Felemás állapotok a kolozsvári közszállításban

Szükség van minden közlekedő „sportszerűségére”

Felemás állapotok a kolozsvári közszállításban
A kincses város távolról sem kincsesnek minősíthető közúti forgalmának igencsak híre ment, a túlterheltség a keskeny belvárosi utcáknak és a rohamosan növekvő gépjárműállománynak tulajdonítható. A városi tanács és a polgármesteri hivatal harcolni kíván a túlzottan kényelmes, járműcentrikus életmód ellen, amely nap mint nap forgalmi dugókat eredményez, hogy egészséges környezetet teremthessen a lakosság számára. Ebben a hosszas és drága, sok emberi, jogi és adminisztratív akadály leküzdésével járó hadakozásban kimagasló szerep jut a Kolozsvári Közszállítási Vállalatnak (CTP), amelynek sofőrjei számára olykor valóságos rémálom a túlzsúfolt forgalomban a haladás. Hétköznapokon kétszázezer gépkocsi araszol, tolakszik, koccan parkolóhelyek hiányában Kolozsvár szűkre szabott úthálózatában. Lapunk munkatársa két városi járatot kísért végig útvonalán, hogy felmérje az utasok, sofőrök, a forgalom többi résztvevőinek reakcióit.

Reggel 8 óra 4 perc. A Monostori lakónegyed Bucium utcai végállomásáról a 102-es villamosjárat szerelvénye előírás szerinti pontossággal indul. Régi, kivénhedt járgány, de azért még bírja a strapát. A rajtnál félig telik meg, inkább fiatalabb mukába igyekvőkkel, hiszen az iskolások már elmentek. Az úttesten gyér a forgalom. De a stadionig már megtelik a villamoskocsi. Innen a magyar színházig csak araszolni lehet, ennek a szakasznak a megtétele nyolc percet vesz igénybe. Az emberek türelmesen várakoznak, mi mást is tehetnének, mintha ez lenne a világ természetes rendje. A fiatalok a mobiljaikat babrálják, mások lopva az óráikat lesik. A sínek végig rezegtetik az ablakokat, és az utasok gyomrát. A Malom/Bariţiu utcai megállóban gyérül a villamoskocsi közönsége, de az ülőhelyek foglaltak maradnak. Közben a „külvilágban” esernyőket nyitnak ki. A Ferenc József/Horea úton meglepően könnyen halad a jármű, csak néha kell dudálással elhessenteni a sínpályát elfoglaló autókat. Nem úgy a szembejövő forgalom: a Mariánumig mozdulatlan a kocsisor. Az Állomás teret hat perc alatt érjük el. Innen tovább már gyerekjáték a közlekedés, a végállomásig főként a műegyetem diákjai utaznak, szám szerint tizenhaton. Oda, ahol a senki földjét pipacsokkal ékesített, nyakig érő burján növi be, vagyis a Munka úti végállomáshoz, 8 óra ötven perckor érünk. A menetrend szerinti érkezési időponthoz képest 10 perc késéssel. A 13 kilométeres útvonalat 45 perc alatt megtenni, kolozsvári forgalmi körülmények között, nem rossz teljesítmény. Az átlagos utazósebesség, a reggeli csúcsforgalom lejártával 17 km/órás.

 

A közszállítási vállalat menetrendje szerint a Hajnal lakónegyedi végállomásról a 35-ös vonal egyik járatának 11 óra 55 perckor kellene indulnia. Ehelyett a csuklósbusz 11 óra 50 perckor hagyja el a helyszínt. Valószínűleg biztonságból indul korábban, hogy időben teljesíthesse normáját. Pedig a forgalom elég gyér, kezdetben tizenkét utassal. De a negyedik megállóban már alig van üres ülőhely, főleg fiatalok utaznak. A járműben a kivetítő képernyő fegyelmezetten tudatja a soron következő megállót, és kiírja: „Vigyázz a zsebedre” és „Jegyellenőröket alkalmazunk”. Nyolc perc alatt ér le a Hunyadi/Cipariu térre. A Sora megálló után alig tízen maradunk a buszban. A Főtér sarkán a felújításra beállványozott evangélikus templomnál több gyalogos sem fér a gyalogos övezet biztonságos felületén, és lekényszerül a járdáról, súrolva a busz falát. A légkondi működik, és a Wesselényi/Regele Ferdinand utca végi villanyrendőrnél, és a Ferenc József/Horea úton sincs különösebb fennakadás. Ennek ellenére az Állomás térre, a hivatalos menetrendhez képest, nyolcperces késéssel érkezünk. Visszafelé hat fiatal utassal indul a jármű. A Külső-Király/Traian utcában dugó, araszolás, sokszor centimétereken múlik a koccanás. Úgy tűnik, ez már mindennapos. A következő megállóban hirtelen gyúródással megtelik a villamoskocsi. Felmerül a megválaszolhatatlan kérdés: nálunk vajon mikor érik be a civilizált országokban jellemző viselkedési norma, hogy a felszállók fegyelmezetten, sorban állva, az első ajtót használják, a leszállók pedig a hátsókat. 
Alighanem még sok víznek kell lefolynia a Kis-Szamoson, amíg végre Kolozsváron sikerül megoldani a járműforgalmi kálváriát. De addig is valahogyan együtt kell élni az autóstársadalomnak, a gyalogosnak és a kerékpárosnak a közszállítással. A CTP-vállalat járművezetői részéről türelem és megértés mutatkozik, utasaiktól is. A többi a városvezetőkön múlik…