„Egyetlen Verdi-opera sem szenvedett annyit a cenzúrától, mint az Álarcosbál. A mű a nápolyi San Carlo Színház számára készült, a bemutatót az 1858-as karnevál idejére tervezték. A forrás Scribe Auber számára írott librettója volt, Gustave III ou Le bal masqué (III. Gusztáv avagy az álarcosbál), és – mint Verdi operája is – a liberális III. Gusztáv svéd király történetét mondja el, akit 1792. március 16-án Stockholmban egy álarcosbálon csakugyan lelőttek”, olvasható a magyar opera közleményében.
Verdi zenéjében a szélesen ívelő dallamok, pregnáns, erőteljes, olykor szinte Beethovenre emlékeztető ritmikával párosulnak. A zenekar sokrétű árnyalatokkal gazdagodott. Újszerű a kórus szerepeltetésének módja is, főleg a nagyvonalúan felépített finálékban. Az együttesekben alkalmazott polifónia, mint a különböző jellemű és érzelmű, de egyszerre éneklő személyek lélekrajzának visszatükröződése, Verdi kompozíciós technikájának további finomodását bizonyítja. Meglepő viszont, hogy a zene számos messzire előremutató eleme mellett, amely már az Aida, sőt az Otello szellemét sejteti, Verdi mennyire ragaszkodott a konvencionális, korábbi műveire emlékeztető fordulatokhoz is.
