Spanyol csodák Valenciától Alicantéig
(1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész)
Playa de la Patacona – Valencia legszebb strandja
Ha a megfelelő autóbuszra szállsz, Valencia központjából néhány perc alatt a három kilométernyire lévő Alboraya városkába érhetsz, amelynek két strandja vár: a Port Saplaya és a La Patacona. Igaz, hogy Valencia partszakaszának egyik leglátogatottabb strandja a Malvarossa, de általában mindenki a Playa de la Patacona családbarát, csendes, arany homokos strandját tartja a legszebbnek. Azon a kora délutánon, még mielőtt búcsút intettünk volna Valenciának, mi is az Alboraya városkához tartozó Playa de la Patacona strandon kötöttünk ki. A nap perzselőn sütött, napozni is csak óvatosan lehetett, mert észre se vetted, és percek alatt rákvörösre égett a tested – aztán bánhattad éjjel. A széles parton a bokáig érő finom homokban, ha nem akartad, hogy a talpad megégjen, strandpapucsban szaladhattál a tenger hűsítő habjai felé. Fürdés közben elfelejtetted minden bajodat, örültél a napsugaraknak, a tenger illatának, a gyengén fodrozódó hullámok játékának, a fejed felett elsuhanó sirályoknak, a partról feléd integető pálmafáknak és a távoli kikötő csendben pihenő hajóinak. Ha megszomjaztál vagy megéheztél, a kis teraszokon és bárokban szendvicsek, tortilla, halételek, ropogósra sült tengeri herkentyűk, sokízű tapas, sós ropogtatnivalók, édességek, fagylaltok, üdítők, koktélok, sör, bor és kávé állt rendelkezésedre, azt ehettél és ihattál, amihez éppen kedved szottyant. Vakációzáskor mindig arra gondolok, milyen szép is a nyár, milyen jó gondtalanul csak a pillanatnak élni! Szívmelengető emlékeim a hideg téli estéken sokszor visszaszaladnak a napsütötte tengerpartokra, és olyankor újból boldog vagyok.
Ami kimaradt a valenciai barangolásból: Selyembörze vagy Tőzsdepalota
A sok felhalmozódott információnak a nyár folyamán le kellett ülepednie, és most, amint fotóimat nézegetve emlékkockáimat összerakosgatom, jó érzés tölt el. Valenciát megismerni néhány nap alatt lehetetlen, de szépségeinek és értékeinek számottevő részét – hála a Jóistennek – sikerült megcsodálnom. Persze, ebben nagy érdeme volt Henriknek és Kingámnak, ők pontosan tudták, mit mikor és hogyan látogassunk meg. Sajnálatunkra mégis megtörtént, hogy egy nagyon fontos célpont kimaradt, ez pedig nem más, mint az UNESCO világörökségének kulturális helyszíne, a Selyembörze vagy Tőzsdepalota (spanyolul Lonja de La Seda vagy Lonja de los Mercaderes, valenciai nyelven – katalánul – Llotja de la Seda vagy Llotja de Mercaders), a város egyik legismertebb műemléke. Igaz, hogy az épület mellett többször is elhaladtunk, kívülről meg is csodáltam középkori várakhoz hasonló kőfalait, bástyás tornyát, díszes kapuit, vízköpőit, de belső termeit és híres Narancsos udvarát (spanyolul Patio de los Naranjos, katalánul Pati dels Taronjers) nem láttam. 
A Selyembörze vagy Tőzsdepalota
A kíváncsiság nem hagyott nyugodni, így a fontosabb tudnivalókat a világhálóról gyűjtöttem össze. Az egyik legszebb világi jellegű gótikus épületként emlegetett Selyembörze vagy Tőzsdepalota 1482 és 1548 között épült. Oszlopos termének (spanyolul Salón Columnario, katalánul Saló de les Columnes) bronzfelirata szerintem mindent elárul a műemlék épületről: „Előkelő épület vagyok, amely tizenöt éven át emeltetett. Polgártársak, nézzétek és lássátok meg, hogy az üzletkötés csak akkor jó, ha a kimondott szó nem álnok, ha a kereskedő betartja és nem szegi meg ígéretét, pénzét pedig nem uzsorára adja! Az így cselekvő kalmár vagyont szerez, továbbá jutalmul kapja az örök életet.”
Sárga Peugeot-val a Costa Blanca tájain
Lassan búcsút intettünk Valenciának, és – ahogy mondani szokás – „új vizekre eveztünk”. Igaz, nem hajóval, még csak nem is csónakkal, hanem sárga Peugeot-val, amit Henrik bérelt a valenciai reptéren. A végtelennek tűnő gyaloglások után mi, Sárkányok, megkönnyebbülve ültünk be a kényelmes autóba. „Adiós” – mondtuk Sacival és huncutul néztünk egymásra, bár kicsit bántuk is, hogy véget értek a csodálatos valenciai napok, de pillantásainkban benne volt a „na, végre megúsztuk” öröme, hogy nincs több gyalogtúra. Persze, ez csak hiú álom volt, mert az autókázás mellett továbbra is gyalogoltunk eleget, főleg, ha vadregényes festői tájakra érkeztünk.
A „kis sárga” – így becéztem a Peugeot – kényeztető kényelmét élvezve simán haladtunk előre a tükörtiszta aszfaltozott utakon és a kacskaringós szerpentineken, miközben a Costa Blanca fehér homokos tengerpartja mentén a tovatűnő hegyek, völgyek, félelmetesen kiugró sziklák, aprócska városok, sebes folyóvizek és a bújócskát játszó azúrkék tenger tablói úgy peregtek előttünk, mint jól megrendezett filmkockák. A csodálattól tátott szájjal bámultuk Xàbia település hegytetőin a milliomosok építette elegáns, virágoskertes, kéklő fürdőmedencés luxusvillákat. Találgattuk, vajon hány százmillió euróba kerülhettek a „kacsalábon forgó paloták”, és vajon hogy tudták felszállítani a magasba az építkezéshez szükséges anyagokat, hisz útnak nyoma se látszik. Hogy, hogy nem, de a luxusvillák megépültek – nem tudni, mennyibe kerülhettek, az viszont biztos, hogy a hegytetőről kínálkozó kilátás megfizethetetlen.
A Xàbia községgel határos Benitachell (valenciai nyelven Poble Nou de Benitatxell) „miradornak” nevezett kilátójáról az egész változatos domborzatú vidéket be lehet látni. A községben három öböl található, de a Cala el Moraig az egyetlen, amely a sziklák közötti keskeny útszakaszon autóval megközelíthető, majdnem a Cova dels Arcs bejáratáig, ahol parkolni is lehet. A Cova dels Arcs, azaz a boltíves barlang a türkizkék vizű Moraig öböl meseszép karsztképződménye, a barlangászok, búvárok kedvenc helye. A barlang a hegyi út felől is megközelíthető, ha a lépcsőkön szép lassan leereszkedsz, és ha a barlang szájánál nagyon ügyelsz, nehogy elcsússz a vizes köveken és nadrágostól a hullámokban találd magad. A strand felől egyesek csónakkal, mások úszva próbálkoznak bejutni a barlangba, de csak akkor, ha az idő kedvező és nem közeledik vihar, különben veszélyes lehet. A látvány a hegytetőről is lélegzetelállító, de elképzelem, milyen fantasztikus élmény lehet a tenger barlangba sodródó hullámaiban lubickolni, miközben a barlang tetején tátongó lyukon besütő napsugarak fényében is fürödhetsz.
Moraig öböl – Cova dels Arcs
A Cala el Moraig de Benitachell völgyéből meredek út vezetett a tetőre. A fenti teraszon elfogyasztható lime-os mojitónak és mandulatejes jeges kávénak csupán a gondolata is hajtóerőnek bizonyult: nagyokat lihegve ugyan, de feljutottunk a vad olíva-, füge- és mandulafákkal, zöldellő bokrokkal és színes virágokkal övezett tetőre vezető úton. A teraszig a Dreamsea Mediterrán Camp ideiglenes táborhelyen haladtunk át, amelyet Isaac Peral építész tervei alapján, főleg szörfös sportolók részére találtak ki, de a hely alkalmas a tengerben való búvárkodásra, hegyikerékpározásra és gyalogtúrákra is. Az építészek egyedi ötletet valósítottak meg, ugyanis a kemping cölöpökre épített fehér sátortetős természetbarát épületei és náddíszítésű mosdói elavult tengeri konténerek újrahasznosításával jöttek létre, bármikor leszerelhetők, elvihetők és felhasználhatók más helyen. A nádfedeles, bambusz függőlámpákkal díszített terasz ízléses, favesszőből fonott díszes hátas székeiben kényelmesen kávézhatsz, koktélozhatsz, borozgathatsz, bámészkodhatsz, álmodozhatsz, az úszómedencéből pedig leláthatsz a zöldellő hegyek között felbukkanó azúrkék tengerre. Pazar látvány! Ragyogó projekt, csodálnivaló kreativitás és nemcsak környezetbarát, de rendkívül elegáns is. Így lehet kevés anyagi befektetéssel nagyszerűt alkotni.
A hegyeket átszelő lélegzetelállító, ugyanakkor veszélyes szerpentineken simán gördült a „kis sárga” Muro de Alcoy felé, lenyűgöző kopár hegyszirtek, bozótos dombok, virágos rétek, olíva- és narancsfák, narancsszínű naspolyaligetek mellett. A naspolyát ipari mennyiségben termesztik, a gyümölcséből készített pálinka és szörp hazai és külföldi piacokon is keresett, a termesztőknek jó pénzforrást jelent. A gazdák tudják, hogy ami értékes, arra vigyázni kell: nos, amíg ellát a szem, a kerteket sűrűn szőtt, fehér hálóval takarják le, hogy az éhes madarak ne dézsmálhassák meg a gyümölcsöket. Amint a „kis sárga” szinte észrevétlenül szelte a kilométereket Guadalest felé, az egyik dombról a „toro nero” fémszobra „figyelmeztetett”, nehogy már elfelejtsük, hogy a bikaviadalok szülőföldjén járunk.
Guadalest – a hegyek rejtett gyöngyszeme
Valenciát már jól magunk mögött hagytuk és Alicante felé közeledtünk, amikor a „kis sárga” a hegyek birodalmába kanyarodott, majd a mindössze 300 lelket számláló mesebeli kis faluba, Guadalestbe érkeztünk. Körös-körül a magas Xortà, Serrella és Aitana hegyek hamuszürke sziklái, festői bércekre épített fehér házak, sziklák ormain magasodó kastélyromok, égig érő pálmafákkal és sűrű növényzettel benőtt völgyek hazája ez a szépsége miatt Pueblo mas Bonito de Espagnának, azaz Spanyolország legszebb falujának nyilvánított Guadalest. Az egykori mór falucska az 1600-as évek elejéig az iszlám lakosságn menedéke volt, a mór stílusjegyek ma is felfedezhetők a házakon. Ahhoz, hogy a pueblo, vagyis a falu központjába érj, sziklába vájt alagúton keresztül, pontosabban a Portal de Sant Josep-kapun kell áthaladnod. 
Portal de Sant Josep
Találgattam magamban, vajon miért siet előre Henrik és pillog hátra somolyogva, miközben csendben, de mégis hallhatóan suttogta Kingámnak: „Ne szólj semmit, csak figyeld anyukádat!” Aztán, amikor a Plaza San Gregorio üzleteit és elegáns fehér házait elhagytuk és a Belvedere kilátóhoz értünk, megláttam a smaragdzöld csodatavat a szürke hegyek ölén, a völgyben. A látvány szépségétől meghatódottan percekig csorogtak a könnyeim – ekkor már tudtam, hogy ismerve a nyúlszívemet, Henrik számított a könnyhullató reakciómra. A fenyőkkel, olaj- és mandulafákkal körülvett Embalse de Guadalest mesterséges víztározó partja egészséges gyalogtúrákra, strandolásra, smaragdzöld vize pedig úszásra, kajakozásra, kenuzásra alkalmas.
Panoráma a Guadalest-víztározónál
Guadalest óvárosának egyik igen látogatott épülete az 1740 és 1753 között épült, a polgárháború idején kifosztott és leégetett, majd 1962-ben felújított Nagyboldogasszony-plébániatemplom, teljes nevén Iglesia Parroquial de Nuestra Señora de la Asunción. A templom belső terének díszítése a lakosság, a plébánia és a turisták adományaiból ma is folytatódik. 2018-ban elkészült a főoltár tíz festményből álló új oltárképe – David Pastor Corbí és José María Moya Jiménez alkotása –, amelynek központi festménye a boldogságos Szűz Mária mennybevitelét ábrázolja.
Nagyboldogasszony-plébániatemplom főoltára
Guadalest számtalan kisebb-nagyobb múzeummal dicsekedhet. A Sant Josep-kapu közelében lévő Museo Casa Orduña a 17. században épült városi múzeum és egyben négyszintes polgári lakás, amelyet a baszk származású Orduña család épített – tagjai csaknem háromszáz éven át az erőd őrei voltak. Időszűkében mi csak a nemesi szobák pompás berendezéseit, kerámia- és porcelángyűjteményeit, vallásos tárgyú olajfestményeit és kegytárgyait, az 1706-ban Párizsban nyomtatott falitérképet és a közel 1300 kötetes könyvtárat néztük meg, valamint azt a termet, amelyben a Villa de Guadalest nevű festményverseny nyertes alkotásait állították ki. A tárlat anyagából nekem legjobban a Carlos Sosa Gómez 2007-ben második díjat nyert Guadalest szépségeit megörökítő olajfestménye tetszett.
A múzeumon keresztül a kastély felé tarthatsz, amelynek egyik része a Castillo de San José, a másik a Castillo de la Alcozaiba. A 11. században épült El Castell de Guadalest – más néven San José-kastély – a falu legmagasabb sziklarészén található. Elindultunk a hosszú kövezett úton, majd a Mirador del Calvario, vagyis a kereszt útja kilátónál tábla figyelmeztetett: „Vándor, állj meg és nézd meg Isten csodálatos természetét! Lakj ezen a helyen, és gondold át életed rövid lépéseit!” 
Harangtorony
Végül a kastély legfelső kilátójáig vezető 178 kő- és helyenként vaslépcsőt is érdemes volt megmászni, hiszen körös-körül az erdőkkel borított hegyek és a teraszokon zöldellő szőlőskertek, a völgyben kígyózó utak és a smaragdzöld „tündértó”, a sziklaszirten pedig a felújított Castello de la Alcozaiba őrbástya és a harangtorony álomszép látványa fogadott. Visszagondolva, most is csak azt mondhatom: Guadalest a hegyek rejtette gyöngyszeme, csodálatos tündérkert.
Borítóképen a Guadalest-víztározó. A fotók a szerző felvételei
