Moldománia

Persze nem csak az etnikai különbözőség, románok elleni gyűlölete volt az egyetlen mozgatórugója elkülönülő viselkedésésnek. Költöztetők voltunk, fizikai munkások, amit ő keleti mentalitásával rangon alulinak tartott, hiszen otthon eladási igazgató volt egy nagyvállalatnál. A székely szobatársa szintén, mindenkivel az első kontaktuskor igyekezett tisztázni, hogy ő otthon menedzser egy cégnél, s hazavárják, tehát még mindig menedzser. Mi többiek csak szórakoztunk azon, hogy két „igazgató” egymásra talált, s kiközösítette magát, nem állt szóba a rangján alulinak tartott többi kollégával. A többiek közt is voltak olyanok, akik itthon hasonló állásokat adtak fel, de ezt ők már meg se tudták. Ebben a kettejük elzárkózásában, orrfennhordozásában a moldovainak meghatározó szerepe volt.

A könyöklés, a felfele nyalás, lefele rúgásnak egyedi mintapéldánya volt, de távol álljon tőlem, hogy egyetlen személyből kiindulva általánosítsak. Annyit viszont hozzátennék: korábbi moldovai kollegáim esetében is megfigyelhető volt egy fajta fokozottabb tekintélytisztelet. Persze a nagy különbség ebben az amerikaiak és a romániaiak közt volt, de azért érezhető volt az árnyalatnyi különbség a moldovaiak és a romániaiak közt, illetve – több külföldi munkaszezon tapasztalatából kiindulva – az erdélyi és a többi román közt is.