A tankönyvet ismertető G7.hu portál szerint az új 11.-es tankönyv, melynek megírását Putyin tanácsadójára, Vlagyimir Megyinszkijre bízta, az orosz emlékezetpolitika és „hazafias nevelés” erősítésének fontos mérföldköve. Sokkal inkább nyílt propaganda, mint bármiféle történettudomány – közel száz oldal foglalkozik Putyin uralkodásának éveivel, 18 pedig a „különleges katonai művelettel”, vagyis az Ukrajna elleni invázióval.
A Magyarországra vonatkozó fejezet, úgy fogalmaz: az 1956-ban lázadó radikálisok, a fasiszta Magyarország volt katonái fogtak fegyvert, rengeteg gyilkosságot követtek el, még a sorkatonák is brutális mészárlások áldozatai lettek. Mindezt a ledöntött Sztálin-szobor fotójával illusztrálták, hozzá a szöveg: „Sztálin személyi kultuszának kritikáját számos kelet-európai országban felhasználták a szovjetellenes erők. (…) A magyar válságot a nyugati titkosszolgálatok és az általuk támogatott belső ellenzék akciói katalizálták. A Szovjetunió csapatokat vezényelt Magyarországra, és segített a magyar hatóságoknak a tiltakozás elfojtásában.”
Neonáci ukránok
A G7.hu ismertetése szerint az ukránokról szóló alfejezet szerint Ukrajnában a kilencvenes évek óta már több generáció „Oroszországgal szembeni ellenszenvvel, neonáci eszméken nevelkedett”, az ukrán hadsereg pedig a NATO parancsait követve saját polgárait emberi pajzsként használja, nem engedi, hogy elhagyják lakóhelyeiket. „Ilyen brutális taktikát a saját területén még egyetlen hadsereg sem alkalmazott a világtörténelemben”. Szerencsére az orosz hadsereg „kategorikus parancsa, hogy semmilyen körülmények között nem lőhet lakott területeket” – írja a tankönyv.
A tankönyv szerint keleti blokk szovjetizálása nem a megszállás következménye, hanem lényegében a hála eredménye volt. „A szovjetbarát erők győzelme a kelet-európai országokban a Szovjetuniótól kapott hatalmas anyagi segítségnek is köszönhető. De a döntő tényező a Szovjetunió nemzetközi presztízse volt, amely a náci zsarnokságtól való megszabadulást hozta el az európai népeknek” – állítják többek között.
A tankönyv alapján úgy tűnhet, hogy Oroszország pénzzel, beruházásokkal és szakemberekkel önzetlenül támogatta a többi szovjet tagköztársaságot, még a legfejlettebb baltiak is mindent neki köszönhetnek. De a Szovjetunió története, főleg az ötvenes és a hetvenes években itt amúgy is gazdasági-technológiai-tudományos sikertörténet. „A Szovjetunió soha nem látott magasságokba jutott: megnyitotta az emberiség előtt az utat az űrbe, lenyűgöző eredményeket ért el a tudomány, az orvostudomány és az oktatás fejlődésében.”
A negatív főhős Gorbacsov
A G7.hu ismertetése szerint a tankönyvben az áll: a 20. század nagy tragédiája a Szovjetunió szétesése, a negatív főhős pedig a nyugati népszerűséget hajhászó, egyoldalú engedményeket tevő Gorbacsov. Ez a 2023-as orosz tankönyv ezért „elhamarkodott reformokról” ír a glasznoszty és a peresztrojka kapcsán, melyek végül az állam szétveréséhez vezettek.
A szovjet szatellitállamok, többek között Magyarország elengedését is óriási hibának tartja a hivatalos orosz történelemkönyv. „1989-ben megkezdődött a szovjet csapatok egyoldalú kivonása Kelet- és Közép-Európából. Ez egy különösen átgondolatlan döntés volt, mert a szovjet katonai jelenlét gyengülése a szövetséges országokban a nacionalista és szovjetellenes érzelmek erősödését okozta”, és ezzel megszakadtak a Kelet-Európához fűződő hagyományos kapcsolatok.
A Gorbacsovnak tett állítólagos nyugati ígéretek megszegése – melyek orosz értelmezésben arról szóltak, hogy a NATO nem bővül kelet felé – újabban a Nyugat árulásának, Oroszország semmibevételének sarokköve Putyinnál. A nemzetközi megaláztatásokból és a kilencvenes évek „zavaros évtizedeiből a kiút a Putyin által sikerre vitt geopolitikai koncepcióváltás volt, ami újra felemelte Oroszországot. Betetőzése pedig az ukrajnai háború és „az orosz földek összegyűjtése” – fogalmaz a tankönyv.
