– Mit jelent önnek az orgona?
– Először zongorán kezdtem játszani, majd középiskolás diákként lenyűgözött az orgona, azóta ez a hangszer számomra az élet szeretetét jelképezi.
Brassói zongoratanárom, Eckart Schlandt maga is orgonista volt. Néhány alkalommal részt vettem a koncertjein, emellett a Fekete Templom Bach kórusában is énekeltem. Annak ellenére, hogy akkoriban még vajmi keveset tudtam az orgonáról, időnként felkértek, hogy játsszak annak a templomnak a liturgiájában, amelyhez tartozom. Mindezek meghatározó élmények voltak számomra, és felébresztették bennem a vágyat, hogy egyházi zenész legyek.
– Mit érez, amikor egy istentiszteleti helyen zenél?
– Szerencsére az orgonista munkahelye, a hely, ahol napjai nagy részét tölti, maga a templom. Egy szent térben könnyebben elszakadsz a mindennapoktól, és könnyebben megtalálod önmagad. Koncentráltabban dolgozol. Amikor pedig szünetet tartasz, művészeti tárgyak vesznek körül egy különleges építészeti térben. Úgy is mondhatnám, hogy a hely megszenteli az embert.
– Milyen módon inspirálta Kájoni János zenei hagyatéka?
– Ő Erdély nagyjainak egyike, akit nagyon szerettem volna személyesen ismerni!
– Mikor fedezte fel Kájonit?
– Természetesen a Bukaresti Konzervatórium Zenetörténelem szakirányának hallgatójaként találkoztam vele először, de ekkor még kevés részletet tudtam róla. Az a tény, hogy a Kájoni/Căianu nevét akkoriban, a kommunizmus idejében rejtély övezte, fokozott érdeklődést és kíváncsiságot váltott ki mindnyájunkból.
A Kolozsvári Zeneakadémia tanáraként később mélyebben tanulmányoztam a Kódexet, amely ma a nevét viseli.
– Hogyan inspirálhatja Kájoni a ma zenészét, közel 400 évvel a halála után?
– A széles látókörű, előítéletektől mentes, rendkívül nyitott művészi szemléletű Kájoni a reneszánsz és a korai barokk polihisztora, példája olyan tiszteletre és csodálatra ösztönöz, amely képes új irányok felé vezérelni.
– Mint ismeretes, kiemelt feladatának tekinti Erdély régi orgonáinak megmentését. Mit jelent pontosan egy orgona megmentése?
– Egy orgonát ki lehet emelni környezetéből, amennyiben közvetlen veszély fenyegeti azt. Ha a templom elhagyatottan áll, nincs egyházközössége, az orgona tönkremegy. A szerencsésebb esetekben ezeknek az orgonáknak új helyszínt keresnek. Más esetekben a helyszínen helyreállítás történik, ehhez azonban gyakran hiányzik az anyagi forrás. Szükség lenne lobbizni, anyagi forrást gyűjteni a hangszer megmentése érdekében.
Egyébként a restaurált orgonák is segítségre szorulnak: fel kell őket értékelni, bevezetni a művészi, turisztikai körforgásba, meg kell ismertetni a közönséggel.
– Hány orgona van jelenleg Erdélyben, és melyik a legértékesebb darab?
– Úgy becsüljük, hogy több mint 1000 orgona maradt fenn Erdély különböző korszakaiból, a legrégebbieket a 17. század végére datálják. Még nincs közös adatbázisunk a katolikus, a protestáns, a református, az unitárius és a neoprotestáns templomok hagyatékára vonatkozóan. Ami pedig az értéküket illeti... mit mondhatnék? Minden orgona egyedülálló, saját kora, története és személyisége van. Olyan, mintha egy nagy családban valakitől megkérdeznék: ki számodra a legkedvesebb?
– Romániában jelenleg hány fiatal tanul orgonán játszani?
– Van érdeklődés. Néhányan egyházi orgonistának készülnek, mások zongoristaként vagy csembalósként szeretnék bővíteni látókörüket. Megint mások teljes mértékben a „hangszerek királynőjének” szentelik magukat. Az orgona tanulmányozása áldozatokkal is jár, ha például a téli feltételekre gondolunk.
– Milyen jövő vár a hazai orgonistákra?
– Munka van bőven! Ha a bevonódás fantáziával és kitartással társul, ha igazán szereted a hangszeredet, akkor nincs minden veszve.
(Borítókép: Ursula Philippi. Fotó forrása: www.ursula.philippi.ro)
