SZÉKELY ANDREA
Minket, szülőket is megdicsért a tanci: „Édes Istenem, rendkívüliek vagytok!” – írta az első adománygyűjtési nap után. Pedig csak akkor indultunk be igazán. Vasárnap lezárult az a háromnapos adománygyűjtési akció, amelyet Boros Olivér támogatására szerveztünk mi, az iskolai osztályának szülői közössége. Ahogy az egyik fáradt anyuka fogalmazott vasárnap délben: „Felemelő volt!” Szerintem is az volt. A Jóisten kezét végig ott éreztem magunkon. Amikor felmerült bennem egy probléma, perceken belül telefonált valaki, hogy van egy javaslata és azonnal megoldódott, még mielőtt hangosan is kimondhattam volna.
Igen, felemelő érzés volt már első perctől megtapasztalni a támogatást: lett pólónk, karkötőnk, plakátunk, könyvjelzőnk, sátrunk, molinónk, profi koktélasztalunk a standhoz, menő perselyünk. „Te, Emese – mesélem az anyukának – ennyi minden megvan már, és nekem még mindig csak szalagragasztóra és rajzszögre kellett költenem!” A Kolozsvári Magyar Napok megengedték, hogy ott legyünk, az Életfa helyet szorított számunkra, a Mesekuckó könyveket adományozott és tanácsokkal látott el, egy óvónő polcokat hozott nekünk egy közeli oviból (a vállán cipelve!). Az osztálytárs gyerekek játékokat, könyveket ajánlottak fel, de később mások is hoztak mindenfélét. Kaptunk 30 kiló almát, meg ígéretet, hogy ősszel lesz szilva és más gyümölcs is. Végh Éva volt a non plus ultra, aki saját kezdeményezésre elindult a vásárban, és három kosárnyi kézműves terméket gyűjtött nekünk: kerámia hangulatlámpást, camembert sajtot, ékszert, zakuszkát, szemránckrémet, hideg gyümölcslét, páfrányt, kulcstartót Olivér felirattal, stb. És jöttek az emberek, adakoztak, érdeklődtek, aggódtak.
A múlt heti cikk után reggel 8-kor egy 90 éves néni felhívta az anyukát Lyonban telefonon, mert adakozni szeretett volna. Olivér nagymamája végül itthon személyesen meglátogatta a nénit és egymást erősítették lelkileg. Egy másik néni csak azért jött ki a Hójába, hogy minket megkeressen, és „lejárta a lábát”, amíg végre betehette a pénzt Olivér perselyébe. Egy hölgy egy környékbeli faluból jött el 500 lejes adományával, alig láttam a nyugtatömböt a meghatottságtól. Egy ismert kolozsvári zenetanárnő szintén több pénzt adományozott, miközben lyoni ismerősét arra buzdította, hogy keresse fel a családot, érezhessék személyesen is a támogatást. Egy fényképész anyuka egy fotózást ajánlott fel Olivérért. Egy cégigazgatónak kedden volt a 40. születésnapja, ezért 4000 lejt adományozott. A Jóisten tartsa meg sokáig egészségben! Gergely Balázs a hosszútávfutást megtoldotta plusz egy kilométerrel Olivérért, az „Együtt Olivérért” lila pólóban. Csoma Botond szintén Olivérért futott, és adománya mellett a figyelmet is ismételten ügyünkre terelte. Az Ördöngös zenekar a mi sátrunknál időzött a legtöbbet, és aznapi vonódíját Olivér perselyébe borította.
És sorolhatnám, sorolhatnánk, mert mindenkinek volt néhány igazán megható élménye. A Kolozsvári Rádió is mellénk állt, mind interjúkkal, mind rendszeres bejelentésekkel buzdította hallgatóit, hogy keressenek minket, „a lila pólósokat”. A Paprika Rádió is bemondta felhívásunkat, egy néni pedig a Mária radio támogatási kérelmére válaszolva jött ki a Romkertbe adományozni. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület központi előadótermében szervezett előadások alatt is végig folyt a gyűjtés, akárcsak a Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Történeti Intézetének nyílt napján. Köszönjük nagyon szépen ügyünk iránti nyitottságukat.
Mindannyiunknak nagyot dobbant a szíve azon, hogy Pataky Attilát, az Edda Művek frontemberét is annyira meghatotta Olivérnek ebéd közben hallott története, hogy a nagyszínpadról is támogatásra biztatta rajongóit. De fantasztikus volt Mano és Gregor is, meg Miklós Gyuri, akik koncertjeik végén szintén arra kértek mindenkit, hogy legyenek velünk. Támogatott a Borutca és a borkóstolók is, hálás köszönet érte. Az Ábel, az EME, a Cerkabella, a Református Egyház és Idea könyvstandjai könyvjelzők osztogatásával járultak hozzá ahhoz, hogy minél több emberhez eljusson a hír.
Jaj, annyi, de annyi embert kellene megemlíteni még! Például azt a 8 éves kislányt, aki ott lebzselt egész nap a Mesekuckóban, aztán fogott egy furulyát és a Romkert bejáratánál 54 lejt furulyált össze Olivérnek.
Még számolunk, de valamivel több, mint 13 000 euró lesz a végösszeg. Hihetetlen. Tudjuk, hogy tízszer ennyire van szükség, és itt nem állhatunk meg, de ilyen csodálatos szülőtársakkal semmi sem lehetetlen. Most egy percre szusszanunk, hogy megköszönjük az elmúlt néhány napot, a sok szeretetet, bizalmat és jóakaratot, melyből mindent továbbítottunk Lyonba is.
Csodálatos vagy Kolozsvár, csak így tovább! Vedd úgy, hogy téged is megdicsért a tanci.
