Az EP-választásokat június 9-én tartják, miután az EP kijelölte a június 6-9. közötti időintervallumot a tagállamok számára. A választási szuperév első megmérettetése lett volna ez, csakhogy a liberálisokat kirázta a hideg, amikor meglátták, hogy a harmadik helyre is visszaszorulhatnak a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) mögé, amely a hibahatáron belül liheg a liberálisok nyakába a felmérések szerint. Nicolae Ciucă tábornokot minden áron meg kellett tehát menteni, hiszen a PNL gyenge szereplése esetén elvesztette volna a pártelnöki tisztséget, s véget ért volna politikai pályafutása. A mentőövet odavetette neki a választások összevonásával Marcel Ciolacu szociáldemokrata kormányfő és pártelnök, aki meglehetősen jól együttműködik a Ciucăt a politikai élet középpontjába beejternyőző Klaus Iohannis államelnökkel. A Iohannis-Ciolacu-Ciucă háromszögben az egyetértés példátlan, ha azt vesszük figyelembe, hogy ezek a vezetők tavaly levezényeltek komolyabb döccenők nélkül egy kormányfőcserét a koalíción belül, amit azelőtt aligha lehetett volna elképzelni a kiszámíthatatlan belpolitikai viszonyok miatt. A három említett vezér simulékony, karizmahiányos profilja predesztinálja őket erre az elvtelen együttműködésre, amelynek megideologizálására kitűnő ürügyként szolgál a szomszédban zajló háború, valamint a túlzott deficit, ami a költségvetésben a mozgásteret meglehetősen szűkre szabja. S ez utóbbinak böjtje 2025-ben fog meglátszani igazán, addig ugyanis a pártok ódzkodni fognak a látványos megszorításoktól. Az együttműködésből tehát mindannyian hasznot akarnak húzni, hiszen egyikük sem tudná megvalósítani saját politikai célkitűzését az összebútorozás nélkül.
A liberálisoknak azért van szükségük arra, hogy június 9-én ne csak EP-, hanem önkormányzati választást is tartsanak, mert abban reménykednek, hogy saját polgármestereik felpörgetik a részvételt, és így a liberálisok EP-listája is jobban szerepel. Csakhogy a Iohannis-Ciolacu-Ciucă hármasfogat biztosra akart menni, és a közös jelöltlista mellett döntött. A liberálisok korábban kizárták ennek a lehetőséget, de ez a következetlenség már senkit nem lep meg, hiszen a szabadelvűek elvesztették azokat a jobboldali szavazóikat, akik számára elfogadhatatlan lett volna egy ilyen döntés. Ők már az USR, a Dacian Ciolos vezette REPER, a Traian Băsescu által alapított Népi Mozgalom Párt (PMP) és a Ludovic Orban vezette Jobboldal Erejénél (FD) horgonyoztak le. Így a PNL most menti magát annak reményében, hogy a szociáldemokratákkal való összebútorozás következtében komolyabb veszteségek nélkül túlélhetik a választási szuperévet.
Az összefogás az EP-választáson felmenti mind Ciucăt, mind Ciolacut, hogy elszámoljanak pártjaik felé az esetleges rossz választási szerepléssel. A közösben ugyanis elvesztődik a két fél támogatottsága, nem lehet megállapítani, ki mennyivel járult hozzá a választási szövetség eredményéhez. Ezzel garantálva van mind Ciucă, mind Ciolacu politikai jövője a következő két fontos választásra, a parlamentire és az elnökválasztásra. Ciolacu se lehet magában túl biztos, hiszen ő sem karizmatikus politikus, aki képes pártja húzóereje lenni. Így mindenki számára jobbnak ígérkezik ez az óvatosabb „közös” forgatókönyv. Iohannisnak is elemi érdeke, hogy az idén, mandátuma lejártáig, de lehetőleg még utána is a Ciolacu-Ciucă tandem vezesse az országot. Az elnök ugyanis „ki akar törni” a belpolitika kereteiből, és valamilyen nemzetközi pozícióra áhítózik, márpedig ezt aligha kaphatja meg a kormány beleegyezése nélkül, legyen az NATO-főtikári, NATO főtitkár-helyettesi, Európai Tanács elnöki vagy uniós biztosi poszt. Csak akkor jelölhetik, ha Ciolacu és Ciucă még mindig hatalmon vannak, és ők osztják a kártyákat mind a Victoria-, mind a Cotroceni-palotában.
Hosszabb távon tehát a szociáldemokraták lekötelezték maguknak a liberálisokat, akiknek a tető alá hozott választási szövetség után igen kevés esélyük van arra, hogy saját vagy esetleg közös jobboldali államelnök-jelöltet állítsanak. Ciolacu ez utóbbi tervet azzal akadályozná meg, hogy közös megegyezés híján bedobta: szeptemberben lesznek az elnökválasztások. Ciucă kissé zavaradottan annyit közölt azon az ominózus közös sajtótájékoztatón, hogy pártja erről még nem döntött. Amennyiben valóban három hónappal előrehozzák a Iohannis utódának megválasztásáról szóló megmérettetést, akkor a liberálisoknak nem lesz idejük egyezkedni az USR-vel, a REPER-rel, az FD-vel és a PMP-vel, hiszen a nyár közepén már meg kell nevezni a jelöltet. Saját jelölt állítása pedig eleve esélytelen, hiszen Ciucă az elnökválasztás második fordulójába se jutna be. Ezért a PSD és a PNL minden bizonnyal folytatja az együttműködést az év második felében esedékes választásokon is, főleg az elnökválasztáson, amennyiben a júniusi EP-választás igazolja, hogy a közös listaállítás működőképes. Ebben az esetben az összefogásuk kiterjedhet az elnökválasztásra olyan formában is, hogy megállapodnak: egyik párt adja a kormányfőt, a másik az államelnököt. Azzal, hogy a PSD ilyen szorosan magához láncolta a PNL-t, jelentősen megnőtt az esély, hogy 2000 óta először ismét szociáldemokrata jelölt diadalmaskodjon az elnökválasztáson. A két párt a közös kormányzás kilátásával akarja meggyőzni a pártaktívát a közös lista hatékonyságáról és észszerűségéről, hiszen egy ilyen együttműködés akár tíz évre is meghatározhatja a belpolitika alakulását.
De a nagy teszt mindenképpen az EP-választás lesz, amelyen a két párt polgármestereinek és önkormányzati vezetőinek olyan bonyolult helyzetet kell megoldaniuk, hogy egyszerre fognak kampányolni a nagy „őselleneségnek” számító liberális vagy szociáldemokrata önkormányzati jelölt ellen, ugyanakkor a választóknak el kell magyarázniuk, hogy az EP-választáson szavazzák meg azt a listát, amelyen maga az ősellenség jelöltje is szerepel. Ezt a tudathasadásos állapotot, ha nem tudják megfelelően kezelni helyi szinten, akkor előfordulhat, hogy a PSD-PNL közös lista az 50 százalék körüli eredmény helyett alig éri el a 40 százaékot, ami jelentős kudarc lenne. Ez utóbbi esetben a két párt külön fog indulni a parlamenti választáson. A nagy közös cél ugyanis mindannyiuk számára az, hogy 2024 után is maradjon hatalmon a jelenlegi nagykoalíció kényelmes kormányzati többséggel.
A Iohannis-Ciolacu-Ciucă trio tehát a hosszú távú túlélésre játszik. Az EP-választáson való esetleges gyenge szereplésük mellett tervük másik gyenge pontja lehet, ha túlságosan az AUR-ra összpontosítanak a kampányban, mert egyedüli ellenfélként máris George Simion pártját jelölték ki. Ezzel megadják a szélsőséges nacionalista pártnak azt a lehetőséget, hogy támogatottsága nőjön, és meglepetést okozzon akár a parlamenti, akár az elnökválasztáson.
Az RMDSZ számára nem jelent hátrányt az önkormányzati és a helyhatósági választás összevonása, a némileg nagyobb részvétel akár az RMDSZ-nek is kedvező lehet, hiszen egyértelmű, hogy a helyhatósági választáson szoktak a legtöbben élni szavazati jogukkal, így az RMDSZ EP-listája is profitálhat ebből a többletből. A továbbiakban a PSD-PNL együttműködésének az esetleges bebetonozása hátrányosan érintheti a romániai magyarságot, hiszen amennyiben a PSD és a PNL közös terve jól sikerül, és „túlnyerik” magukat a választáson, mint annak idején a Szociálliberális Szövetség (USL), akkor az RMDSZ semmiképpen nem töltheti be a mérleg nyelve szerepét, alkupozíciója gyengül. Persze a szövetségnek addig is az elsődleges célja az, hogy lépje át az 5 százalékos bejutási küszöböt, mert csak attól kezdve lehet szó kormányzásról vagy bármilyen egyéb kormányzati együttműködésről. A PSD-PNL szövetség tartóssága azonban nem biztosított egyelőre, hiszen 2012-ben Traian Băsescu személye kovácsolta össze az USL-t, és tette félelmetes erővé. Most az AUR aligha töltheti be ezt a „kovász szerepet”. Tehát nem kizárt, hogy az RMDSZ alkupozíciója nem lesz annyira rossz, de ehhez mindenekelőtt a bejutási küszöböt kell átlépnie a szövetségnek.
