Grezsa Csaba kolozsvári magyar főkonzul házigazdaként üdvözölte a meghívottakat: Nacsa Lőrinc magyar országgyűlési képviselőt, vallásturisztikáért felelős miniszteri biztost, Érszegi Márk Aurélt, a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium vallásdiplomáciai főtanácsadóját, Veres Steliant, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség gazdasági igazgatóját, valamint a beszélgetést moderáló Koncz Attila szakújságírót, teológust.
A beszélgetést a moderátor azzal a kérdéssel indította: hogyan lehet a vallásturizmusban rejlő, a nemzeti identitás, a szórványközösségek erősítésére alkalmas potenciállal élni, a hétköznapi gyakorlatban gyümölcsöző módon alkalmazni.
„Szellemi, lelki erőművek” a vallási örökség kincsei
– Nemzeti identitásunk és történelmi egyházaink elválaszthatatlanok egymástól. Egyházaink, hitünk, nyelvünk és kultúránk alapvető módon járultak hozzá megmaradásunkhoz – emelte ki Nacsa Lőrinc. Vallási örökségünk helyszínei, a különféle kultikus helyek a magyarság „szellemi, lelki erőművei”, legyen szó a gyulafehérvári székesegyházról, a kolozsvári Szent Mihály plébániatemplomról, vagy a csíksomlyói ferences templomról. Ezért kiemelten fontos, hogy legyen egy közösség mindenhol, aki ezeket gondozza is – nyomatékosította. Úgy vélte: a cél az kellene, hogy legyen, hogy az idelátogató zarándokok, turisták hitükben, identitásukban, elkötelezettségükben erősödjenek. Úgy kellene kilépjenek a meglátogatott templom, zarándokhely, közösségi tér kapuján, hogy „kicsit többek lettek, mint amikor ideérkeztek.”
Veres Stelian (balról), Nacsa Lőrinc, Érszegi Márk Aurél és Koncz Attila a kerekasztal-beszélgetésen (Serar Szabolcs/RMDSZ)
„A 21. század legfontosabb csatája az lesz, hogy meg tud-e maradni az identitásunk: a keresztény, a magyar, a normalitás identitása” – mondta. Ebben pedig nemcsak a téglák, a kövek, hanem az örökséget gondozó közösségnek is szerepe van és felelőssége van: a vallásturisztikai helyszínnek minősülő örökséget hogyan tudja megmutatni, mennyire tud jó vendéglátó lenni, tud-e hiteles üzenetet átadni az odalátogatónak?
„Mutassuk meg történelmünket, adjuk át hitünket”
„A turisták, zarándokok érkezésére Gyulafehérváron lehetőségként tekintünk: esélyként arra, hogy megmutassunk valamit a történelmünkből, és átadjunk valamit a hitünkből is” – emelte ki Veres Stelian. Mint mondta, a történeti, művészeti értékeket ismeretében jártas, önkéntes kispapokkal minden nyár folyamán várják a zarándokokat.
Érszegi Márk Aurélt, aki korábban a Vatikánban, a Szentszék melletti magyar diplomáciai testületben tevékenykedett, az olaszországi példáról faggatta Koncz Attila. Felvetette: az olaszok mondhatni iskolapéldái a vallás és identitás mélyreható kapcsolódásának, hiszen többségük esetében a katolicizmushoz, az egyházhoz való ragaszkodás végig kíséri egész életüket.
„Az olaszok esetében a vallás és identitás mély kapcsolata valóban fennáll; van is egy kifejezés erre: a kampanilizmus. A campanile, azaz a templom tornya identitás-meghatározó erővel bír az olaszok számára, akik amúgy elsősorban nem is annyira a tágabb nemzethez, hanem a saját régiójukhoz, szűkebb pátriájukhoz kötődnek elsősorban” – hangsúlyozta a diplomata.
Személyes élményként mesélte: erre a kerekasztal-beszélgetésre készülve jött rá arra, hogy a pannonhalmi bencés apátságban működő iskola diákjaként ő már harminc évvel ezelőtt is vallásturizmussal foglalkozott, bár akkor még ennek nem volt tudatában. Mint elmesélte, a pannonhalmi bencés diákoknak lehetőségük van bekapcsolódni a látogatók fogadásába, idegenvezetésbe. Ő is ezt tette annak idején, és ez által tanulta meg egyebek mellett azt, hogy ne féljen idegenek elé kiállni és beszélni. Másrészt, már akkor megtapasztalta, hogy az épített és történeti örökséggel kapcsolatos információhalmaz mellett mi érdekli, érdekelheti valójában az embereket.
„Emlékszem, Ambrus atya, az igazgatónk morgolódott, hogy idejön a sok osztálykiránduló gyerek, és a cukros vizes büfé érdekli őket, de hogy itt van egy ezeréves apátság, sokkal kevésbé … Miközben azonban vezettem ezeket gyerekeket, rájöttem: lehet, hogy nem feltétlenül az érdekli őket, hogy a 13. század elején épült bazilika milyen stílusjegyeket hordoz, hanem sokkal inkább az én személyem. Hogyan élek, tanulok ebben a környezetben, hogy milyenek a bencések… Az én történetem kapcsán pedig előjött az is, miért van itt az apátság, mellette a gimnáziummal, mi az a lelkiség, szellemiség, amit mi diákokként ebben kaptunk” – mesélte. Hozzátette: a külföldi látogatók számára ő, a diák volt az országimázs, hiszen faggatták kérdezték Magyarországról és a magyarokról.
Vallási turistából alkalmi zarándok
A vallási turizmus globális jelenség, a zarándok és vallási turista között pedig különbség van – hangsúlyozta Érszegi Márk. Mint mondta, amikor maga is elindul valahova vallási turistaként, alkalmi zarándokká válik, amint bemegy a templomba. Az alkalmi zarándokot nehéz úgymond megfogni, de az bizonyos, hogy a „kövek mögötti élményt, az élő köveket” keresi – magyarázta. Fontos tehát, hogy a templom, a misék, az ott zajló alaptevékenység elérhető legyen az úgynevezett alkalmi zarándok számára. Ezért nem a legszerencsésebb, hogy fizetőssé tegyék a belépést, mint ahogyan több, egyebek között olaszországi templomban is megtörtént – vélte. Kiemelte: ha múzeumként kínálják fel a látogatónak az egyházi létesítményt, az múzeumként is fog ahhoz viszonyulni; ha templomként mutatják be neki, ahol ének van, mise van, hitélet van, akkor élményt kap, értéktöbbletet kap, és lehet, hogy magától is adományként adja majd oda azt az összeget, amit belépti díjként vettek volna el tőle.
Hogyan lehet az uniformizálódást elkerülni? Milyen sajátos jellegzetességeket kínálhat a magyar kultúra, egyházi élet? – tette fel a kérdést Koncz Attila.
Nacsa Lőrinc szerint a történelmi korok pusztításai ellenére rendkívül gazdag az értéktár, amellyel a kárpát-medencei magyar közösség rendelkezik, csak meg kell tudnunk mutatni mindezt, a 21. század újításait, többek között a digitalizáció lehetőségeit is felhasználva.
„Tény, a közösségeinknek van még mit fejlődniük, tanulniuk az élmény-központú vallásturizmus tekintetében. Az olaszok sem tökéletesek ebben, de lehet tanulni tőlük is, mint ahogyan a portugáloktól, izraeliektől, másoktól. Nekünk viszont mindezt „le kell fordítanunk magyarra”. Nemcsak futószalagon legyártott mintákat kell átvennünk: egy kiállítás, kultikus helynek az ottani közösség sajátos lelkületét is tükröznie kell” – emelte ki a miniszteri biztos.
„Fontos, hogy az ideérkező turisták, zarándokok valamilyen módon kapcsolatba kerülhessenek az adott közösséggel, hogy azok meséljenek nekik, hiszen csak így ragadhatják meg a hely sajátosságát, és nem abból, hogy az útikönyvet, wikipédiás cikket elolvassák” – folytatta a politikus. A tényeket is meg kell ismerni, de a templom, kolostor, romkolostor többszörös érték lesz, ha a mögötte levő közösség meg tud mutatkozni – hangsúlyozta Nacsa Lőrinc.
„El kell mesélni a történeteinket”
A zarándok, a vallási helyszín iránt érdeklődő turista egyrészt azt keresi, amit ismer, amit a saját lelkiségébe be tud illeszteni, amelyben felismeri az egyház egyetemességét, másrészt, amit még nem ismer, ami az adott hely specialitása, és amely által gazdagodhat. Ennek a két elemnek az ügyes kihasználásával tudjuk megszólítani a külföldről érkezőket – fejtette ki Érszegi Márk Aurél.
Magyarországon, Erdélyben nincsenek olyan nagy tömegeket vonzó kegyhelyek, mint Lourdes, Fatima, de ez nem is gond… Vannak ellenben olyan alakjaink, mint Mindszenty bíboros, vagy Márton Áron – a kommunista ellenállás vértanúi. Az ő történeteik megérintik az embereket, a hozzájuk kötődő helyek vallásturisztikai szempontból is értelmezhető célpontok – magyarázta.
Megjegyezte: Márton Áront még nem nagyon ismerik Erdélyen kívül, bár ő már a holokauszt idején, majd a kommunizmus alatti ellenállásával is meghatározó dolgokat művelt, és ezt világszerte mindenki tudja értelmezni. „Megvannak tehát a kincseink, de történetet kell mögéjük tenni, amit a külföldi is meg tud érteni. Azt persze ki lehet egészíteni a hely sajátos étkeivel, süteményeivel, boraival…” – részletezte a szakdiplomata.
„Azoknak a turistáknak a megszólítása, akik fontosnak tartották, hogy belépjenek a templomba, fontos missziós lehetőség az egyház számára is” – vélte. Az elérhetőségeket, a templomra, egyházközségre, a működésre vonatkozó információkat mindenekelőtt hozzáférhetővé kell tenni a látogatók számára, aminek egyik lényeges eleme a jól működő honlap – hívta fel a figyelmet Érszegi Márk Aurél. Továbbá, a közösségi média kiválóan alkalmas események, ünnepekkel, szentekkel kapcsolatos történetek megosztására; a kisebb egyházközségeknek szükség esetén összehangolt módon, egyházmegyei szinten segítséget is lehetne nyújtani abban, hogy „a saját történetük megzenésítését elérhetővé tegyék” – folytatta.
A vallási turizmus egyértelműen egyfajta reneszánszát éli – ennek vélhetőleg egyik oka az, hogy a világban zajló rengeteg változás közepette az emberek kapcsolódási pontokat keresnek – jegyezte meg Nacsa Lőrinc. Másrészt Európában ennek történeti hagyománya van: a top tíz látnivaló bármelyik útikönyvben a zsidó, keresztény kultúrkörhöz köthető, legyen szó bazilikákról, temetőkről, műtárgyakat őrző kultikus helyszínekről; kérdés csak az, hogy múzeumként, vagy missziós területként tekintünk rájuk - folytatta.
„Én politikus vagyok, így kissé politikusként is meg kell közelítenem ezeket a dolgokat: a mostani liberális irányzat jelentős része egyetért abban, hogy a kereszténységet meg kell haladni, nincs már rá szükség. Németországban, Franciaországban is az elmúlt évtizedekben négyszáz-ötszáz templomot alakítottak át, vagy romboltak le: diszkó, étterem, esetleg mecset lett belőlük…” – jelentette ki Nacsa Lőrinc. Hozzátette: mindez nem a vallási örökség ápolásáról szól, hanem egy holtegyenesen ellenkező irányba mutató folyamat. „Úgy kell a közösségeinket erősítenünk, hogy a vallási örökségünk ne csak a múlt része, hanem a jövőé is legyen” – hangsúlyozta.
Kendőt illene viselni a Szent Mihály templomban?
A hallgatóság soraiban ülő Jakab Gábor kerekdombi plébános, a gyulafehérvári főegyházmegye legidősebb – 62 éve felszentelt – papja hozzászólásában felhívta a figyelmet arra, hogy Szent István király nemcsak tíz püspökséget alapított, hanem zarándokházakat is építtetett Jeruzsálemben, Ravennában, Rómában Konstantinápolyban, ő is felfedezte ezeknek a házaknak a lelki életben játszott jelentőségét.
Figyelmeztetés a Szent Mihály-templomba belépő látogatóknak (Rohonyi D. Iván)
Boros Lóránd erdélyi etnográfus felvetette: a Szent Mihály plébániatemplonban a felújítás óta felpörgött a turizmus, igencsak sokféle ember látogatja, akik nincsenek feltétlenül a szakrális térhez méltó módon öltözve. Elmondta: ő hat évet dolgozott idegenvezetőként Egyiptomban és a Szentföldön is. Szerinte, a kopt, vagy a görög ortodox egyházak által bevett gyakorlat szerint, akár a Szent Mihály plébániatemplomban is lehetne néhány lejért az öltözéket kiegészítő kendőket vásárolni, vagy bérbe venni. Ez az agnosztikus látogatók figyelmét is felhívná arra, hogy szakrális térbe lép be. Mint megjegyezte, Betlehemben a Szent Születés templomba, vagy a jeruzsálemi Szent Sír templomba a férfiak sem mehetnek be például rövidnadrágban.
Borítókép: Rohonyi D. Iván
