Utunk következő állomásaként Las Vegas neve szerepelt. Szinte 12 órába telt a repülőút odáig. Autóbusszal is 8–10 óra alatt odaértünk volna. Így viszont vagy hét órát a Los Angeles-i reptéren vesztegeltünk. Las Vegas már a Kaliforniával szomszédos Nevada államban fekszik, de annak nem fővárosa. Két teljes napot szántak a szervezők e városra, pedig egy nap is bőven elég lett volna!
Las Vegast is a spanyol kalandorok fedezték fel az 1830-as évek végén, tőlük származik „a rét” értelmű elnevezése is. Kis sivatagi település volt, ahol néhány kút tette lehetővé a megélhetést. Csak 1855-ben foglalták el az amerikaiak, s 1864-ben erődöt is építettek ide. Mormon telepeseknek adták a telkeket, hogy térítsék meg a környező indián törzseket. 1905-ben ér ide a vasút, s akkor kezdődik a várossá fejlődés, amely 1911-re meghozza a tényleges városi rangot. Az 1930-as évekig azonban alig történik itt valami, akkor aztán két tényező felgyorsítja a fejlődést. Az egyik az, hogy 1931-ben legalizálják a szerencsejátékokat az USA-ban, a másik a közeli Hoover-gát felépítése, ami állandó friss vizet biztosít a településnek. Főleg a második világháború végén ismerte fel néhány maffiavezér, hogy erre az eldugott, de két világvároshoz közeli helyre érdemes kaszinókat és szállodákat építeni, mert sokakat idevonz majd a szenvedély és a meggazdagodási vágy. Így jött létre a világ „szerencsejáték-fővárosa”, a Bűnök Városa (Sin City). Ma több mint félmilliós település, agglomerációja a kétmillióhoz közelít.
Amit látunk, az megdöbbentő
A település egy The Strip (A szalag) néven számontartott 7-8 km hosszú hatsávos főút köré rendeződik. Szállodánk ettől vagy másfél kilométerre fekszik: három 40 emeletes tornyával, s az ezeket összekötő földszinti óriási játékteremmel maga is egy kis város. Liftjei egy része az alsó 20, a többiek a felsőbb emeleteket látják el. Ablakait nem lehet kinyitni, hideget-meleget a központi légellátás biztosít. Sajnos a 13. emeletről csak homályosan látunk ki, mert az ablaksor meglehetősen mocskos. Bizonyára nagy ritkán kívülről is lemossák. Első napunk délelőttje szervezett városnézéssel telik. Helyi vezetőnk közli velünk, hogy nagyon kell sietnünk utána, mert négy órára van ő is, a busz is megrendelve, s ez alatt kötelező az egész programot lejárni. Így a délelőttünk egy rohanás. Kevesen vagyunk, de a tömegben minduntalan elveszítjük egymást. Amit látunk, az viszont megdöbbentő.
Kezdjük utunkat a település déli végén, ahol mindmáig megtalálható a legrégebbi helységnévtábla, amely az óceán felől érkezőket e szöveggel fogadta: Welcome to Fabulous Las Vegas (Isten hozott a mesés L. V.-be). Ma hosszú sort kell kiállni, hogy valaki előtte lefényképeztethesse magát. Aztán következnek a hihetetlen pompájú szállodák és kaszinók. Mindegyiknek eredeti stílusa van. Megtaláljuk Velence kicsinyített másolatát, mesterséges ég alatt egész Velencét a Szt. Márk térrel, dozsepalotával, a Rialtóval és a ringó gondolával. Arrébb Párizs tűnik elénk az Eiffel-toronnyal és a diadalívvel, meg a franciáktól New Yorknak ajándékozott Szabadság-szobor élethű másával. Megint másik komplexum az ókori Rómát idézi klasszicista épületeivel. A Colosseum hangversenytermét Celine Dion koncertjével nyitották meg 2002-ben. Itt a három szállótoronyban 3960 szoba és lakosztály található. A Luxor-komplexum eredeti méretben, fekete színárnyalatban az egyiptomi piramist teremti újra: 4407 szoba van benne. A liftek kissé ferdén járnak, mert ezt kívánja a piramis oldala. A piramis előtt a szfinx, de mivel az eredeti nem elég reprezentatív, itt „kipofozva” 10 méterrel magasabbra helyezték. Megtekinthető a luxori és karnaki templom is, s persze Tutanhamon sírja az aranykoporsóval. Ezekhez az épületcsodákhoz a földszinten mind óriási játéktermek csatlakoznak, akár 4–5000 férőhellyel. Krupiékkal és játékautomatákkal. Fehér és piros ruhás angyalkák szolgálják fel az italt és a drága szivarokat a játékosoknak. (Dohányozni szabad!) Néhányuk mögött ott az állandó kibic vagy testőr. Az épületek belseje is stílszerűen kiképzett: az eredeti mennyezetfreskókat is lemásolták, persze kijavítva azok „hibáit”, kopását. Egyik-másik előcsarnok valóságos karácsonyi mesepompába öltözött.
Trump aranyozott tornya „csak” a harmadik
Az egykori maffiatulajdonú játékbarlangok mára – legalábbis kifelé – mind törvényes keretek között működnek. Konzorciumok tartják fenn őket. Van azonban két név, amelyről többet is mesél vezetőnk. Az egyik Steve Wynn: már korán elhunyt apja is a játékiparban tevékenykedett Weinberg néven. Aztán a fiú honosította nevét, s olyan ügyesen forgatta a tőkét, hogy ma már a legnagyobb itteni szállók legendás építtetője, tulajdonosa. Az egyik óriásszálló homlokzatán is az ő neve csillog. Ráadásul egyike a legnagyobb műgyűjtőknek. Kissé később érkezett ide Donald Trump. Pont a Stripen már nem kapott helyet, egy utcával arrébb emeltette fel 64 emelet magas, arannyal lefújt hasáb alakú 190 m magas tornyát. Így magasság szempontjából a harmadik helyre szorul. (Viszont chicagói 98 emeletes tornya 423 m magas!) Vezetőnőnk meséli, hogy a szomszédos toronyszállóból Trump néha napokig figyelte az építkezést, s időnként magához rendelte a kivitelezőket, hogy hasznos tanácsokkal segítse munkájukat. Az aranyhasáb mindkét oldalán kilométerekre látható méretű betűk hirdetik TRUMP nevét. Trump külön lakosztályához a 61. emeletre külön lift visz fel. Most a család egy második torony építését tervezi holmi 1,2 billió dollárért.
Szilvesztervárás állig felfegyverzett katonákkal
A négyórás rohanás után visszabandukolunk a szállónkba kis pihenésre, s latolgatjuk a szilveszteri programunkat. Külön rendezvényünk nincs, itt a szokás a Stripen álldogálva nézni a rakétázást. Végül belátjuk, hogy egy esti séta lesz a legjobb, az éjfélt majd a szobánkban várjuk be. A hirdetmények szerint du. 4-től lezárják az autóforgalmat, tehát – gondoljuk – szabadon lehet az úttesten járni és nézni az esti kivilágítást. Ehelyett valami egészen mást találunk. Úgy 6 órára tényleg leállítják a forgalmat, s az úttestet egy sor villogó rendőrautó foglalja el. Ennyi villogó kocsit még sohasem láttunk. A kétoldali járda mellé vaskorlátot építenek ki, s egy még magasabb korlátsort helyeznek a kirakatok elé. Tízméterenként hármas csapatokban sisakos, golyóálló mellénnyel, mellükön gépfegyverrel, oldalukon pisztollyal és gumibottal felszerelt katonák-rendőrök (?) helyezkednek el. A felüljárókat leürítik, s ott is bevetésre kész fegyveresek. Csak a két keskeny járdára szorítják össze a sétáló közönséget, amely így alig tud haladni. Mi készül itt: tüntetés, ostrom, lázadás? A mellékutcákat csuklós buszokkal zárják le. Azokon túl gépfegyveres katonai járművek. A Strip fele útján úgy érezzük, hogy jobb visszatérni a szállóba, még mielőtt valami rendkívüli történik. Rettenetes, ha ennyire kell tartani a terrorizmustól. (S ez még az amerikaiak iráni légicsapása előtt volt!) A csoportunk fiatalabb tagjai közül néhányan bevárták az éjfélt a főutcán. Este 10-kor tényleg beengedték a tömeget az úttestre, de a gyalogjárókat zárták le. A tűzijáték nem is volt olyan szemkápráztató.
Prémium tartalom
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!
