„Egyszer véget ér a lázas ifjúság”

Ballagás a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban

„Egyszer véget ér a lázas ifjúság”
A Bethlen Gábor Kollégium Erdély-szerte nevezetes ballagási ünnepsége tulajdonképpen már pénteken megkezdődött: a három osztály (természettudományok, pedagógia és a turisztika-közélelmezés) 76 tanulója búcsúztatta hagyományos dalaikkal először az étkezdében (a „vityin”) a tantestületet, majd az udvaron, a déli épületszárny előtti lépcsőkön felsorakozva a szülőket, diáktársakat és meghívottakat. Különös hangulata van ennek az estének: Szabó Zsombor iskolai zenetanár vezényletével, hagyományos, ismert és közkedvelt régi diákdalok hangzottak el.

Diákkorunkban akaratlanul is megtanuljuk azt, hogy néha egy pillanatra meg kell állni, le kell fékezni az iramot és önfeledten ünnepelni kell, hogy feltöltődjön a lelkünk és tovább tudjunk lépni. Ilyen a ballagás, amit meg kell élni, mert már csak emlékekben fog visszatérni, de életre szóló erőforrás lehet, amikor valaki büszkén jelenti ki, hogy én a Bethlen Kollégiumban végeztem! És utána következhetnek a történetei, amit sohasem felejt el. A véndiák találkozók bizonyítják, hogy jó visszatérni, találkozni és emlékezni. Szőcs Ildikó igazgató ünnepi beszédében is jelezte, hogy éppen egy 60 éves találkozóról érkezett a ballagásra. Ha nem volnának tele a jelképes ballagási csomagok, talán nem is járnának vissza a 10-20-30-40-50 éve, vagy még ennél is régebbi végzettek a véndiáktalálkozókra. Ez az iskola a „visszajáró diákok” iskolája. A kollégium pedig most is ünnep-támogató, vendégszerető, visszaváró, megbecsüli a ballagást, mint egy hosszú út egyik állomását, ahol egy pillanatnyi emlékezésre mégis csak meg kell állni. Vissza kell idézni ilyenkor az alapító-névadó fejedelemet is, mert „Bethlen Gábor kultúrpolitikájával, amelynek mi itt eredményei vagyunk e kollégium falai között olyan népi művelődési folyamatot indított el, amely valójában gigantikus méretűre bontakozott ki”.

                  Az újjáalapítás után az első évnyitót 1990-ben a Vártemplomban tartották, majd ugyanezek a képzős tanulók öt év múlva 1995-ben az évzárót (ballagást) is itt rendezték meg. Ekkor indult tehát a szép hagyomány, amely mára kiteljesedett. Az udvari gyülekezés után rendezett sorokban, ünnepi öltözetben vonultak át az osztályok a templomba. Kónya Tibor iskolelkész tartotta a búcsúztató istentiszteletet. „Mindennek rendelt helye van” – mondta, kifejtve: fel kell ébredni az álomból és most nemcsak a búcsúra kell gondolni, hanem a tenni akarásra is. Itt az óra, az alkalom, adva a lehetőség, indulj tehát tovább.

                 A ballagás világi részére szombaton a végzős diákok és a gyülekezet jórésze is az iskoludvaron gyűlt össze a déli szárny lépcsői előtti téren, a fejedelmi szobrok közelében. Turzai Melán aligazgató elsőként a ballagó diákokat köszöntötte, akik távolabbi vagy közelebbi vidékekről sereglettek ebbe az iskolába és most készen állnak, hogy szétszóródjanak minden irányba, tanúságot téve az itt tanultakról, de nem elszakadva a gyökerektől. Üdvözölte az ünneplő közösséget Székely Isvtán, az RMDSz országos alelnöke, Lőrinc Konrád egyházmegyei főjegyző, továbbá Deák Székely Szilárd Levente az RMPSz, Nagy Timea pedig a megyei Tanfelügyelőség nevében. Közben zsoltár és búcsúdalok hangzanak el: „Szívemet hozzád emelem,” „Búcsúra int az óra, ballag már a véndiák, tovább, tovább…” A végén pedig a Bethlen-induló: „Büszke Őrhegy ős tövében/ Bethlen Gábor vára áll/ Harcosai ajakáról / szent fogadás messze száll”. Szőcs Ildikó megemlékezett a támogatókról, a keresztszülő program sikeréről, amelynek sok diák köszönheti, hogy tovább tanulhat. A jól végzett munka örömével továbbra is őrködünk örökségünk felett – összegzett.

Az ünnepség az étkezdében, közös ebéddel ért véget. Az egész ballagási ünnepre jellemző volt a jól szervezettség, a gördülékenység, a fegyelem és a teljes odaadás. Erdély egyik legrégebbi, 400. alapítási éve (1622) felé közeledő magyar iskolája él és újabb generációt bocsájtott útjára. Számukra még nem teljesen ért véget a „lázas ifjúság” de az iskolai szakasza a közelgő érettségivel biztosan lezárul.

A jó tanulmányi előmenetelért a következő tanulókat díjazták: XII. A – Papp Katalin, Kónya Előd, Szabó Huba, Kolumbán Pál; XII. B – Bakk Melinda és Fodor Evelin, Bíró Ágota és Székely Orsolya Leila, Bőjte Emőke és Zsigó Helén; XII. C – Gilyén Hedvig Oszkár, Ferenczi Patricia, Molnos Mária Edina, Deák Timea.

Különdíjak:

magyar nyelv és irodalomból valamint történelemből (múlt és jelen) jeles tanuló: Bíró Ágota, XII B. Kolumbán Pál XII A.

A legjobb képzős: Bíró Ágota XII B.  

A középiskola négy éve alatt a legjobb átlagot elért tanuló: Kolumbán Pál XII A.

A legjobb képzős díja: Bakk Melinda és Fodor Evelin. XII B.

• Biológia és kémia terén elért kiemelkedő eredményeiért: Szőcs Tamás XII A.

• Tanulmányi és versenyeredményeikért: Köble Melinda Andrea XII A.

• Matermatika és számítástechnika területén elért kíváló teljesítményért: Pinkóczi József XII A.

• Közösségépítés területén elért eredméyei alapján: Zsigó Helén XII B. és Deák Timea  XII C.

• A  négy középiskolai év alatt a legjobb tanulmányi átlagot elért tanuló: Székely Orsolya Leila XII.B.

• Legügyesebb a pedagógiai gyakorlatban: Bakk Melinda és Bíró Ágota XII.B.

• A fiúbentlakás legjobb végzősei: Pinkóczi József és Pinkóczi György XII A.

• Sport területén elért kíváló eredmények alapján: Ferencz Boglárka, Székely Zsófia, Fodor Evelin, Szabó Huba és Lőrincz Dávid.

• A turisztikai- közélelmezési szakosztály gyakorlati képzésében legügyesebb tanuló: Pataki Szilveszter XII. C.

• A Collegium Gabrielense búcsúzó tagjai: a zenekar tagjai: Bőjte Emőke, Ferencz Boglárka, Köble Melinda Andrea, Kónya Előd, Lőrincz Dávid, Szabó Huba és Szőcs Tamás XII A.

• A tánccsoport tagjai Biró Olimpia, Bíró Stefánia, Cotul Gabriella, Mezei Hermina, Moldvai Emőke, Molnos Edina, Simonfi Rita.