mellett elszáradt virágok hevertek. Nem egy, nem kettő. Sok. Azokat senki nem vitte el, a rozsdaszínre változott koszorúk békésen hevertek a sírok, illetve az út mentén. Mert fizetni fizetünk sírmegváltáskor takarítás és karbantartás címszó alatt, de úgy látszik, eredmény nem nagyon van.

November elsején a Facebook-ot elárasztották a halottainkra való emlékezéssel kapcsolatos szövegek, fotók. Az egyik ismerősöm legalább öt fényképet tett közzé, amelyeket a Házsongárdi temetőben készített. És amelyekről rögtön Áprily Lajos Tavasz a Házsongárdi temetőben című versének ismert sora jutott eszembe: tört kövön és porladó kereszten… Ha nem is Aletta van der Maet nevét  kerestem, de azért elgondolkodtam: hogyan lehetséges ilyen vandalizmus? Régi, ha nem is műemlék sírok sírkövei hevertek össze-vissza: többségi és kisebbségi nevek egyaránt szerepeltek az összetört fejfákon.  

Mint említettem, hétfőn délelőtt jártuk be a Házsongárdi temetőt.  Épp nem hevert úton-útfélen a szemét, de volt azért épp elég.  Igyekezzünk, nógattam saját magam, hiszen öt családi sírnál és még legalább öt közeli ismerős és barát sírjához kellett eljutnunk, és nem késhetem le a városi tanács ülését. 

Nagy megelégedésemre a napirend végén, a különféléknél az egyik tanácsos épp a kolozsvári temetők áldatlan állapotát hozta fel: szeméthalmok, gondatlanság mindenfele. És ha nem ültem volna kényelmes székben, biztos lecsücsülök a városházi válasz hallatán: a temető gondozásával megbízott cég – ami nem a Közterület-fenntartó Vállalat, azaz a RADP – nem végezte jól a munkáját, a szerződés amúgy is a végéhez közeledik, a polgármesteri hivatal pedig hiába küldözgette átiratait a céghez, az továbbra is hanyagul viselkedett.  Felforrt bennem a harag: „szegény” városi önkormányzatnak tehetetlenül kellett néznie, hogy a cég nem végzi megfelelően a munkáját. A lakosok viszont ettől függetlenül fizetnek a temető-takarításért, karbantartásért.  És ezért a pénzért elvárják azt is, hogy az illetékesek őrizzék a sírokat, és ha vandalizmust tapasztalnak, legalább értesítsék a sírhely-bérlőt, ha már megakadályozni nem tudják.  Ráadásul az is felháborított, hogy november elsejére tanácsülést hirdettek meg. Ez Mindenszentek ünnepe, a halottakra való emlékezés napja. Miért kellett pont erre a napra összehívni a városi tanácsot?

A városi tanács ülésén az is elhangzott, hogy jövő év folyamán befejeződik a temetői sírjegyzék digitalizálása, és akkor nem kell sorban állni. Állítólag idén márciustól már a sírhely-megváltást is ki lehetett fizetni online.

Mit is akarok? Tisztaságot, rendet, és horribile dictu: a vandálok megbüntetését, a megrongált sírok helyrehozatalát a rongálók költségén. Vajon ebben az ötcsillagos városban a temetők és a temetőigazgatóság mikor éri el az ötcsillagos színvonalat?