Geológiai fúrások kezdődnek a Főtér északi oldalán

Virgil Pop: az eljárás alapvetően nem károsítja a régészeti lelőhelyet

Elkezdték a geológiai próbafúrást a metróépítési projekt keretében a Főtér északi oldalán, nem messze a Szent Mihály-plébániatemplomtól. Tekintettel arra, hogy Kolozsvár történeti belvárosa kiemelt műemlékvédelmi zóna, Virgil Pop műépítészt, a területi műemlékvédelmi bizottság főtanácsosát, Guttmann Szabolcs műépítészt, és a város középkori, újkori történetének szakértőjét, Lupescu Radu művészettörténészt is megkérdeztük, lehet-e következménye ennek a geológiai vizsgálódásnak, fennállhat-e a veszélye annak, hogy a földben rejlő esetleges leletanyag sérüljön. Virgil Pop megerősítette: valóban geológiai fúrás zajlik, hogy a talaj összetételét felmérhessék. Mint mondta, az eljárás alapvetően nem károsítja a régészeti lelőhelyet, mivel a szonda mindössze 10-15 centiméter átmérőjű, „nagyjából annyi, mintha egy tűt szúrnának a földbe”. Guttmann Szabolcs műépítész és Lupescu Radu szerint a korrekt eljárás az előzetes régészeti kutatás lenne.

Guttmann Szabolcs műépítészt arra kértük, mondjon véleményt a geológiai próbafúrásnak az elindításáról. A műemlékvédelmi szakember arról tájékoztatott: körülbelül két évvel ezelőtt a területi műemlékvédelmi igazgatóság főtanácsosa, Virgil Pop véleményezést kért az építészkamara erdélyi fiókjától, hogy milyen szakmai álláspontra helyezkednek azzal kapcsolatban, hogy a Kolozsváron épülő metrónak egyik megállóját a Főtérre, a Szent Mihály-plébániatemplom szomszédságába tervezik. 

„Tekintettel arra, hogy a metróépítés egyik hozadéka a központi zóna forgalomcsillapítása lenne, a kamara megállapítása az volt, megállja helyét a tervezett megálló, de már akkor kiemeltük, hogy a stáció csak a régészeti kutatások függvényében alakítható ki. Nem mindegy ugyanis, hogy teljesen tönkretesszük az egykori Napoca település központját, amelynek kétségkívül pontosan ott az epicentruma, vagy pedig bemutatjuk az ókori lelőhelyet a metróalagút apropóján” – emelte ki Guttmann Szabolcs.

Mindazonáltal – folytatta –, eltelt két év, és nem történt semmiféle régészeti kutatás a zónában. A műépítész tudomása szerint csak mostanság írták alá a szerződést a régészekkel, hogy tavasszal kezdődhessen el a feltárás. Ugyanakkor, már tervezik a metró feljáróit, amelyeknek helyszíneire nyilván nem annak tudatában tettek javaslatot, hogy esetleg milyen értékek lehetnek a föld alatti rétegekben – emelte ki a műemlékvédelmi szakember.

Párhuzamosan zajlik a metró tervezése-kivitelezése, miközben az alapkutatások hiányoznak – emelte ki Guttmann Szabolcs.

„Szélhámosság régészeti kutatás nélkül fúrni”

Meglátása szerint eleve abszurd, hogy a metró vonalát előzetes geofúrások nélkül tervezték meg. „Másrészt olyan védett műemléki zónának minősített helyszínen 45 méter mélyen fúrásokat végezni, ahol nem történt régészeti kutatás, szélhámosság” – hangsúlyozta a műépítész. Látatlanban fúrnak olyan zónában, amelynek a rétegződését nem ismerik, ahol – egyebek mellett – ókori római emlékek is vannak – tette hozzá.

„Enyhén szólva fura ez a hozzáállás; már azért is, mivel októberben láthattuk, mennyire érzékeny a polgármester a római kövekre, emiatt záratta be a középkori lapidáriumot. (Ez a részleg a város középkori és kora újkori múltjához kötődő, szépen felújított és kiválóan dokumentált leletanyagot mutatja be, amelyet furcsa módon egy nap után bezártak, újranyitását a római kori lapidáriummal egy időben tervezik, tekintettel ennek kiemelt fontosságára – szerk. megj.) 

„Most viszont ott van a római kövek mélységében a fúró, bármikor szétzilálhatja azokat, de ezek szerint ebben az esetben már nem annyira értékesek” – jegyezte meg ironikusan Guttmann Szabolcs. Hozzáfűzte: bár létezik a már említett régészeti szerződés, nagyon kétli, hogy most egyetlen régészt is megkérdeztek volna, hol fúrjanak. 

A metró tervéhez nyilván mellékelni kell majd régészeti kutatást, mivel ez a műemlékvédelmi engedély megszerzésének a feltétele. De az lenne a fontos, hogy „ez a kutatás valójában kutatás legyen, nem pedig sepregetés... Megtörténhet ugyanis, hogy úgy kutatnak majd, ahogy fel van adva a lecke” – vélte a műépítész.

Nincsenek még megtervezve a feljárók

Virgil Pop, a területi műemlékvédelmi bizottság főtanácsosa lapunknak elmondta: a geológiai próbafúráshoz vékony, 10-15 centiméternyi átmérőjű csövet használnak, ami lényegében nem kellene hogy károkat okozzon. 

Felhívta a figyelmet arra is, hogy a metró alagútja nagyon mélyen fog húzódni, jóval mélyebben azoknál a rétegeknél, amelyekben az emberi civilizációnak bármilyen nyoma lehetne. Megjegyezte, ahol a metró haladni fog, „dinoszauruszokat sem találnak majd”. Nyomatékosította: a régészeti feltárásokat azokon a helyeken lesz nagyon fontos elvégezni, ahol a feljáratok lesznek. Tájékoztatott arról, hogy a feljárók terve jelenleg nincs kidolgozva, egyelőre csak konzultatív szinten zajlottak tárgyalások a műemlékvédelmi bizottsággal.

Elmondta: három főtéri megállóra tettek eddig javaslatot – egyiket Magyarország kolozsvári főkonzulátusa, a másikat a Bánffy-palota, a harmadikat a Szent Mihály-templom északi oldala mellé képzelték el. Mint műemlékvédelmi főtanácsos, egyik javaslatot sem fogadta el abban a formában – a legutóbbi feljárója túl közel lett volna a templom északi kerítéséhez, a főkonzulátus szomszédságában levő kijárat pedig nagyon leszűkítette volna a járdarészt. Elmondta, arra kérte a tervezőket, ezeket a szempontokat megszívlelve tanulmányozzák át újra összességében a Főtér alaprajzát, és legyenek tekintettel arra is, hogy miként módosulhat előnyösen a Bánffy-palota előtti térrész is – amely adott esetben teljesen gyalogosövezetté alakulhatna.

Két temetőrész a Szent Mihály-templomtól északra

Lupescu Radu művészettörténészt – aki egyebek mellett a Szent Mihály-plébániatemplomban végzett régészeti feltáráson is dolgozott, a felújítás régészeti felügyeletéért felelős Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeummal együttműködésben – a főtér északi oldalán levő, egykori középkori temetőrészről faggattuk. 

A művészettörténész megerősítette, a templomtól északra valóban van egy 1200 körüli, 13. század eleji temető, amelynek a pontos kiterjedése nem ismert, de valahol a főtéri parkolóban fejeződik be, a másik oldala az északi házsornál van. Ennek a temetőnek az első leletei először 1927-ben, a közvécé ásásakor jöttek felszínre. A két világháború között, 1943-ban Méri István régész végzett második rendbéli ásatásokat a területen, majd harmadszorra 1968-ban Gyulai Pál régész. Ugyanakkor, a Szent Mihály-plébániatemplom cintermének határa nagyjából megfelel a mai kerítés vonalának, tehát az istenháza északi oldala mögött, a parkolóban gyakorlatilag két temetőrész találkozási pontja van. 

Amennyiben tehát a templomkerítés mellett most festékkel megjelölt helyen ásnának, az egykor a cinterem köré épített 17–18. századi épületmaradványokra bukkanhatnának, mélyebb rétegekben római maradványokra is. A művészettörténész úgy fogalmazott: megerősítheti, hogy a szabályos eljárás geológiai vizsgálatok esetében is az, hogy először régészeti kutatást végeznek a területen, és utána kezdenek el fúrni.

Lapzártakor: Értesüléseink szerint a főtéri illemhely mellett is készülnek próbafúrásra.