Ursula Philippi: Minden orgona egyedülálló, saját kora, történelme és személyisége van
Vissza

Ursula Philippi: Minden orgona egyedülálló, saját kora, történelme és személyisége van

Ursula Philippi már gyermekkorában beleszeretett az orgonába, és azóta sem tud elszakadni a hangszer lenyűgöző világától, teljesen elkötelezte magát neki. A bukaresti Ciprian Porumbescu Konzervatórium orgona szakán végezte tanulmányait, számtalan díjat nyert nemzetközi és hazai versenyeken, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia professzora volt, ahol 10 év megszakítás után újraindította az orgonakurzust. Együttműködött különböző zenészekkel olyan diszkográfiai anyagok létrehozásában, mint az Organ Landscape Transylvania vagy a Máté-passió. Kezdetben orgonaműveket publikált, az utóbbi időben pedig különleges figyelmet szentel Erdély régi orgonáinak megmentésére. Ursula Philippi idén a Csíkszeredai Régizene Fesztivál részét képező Régizene Nyári Egyetem oktatójaként lesz jelen, vele beszélgetett Oana Borviz, a fesztivál sajtóosztályának munkatársa.

– Mit jelent önnek az orgona?

– Először zongorán kezdtem játszani, majd középiskolás diákként lenyűgözött az orgona, azóta ez a hangszer számomra az élet szeretetét jelképezi.

Brassói zongoratanárom, Eckart Schlandt maga is orgonista volt. Néhány alkalommal részt vettem a koncertjein, emellett a Fekete Templom Bach kórusában is énekeltem. Annak ellenére, hogy akkoriban még vajmi keveset tudtam az orgonáról, időnként felkértek, hogy játsszak annak a templomnak a liturgiájában, amelyhez tartozom. Mindezek meghatározó élmények voltak számomra, és felébresztették bennem a vágyat, hogy egyházi zenész legyek.

– Mit érez, amikor egy istentiszteleti helyen zenél?

– Szerencsére az orgonista munkahelye, a hely, ahol napjai nagy részét tölti, maga a templom. Egy szent térben könnyebben elszakadsz a mindennapoktól, és könnyebben megtalálod önmagad. Koncentráltabban dolgozol. Amikor pedig szünetet tartasz, művészeti tárgyak vesznek körül egy különleges építészeti térben. Úgy is mondhatnám, hogy a hely megszenteli az embert.

– Milyen módon inspirálta Kájoni János zenei hagyatéka?

– Ő Erdély nagyjainak egyike, akit nagyon szerettem volna személyesen ismerni!

– Mikor fedezte fel Kájonit?

– Természetesen a Bukaresti Konzervatórium Zenetörténelem szakirányának hallgatójaként találkoztam vele először, de ekkor még kevés részletet tudtam róla. Az a tény, hogy a Kájoni/Căianu nevét akkoriban, a kommunizmus idejében rejtély övezte, fokozott érdeklődést és kíváncsiságot váltott ki mindnyájunkból.

A Kolozsvári Zeneakadémia tanáraként később mélyebben tanulmányoztam a Kódexet, amely ma a nevét viseli.

– Hogyan inspirálhatja Kájoni a ma zenészét, közel 400 évvel a halála után?

– A széles látókörű, előítéletektől mentes, rendkívül nyitott művészi szemléletű Kájoni a reneszánsz és a korai barokk polihisztora, példája olyan tiszteletre és csodálatra ösztönöz, amely képes új irányok felé vezérelni.

– Mint ismeretes, kiemelt feladatának tekinti Erdély régi orgonáinak megmentését. Mit jelent pontosan egy orgona megmentése?

– Egy orgonát ki lehet emelni környezetéből, amennyiben közvetlen veszély fenyegeti azt. Ha a templom elhagyatottan áll, nincs egyházközössége, az orgona tönkremegy. A szerencsésebb esetekben ezeknek az orgonáknak új helyszínt keresnek. Más esetekben a helyszínen helyreállítás történik, ehhez azonban gyakran hiányzik az anyagi forrás. Szükség lenne lobbizni, anyagi forrást gyűjteni a hangszer megmentése érdekében.

Egyébként a restaurált orgonák is segítségre szorulnak: fel kell őket értékelni, bevezetni a művészi, turisztikai körforgásba, meg kell ismertetni a közönséggel.

– Hány orgona van jelenleg Erdélyben, és melyik a legértékesebb darab?

– Úgy becsüljük, hogy több mint 1000 orgona maradt fenn Erdély különböző korszakaiból, a legrégebbieket a 17. század végére datálják. Még nincs közös adatbázisunk a katolikus, a protestáns, a református, az unitárius és a neoprotestáns templomok hagyatékára vonatkozóan. Ami pedig az értéküket illeti... mit mondhatnék? Minden orgona egyedülálló, saját kora, története és személyisége van. Olyan, mintha egy nagy családban valakitől megkérdeznék: ki számodra a legkedvesebb?

– Romániában jelenleg hány fiatal tanul orgonán játszani?

– Van érdeklődés. Néhányan egyházi orgonistának készülnek, mások zongoristaként vagy csembalósként szeretnék bővíteni látókörüket. Megint mások teljes mértékben a „hangszerek királynőjének” szentelik magukat. Az orgona tanulmányozása áldozatokkal is jár, ha például a téli feltételekre gondolunk.

– Milyen jövő vár a hazai orgonistákra?

– Munka van bőven! Ha a bevonódás fantáziával és kitartással társul, ha igazán szereted a hangszeredet, akkor nincs minden veszve.

(Borítókép: Ursula Philippi. Fotó forrása: www.ursula.philippi.ro)

 

 


EZ ÉRDEKELHETI
KULTSZÍNTÉR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Tiltakoznak az 5G hálózat bevezetése ...
Lucian Boia díjának súlya
Kolozsvári civileket toboroznak a ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ