Október 23-ra emlékezett Nagyenyed magyarsága
Az alapvetően narratív alapú, mozgással fűszerezett műsor igényes zenei- és szövegválasztásához tökéletesen illeszkedett a mozgás, különleges összhatást keltve ezáltal. Az 1956-os forradalomra jellemző remény és reménytelenség lehetőségének a váltakozását a Suhancos: Bájoló című számával próbálták érzékeltetni, erre a dalra készült a koreográfia is. Ugyanakkor a műsor elején felhangzott Beethoven Egmont-nyitánya is, amelyet nagyon sokszor lejátszott a Kossuth Rádió, illetve a végén Martin Dean egyik dala, amelyik az ’56-os menekültek idején divatos volt Amerikában, ehhez írtak egy magyar szöveget Honvágydal címmel, ez pedig a disszidensek egyfajta himnuszává vált.
Nagy Egon magyartanár, a műsort bemutató 11. A osztályosok osztályfőnöke elmondta: valami különleges, újszerű műsort képzelt el, ezért a volt egyetemi tanáraihoz fordult tanácsért. Balázs Imre József elküldte neki a Korunk ’56-os különszámát, Gudor Noémi magyar szakos kolléganőjével pedig kiválogatták a szövegeket. A hétfői megemlékezésen többek között Márai Sándor-, Lászlóffy Aladár-, Nagy Imre-szövegeket hallhattunk, de elhangzott például egy kevésbé idézett, a temesvári diáklázadásról szóló Adrian Pop-fordítás is.
A műsor összeállításában közreműködő Tóth Bence és Tóth Boglárka Petőfi-programos ösztöndíjasok elmagyarázták: az előadás alatt a diákokat többször háromszög alakba csoportosulva láthattuk, mert ez a forma illeszkedett a legjobban a forradalom eszmeiségének kifejezéséhez, az ötletet pedig a budapesti 1956-os emlékmű adta. A háromszögben az ék csúcsa felé koncentrálódik az erő, ahogyan a forradalomban a tömeg is egy ékként próbálta átvágni a rendszert. Időnként három táncos a mozdulatlan tömeg között szimbolikus mozgásával próbálta úgymond életben tartani a reményt.
A műsor végi felszólalásában Szőcs Ildikó, a kollégium igazgatója kihangsúlyozta: „Meg kell köszönnünk azt, hogy nekünk nem kellett megismernünk a zsarnokságot és az elnyomást. Az októberi megemlékezések is abban a szellemben történnek, hogy hálát adunk azért, hogy nekünk nem kell megismételnünk a szabadságért vívott harcunkat, viszont nagyon fontos, hogy arról, ami a miénk, tehát a szabadságunkról, sose mondjunk le!”.
Az október 23-i megemlékezés este folytatódott a kollégium dísztermében, ahol a hajdúnánási Naná Színház Üvegvirág című darabját tekinthették meg az érdeklődők. Az egybegyűlteket Szőcs Ildikó igazgató és Szólláth Tibor Zoltán, Hajdúnánás polgármestere üdvözölték, utóbbi kiemelte: számukra mind a mai napig irányadó Bocskai István fejedelem végrendelete: „Magyar a magyarral ne étessék!”. Az októberi forradalom, de számos más, a magyarság sorsdöntő történelmi eseménye azt példázza, hogy csak egymásratalálással és összefogással lehet megoldani a problémákat. A polgármester elmondta: „Jó, tiszta szívű embereket ismertünk meg itt Fehér megyében, ők is tudják azt, amit mi, hogy egymásra lehet és kell számítani”.
Hajdúnánásnak, a Bethlen Gábor Kollégiumon kívül, több éves kapcsolata van a közeli Magyarlapáddal és Vajasddal, utóbbiak képviselői is szép számban megjelentek a színi előadáson.
Az ünnepség zárópontja, a több éves szokásnak megfelelően, a gyertyagyújtás volt, amely az 1956-os évszámot ábrázolta.
