A szám nem meglepő, mert a pártok többsége arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Viorica Dăncilă vezette kormánynak távoznia kell hivatalából, ezért közölték, hogy megszavazzák az indítványt. Amennyiben a kormány valóban megbukik több változat is elképzelhető. Egyik szerint a liberálisok állítanak kormányfőt, vagy szakértői kormányfőhöz folyamodnak, ami azért nehezebb megoldás, mert egy újabb technokrata politikust nem fog támogatni a pártok többsége a Dacian Cioloş-féle tapasztalat után. Politikailag erős kormányra lenne szüksége az országnak, ezt azonban egy technokrata kormányfő a pártsemlegessége miatt nem tudja biztosítani.
A másik lehetséges forgatókönyv, ami cseppet sem megnyugtató, hogy az esetleges kormánybuktatás még nagyobb válsághelyzetet idéz elő, hiszen a PNL és az USR-PLUS érdekei cseppet sem esnek egybe az elnökválasztás, illetve a jövő évi parlamenti választás előtt. Mindkét párt arra tör, hogy ő legyen a jobbközép legnagyobb politikai ereje, amely képes koalíciót kötni és ezen belül dirigálni az ellenfelének. Mindkét párt ugyanazon szavazóbázis kegyeiért küzd, ezért egészen biztosan nem fogják kímélni egymást akkor sem, ha arra kerülne a sor, hogy közösen kormányozzanak. Már eddig is kiderült, hogy a PNL és az USR-PLUS elképzelései eltérnek egymástól: míg a liberálisok hajlandók kormányozni, Dan Barnaék csak előrehozott vagy határidős választás után akarják átvenni a hatalmat. Kérdés, hogy az USR hajlandó lesz támogatni egy liberális kormányt, ugyanis amennyiben beállnak a PNL mögé, a Barna-Cioloş kettős elveszítheti a pálya széléről való bekiabálás komfortját, ami mindig sokkal könnyebben hoz szavazatokat a konyhára, mint a kormányzás.
Egy ilyen bizonytalan politikai környezetben az RMDSZ-nek logikusan nem lenne szabad kormányba lépnie, hiszen a 2020-as parlamenti választások előtt könnyebbnek tűnik ellenzékből összetartani a közösséget és rendezni a sorokat egy újabb választási küzdelemsorozat előtt, amelynek óhatatlanul ismét az 5 százalékos küszöb elérése lesz az abszolút tétje magyar szempontból. Az RMDSZ-nek azért is lenne jobb ellenzékben maradnia, mert a választási időszak miatt egyetlen román párt sem fogja vállalni, hogy gesztusokat tegyen a magyar választók és érdekképviselete felé. Ilyen bizonytalan politikai légkörben és kiszámíthatatlan eredményesség tükrében túl nagy kockázatot jelentene a kormányzás.
Az RMDSZ-nek ugyanakkor fel kell készülnie, hogy rendezze a viszonyát a liberálisokkal és valamilyen viszonyt alakítson ki az USR-PLUS-szal is, de főként Klaus Iohannis elnökkel, hiszen 2020 után könnyen előfordulhat, hogy visszaáll a 2004 utáni helyzet, amikor a jobbközép kezébe került a hatalom teljes spektruma. Nem könnyű feladat, hiszen az elnök és az őt mozgató erők egyelőre nem érdekeltek abban, hogy gesztust tegyenek a magyarok fele. Nekik ez csak akkor fogja megérni, ha szükségük lesz a magyar szavazatokra. Ezeket, ha megkapják közvetlenül és nem az RMDSZ közvetítésével, akkor cserében szinte borítékolható, hogy semmit nem fognak adni a kisebbségi jogok területén.
Egy olyan bizalmatlansági indítvány elé nézünk, amely hatalomváltást, de mély és aggasztó belpolitikai válságot is előidézhet. (Nem mintha jelenleg nem lennénk abban, hiszen egy olyan kormány, amelyben több miniszter hiányzik, hatékonyság szempontjából egyenlő a nullával.) Ha az ország a miniszterelnökét is elveszíti és helyét nem lesz ki elfoglalja, akkor az a parányi hitelesség is szertefoszlik, amellyel Románia még rendelkezik a nyugati partnerek szemében.
