Kolozsvár barokk palotái, avagy turistaként a városközpontban

Kolozsvár barokk palotái, avagy turistaként a városközpontban
A kolozsvári lakosok gyakran szelik át a város központját: ki autójában ülve és a forgalmat szidva, ki a buszon telefonját bámulva, míg mások biciklin, gyalogosan. Viszont nem biztos, hogy mindenki felfigyel arra, miért is nevezik kincses városnak Kolozsvárt, vagy hogy tudja, milyen építészeti remekművek mellett halad el, akár minden nap. A Kolozsvári Magyar Napokon pont erről hallhattak a kolozsváriak és a turisták a Tóth Gödri Iringó által vezetett Kolozsvár barokk emlékei című sétán, amelyen a Babeş–Bolyai Tudományegyetem művészettörténész mesteris hallgatója a belváros barokk épületeit, az azokhoz kötődő érdekes, izgalmas történeteket, anekdotákat mutatta be. A BBTE Magyar Történeti Intézetének Régészeti és Művészettörténeti Tanszéke, az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány által szervezett sétán sokan vettek részt, egy részük kolozsvári, akik saját történeteiket is megosztották a többi résztvevővel.

Kolozsvár első barokk épülete

Tóth Gödri Iringó már a séta elején kiemelte, hogy nem a templomok aranyozott világába fogja elkalauzolni a résztvevőket, hanem elsősorban a paloták, udvarházak, nemesi reprezentáció világát szeretné bemutatni. Hangsúlyozta, hogy ez a korszak háttérbe szorul a középkor és a reneszánsz mellett, pedig a kincses városban található barokk épületek legalább ugyanennyire fontosak, mint az előző korokból származók. 

A sétavezető először azt mesélte el röviden, hogyan jelent meg a barokk stílus Kolozsváron, illetve ennek milyen jelentősége volt. „A barokk Kolozsvár története akkor kezdődik, amikor 1687. októberében a város ellenállás nélkül megadta magát a Habsburgoknak, akik ezt követően mindent megtettek azért, hogy Kolozsváron és Erdélyben is megszilárdítsák és kifejezzék uralmukat. Ezért a barokk, a Habsburg birodalomba való betagolódás által, egy Nyugatról és Közép-Európából érkező irányzat volt, amely a bécsi udvart jelképezte. Másfelől ez az időszak az ellenreformáció (rekatolizáció) időszaka, ekkor érkezett ide a jezsuita rend is” – mesélte Tóth Gödri Iringó még a Szent Mihály-templom előtt, amely ékköve a városnak, és egyes részeiben a barokk stílust fedezhetjük fel.

A jezsuita rend szilárdította meg Kolozsváron ezt a stílusirányzatot, az első barokk épület is a rendhez fűződik: a mai nevén Piarista templomként ismert épületet 1718–1724 között építették fel, így ez volt az első nagy, az új stílusirányzatot követő épület a városban. A templom előtt egy szintén barokk teret is kialakítottak, amelyen az oktatási intézmények, kollégiumok, tanári lakások kaptak helyet. A tér közepén egy Mária–oszlop állt, amelyet 1734-ben emeltek a pestis áldozatainak emlékére, illetve azért, hogy kifejezzék hálájukat a betegség városból való eltűnéséért. Az oszlopot a kommunizmusban áthelyezték a Szentpéteri templom mögé, ma sérült állapotban látható.

A várost elfoglaló Habsburgok a Fellegvár megépítésével akarták hatalmukat megerősíteni, ahova egy erődítményt készültek építeni, amelynek terveit Giovanni Visconti építész készítette, majd 10 év alatt, 1713–1723 között építették fel. „A váraknak mindig védelmező funkciójuk volt, a külső ellenségtől óvta a várost. Ám Kolozsvár esetében nem erről volt szó, itt inkább  felügyeletet biztosított a város felett” – mondta el a sétavezető.

A városlakók nem kedvelték a fellegvári erődítményt, hisz amellett, hogy őket vigyázták, felügyelték onnan, még 5800 munkanapot is kellett annak megépítésére áldozzanak. Mindemellett a domb, amelyre épült, az egyik legtermékenyebb területe volt a városnak: az aljában szántóföldek, a dombon pedig szőlős volt. A Habsburgok, amikor elkezdték az erődítmény építését, még azt sem engedték meg a városlakóknak, hogy a termést begyűjtsék, a szőlőt leszüreteljék – részletezte a művészettörténész, majd átvezette a sétán résztvevőket az első jelentős világi épülethez.

Bánffy-palota: a kolozsvári nemesi paloták példaképe

A Fellegvár beépítése és a Piarista templom felállítása után sokáig szünetelt a barokk stílusirányzatot követő házak építése Kolozsváron, az építkezések csak az 1770-es években folytatódtak, amikor az első jelentős világi barokk épület munkálatai kezdődtek.

Az Erdélyi Királyi Guberni­umot 1791-ben Kolozsvárra helyezték át Nagyszebenből. Ezt Bánffy György korábban már „megsejtette”, így 20 évvel azelőtt, az 1770-es években nekifogott egy városi lakás megépítéséhez, amely megfelelően reprezentatív legyen ehhez a képviselethez és szerepkörhöz, illetve megpróbálta „elintézni”, hogy a kormányzósági szerepet is a palota képviselje.

Az épület terveit Johann Eberhard Blaumann német építész készítette, aki Nagyszeben városi építésze is volt abban az időben. Bánffy Györggyel még Nagyszebenben kötöttek barátságot, így vállalta el a városi rezidencia megépítését, illetve a bonchidai kastélyon is dolgozott később. Mivel az építészt annyira lefoglalta a kolozsvári nemesi palota építése, a nagyszebeni városi tanács felfüggesztette állásából.

Prémium tartalom

Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!