Litván példa
Vissza

Litván példa

Könnyű nekik, kicsik, és most milyen jól fog ez a méretbeli csekélység – gondolhatná vasárnap reggeli kávéja mellett a nap első híradagját pásztázó médiafogyasztó, mikor ahhoz az információhoz jut a fluxust átfutva, hogy Vilnius teljesen levált az orosz energiahálózatról. A dolog első látásra tényleg logikusnak tűnik, bár az ok-okozati képlet azért valamivel árnyaltabb. És tanulságosabb is egyben.

A zöldítési programot komolyan gondolta a Románia területének egyhatodát kitevő, majdnem 3 milliós népességű balti köztársaság, hiszen két éve távfűtési rendszerének 80%-át már biomasszából nyert energiával tartotta fenn. A teljesítmény a tudatos kormányzati program végrehajtásának eredménye, de nem tekinthetünk el a kellemetlen előzményektől sem; 1990-ben, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Litvánia ki akar válni a Szovjetunióból, Moszkva válaszként leállította az olajszállítást, 2014-ben pedig a Gazprommal volt vita, amiért drágábban számlázták a földgázt, mint Németországnak.

Tervek szerint a balti állam középtávon egyre inkább önállóvá válik: jelenleg 25%-os a szél- és napenergia-részesedés az ágazatban, ezt szeretnék 2035-ben 93%-ra növelni.  Addig is a lengyelekkel közös gázvezetéken, illetve norvég és amerikai importokkal fedezik az igényeket. A függetlenedés éllovasa ugyan Litvánia, de két másik balti szomszédja, Lettország és Észtország is tartja a ritmust, mihelyt április elsejétől ők sem használnak orosz földgázt. Az Unió többi tagállama sem tétlenkedik, igyekeznek szinte rohamléptekben felzárkózni a trendhez: a németek Katarral tárgyalnak, Romániában megszavazzák a tengeri talapzat kitermelését szavatoló törvényt, Magyarországon is több jel utal arra, hogy agyalnak az alternatívákon a szakemberek (miközben Budapest hivatalosan rendre vétót hangoztat az orosz energiahordozók uniós piacról való kivezetését célzó szankciócsomag miatt). Valószínűleg még számos további egyeztetés zajlik kontinens-szerte, amelyekről most – érthető okokból – nincs megerősített értesülésünk.

Majd ha lezárul ennek a folyamatnak az első szakasza szintén megszívlelendő konzekvenciákat kínál: a minél diverzifikáltabb honi energiaforrás- háttért lehetőleg többpilléres, kiegyensúlyozott importrendszernek kell kiegészítenie; ezzel lehet majd hatékonyan reagálni egy az oroszországi „üzemzavarhoz” fogható krízishelyzetre.

Hogy ennek a leválásnak ára van, és nem kicsi, azt alapos kalkulusok igazolják, bár a szakma több vitás részletkérdésben még itt sem jutott dűlőre. (A Stanfordi Egyetem bioetika professzora, Peter Singer például beismeri, hogy egy brutális, majdnem azonnali kőolaj- és földgázstop fizetéseink vásárlóerejének komoly, átlagosan mintegy 40%-os csökkenésével járna. Ennek dacára úgy véli, erkölcsi imperatívusz ezzel a meredek manőverrel kifárasztani a birodalmi agressziós célokat fenntartó orosz hadigépezetet.) Az unió tagállamai sem tudnak egyelőre közös nevezőre jutni a kérdésben, nem könnyű a „közteherviselés” elvét mechanikusan ráerőltetni a nemzetközi közösségre. Az árnyalt, kompromisszumos, és mégis életszerű konstrukció kidolgozása egyelőre komoly feladványnak bizonyul, ezért is fontolgatják a brüsszeli tárgyalótermekben (meg folyosókon), hogy a hatodik szankciócsomag után fogják újból elővenni a témát. A tapasztalatot viszont, mint ezt a litván példát, már most át lehet venni, az bizonyára majdnem ingyen van, esetleg jelképes áron adná Vilnius, az európai, az uniós szolidaritás jeleként.  


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Esők is viharok váltják a kánikulát
A Fellegvár is a kolozsvári turisztikai ...
Nem tervez lemondani Ferenc pápa

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ