Négy nap a nevében is főváros kazah fővárosban, Asztanában
Rendkívüli fejlődés, teljes vallásszabadság, szélsőséges időjárás
Rendkívüli fejlődés, teljes vallásszabadság, szélsőséges időjárás
Vissza

Négy nap a nevében is főváros kazah fővárosban, Asztanában

Két fiatal, Zsolt és Zsófi, nem külföldiektől hemzsegő turistaparadicsomba, nem valamilyen világvárosba, hanem a gyéren lakott és ritkán látogatott Kazahsztánba utazott. Szerintük megérte. Beszámolójukat adjuk most közre.

Még december elején döntöttük el budapesti barátnőmmel, Zsófival, hogy áprilisban meglátogatunk egy, a globális turistaiparban még nem felkapott várost. Hosszas töprengés után végül Kazahsztán fővárosára, Asztanára esett a választásunk, azért is, mert Budapestről közvetlen fapados repülőjárat van oda. A két jegy oda-vissza hétszázötven lejbe került, ami egy ötórás úthoz képest nem is annyira drága.

Zsolt és Zsófi Asztanában

Egy szerdai napon, délelőtt tíz órakor indult a gép, és az időeltolódás miatt este tízre érkeztünk meg. A gépen talán hét magyar utast láttam, de lehetséges, hogy többen is voltak, azonban a nagy többség kazahsztáni volt. Nappal kellemes Asztana irányába utazni, mivel nem vagy fáradt, és hamar eltelik az öt óra. De visszafelé este tízkor indultunk, és Budapestre este tízkor érkeztünk meg, ami nem mondható nagyon kényelmesnek, főleg, hogy a negyedik, utolsó napunkat is alaposan kihasználtuk.

Olyan országról van szó, amelyik 1991-ben lett független, és 2000 óta gazdaságilag nagy ütemben fejlődik, főleg a kőolaj- és földgáztartalékának köszönhetően, na meg azért is, hogy területén van a szovjet időkben megépített bajkonuri űrrepülőtér, aminek használatáért Oroszország napjainkban is feltehetően komoly bért fizet. Kazahsztán területileg a világ kilencedik legnagyobbja, népsűrűsége azonban csak 6 fő/négyzetkilométer. A hatalomváltás után a főváros Almati (régi nevén Alma-Ata), majd 1998-tól Asztana lett, aminek jelentése pontosan ugyanaz, vagyis: főváros (régi nevén Akmola).

A tavalyi világkiállítás helyszíne volt a város

Amikor megérkeztünk a repülőtérre, a mi gépünk utasait leszámítva, másokkal nem találkoztunk. A reptér szép és rendezett, de jóval kisebb, mint a budapesti. Már az épületben taxisok jönnek, és ajánlják magukat. Busz is jár a város központja felé, de mivel nem tudtuk pontosan, hol is van a hotelünk, végül taxival mentünk be, ami 3 ezer tengebe (=36 lej) került. Egyetlen taxiban sem láttunk órát. Többsávos, széles sugárúton mentünk, a sofőr végig dudált, ha valaki eléje került, hogy húzódjék félre. Érdekes módon a többi autós nem vette rossz néven, akadt, aki lehúzódott a szélső sávra, és volt, aki figyelmen kívül hagyta a dudálást. Szállodánk a központtól legalább három kilométerre volt, négycsillagosnak számították, de mi csak háromcsillagosra díjaztuk. Ennek ellenére minden rendben és tiszta volt, a személyzet kedves, de csak egyikük értett angolul. Miután kipakoltunk, sétálni mentünk. Éjfél körül járt az idő, a városnak az a része már eléggé kihalt volt, egy taxist kértünk meg, hogy vigyen el egy étterembe. De már nem találtunk ilyent nyitva, végül egy KFC-ben vacsoráztunk.

Madártávlat a Bayterek tetejéről

Nem véletlen, hogy tavaly ebben a városban rendezték meg a világkiállítást, A jövő energiája címmel. Grandiózus felhőkarcolók láthatók mindenfelé, a külváros is gyorsan terjeszkedik a sztyeppés terepen. Sok a sétálóutca, de a nagy távolságok miatt kevés a gyalogos. Köztereken éjszaka is teljes a biztonság, mert sok a szigorú rendőr, koldust vagy részeget sehol sem lehet látni. A 700 ezer lakosú város jelképe a 97 méter magas Bayterek-torony. Körülbelül minden háromszáz méteren egy-egy bevásárlóközpont áll, ahol nagyjából a mieinkkel azonos árak vannak érvényben. Úgy vettük észre, hogy sok az állami alkalmazott. Lépten-nyomon a mindenható elnök, Nurszultan Abisuli Nazarbajev nagyméretű portréjával vagy szobrával találkoztunk, ez a személyi kultusz a szovjet időket idézi. Állítólag az új főváros is az ő ötlete volt, hogy megszabaduljon az Almatiban lakó sok orosztól. Különben vallásszabadság uralja a muzulmánok, zsidók, keresztények és hinduk által lakott országot. Egyéb fővárosi fontosabb látnivalók: elnöki palota, Nur Astana mecset, Hazrat szultán mecset, Függetlenség tere, Kazah Nemzeti Múzeum. A százötven méteres Khan Satir a világ legmagasabb sátra, benne üzletek, bazár, mozi, éttermek, élményfürdő, kalandpark. Négy napot töltöttünk Asztanában, ez elég volt mindenre.

A Nur Astana mecset

A kazah emberek rendkívül kedvesek és segítőkészek, bár nem beszélnek angolul, és ezért nincsenek kellőképpen felkészülve a tömeges turizmusra. Mi nyugati turistákkal egyáltalán nem találkoztunk, csak körülbelül harminc orosszal a központi látványosságoknál. A kazah időjárás nagyon szélsőségesen belső-ázsiai, télen akár a mínusz negyven Celsius fok sem ritka, nyáron pedig a kánikula okoz gondot. Nekünk szerencsénk volt áprilisban, tiszta, napos időt fogtunk ki, öt-hat fokos hőmérséklettel és elviselhető széllel.

Végezetül, ha valaki kedvet kapna egy ilyen négynapos kiruccanáshoz, közlök néhány árat. A szálloda két személyre 58 ezer tenge, vagyis 690 lejbe került. Egy buszjegy 90 tenge, azaz 1,07 lej. A taxisok viszont nem mindig ismerik városukat, türelemmel kell velük egyezkedni.

Tasnádi Zsolt,  közgazdász


EZ ÉRDEKELHETI
ÉLETMÓD ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Tücsök és a barátkozás
Holnap Keresztelő Szent János főünnepe
Olgi néni, Görögország, Isztambul és ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ