Háborúskodások

Háborúskodások
Egy éve tart a háború. Tavaly február 23-án még a koronavírusról szóló hírek özönlöttek el, aztán Vlagyimir Putyin döntése, amellyel elindította Ukrajna lerohanását - és ezzel elkezdődött az immár egy éve tartó fegyveres konfliktus, amely alaposan átírta a hírek tartalmát.

Ma már a csapból is a háború folyik. Aligha tudunk médiát fogyasztani úgy, hogy ne ütközzünk bele háborús vagy az ezekből származó következményeket taglaló gazdasági, szociális hírekbe. Érthető a média érdeklődése, hiszen olyan dolgok történnek a szomszédban, amelyek radikálisan kihatnak életünkre. Lehetne ennél rosszabb is, hiszen az érintettség még nagyobb lenne, ha Ukrajna határain kívülre is kiterjedne a háború. Szerencsére még nem tartunk ott, de a háborús hangulat megvan.

2022. február 24. előtt is „háborúztunk”, csak más volt a tét. Akkor az oltásellenesek és az oltáspártiak feszültek egymásnak, és próbálták egymást földbe döngölni, mindenki vakon kitartva a saját igaza mellett. Nem lehetett árnyalt álláspontot megfogalmazni, mert abban a pillanatban az oltásellenesek oltáspártinak, az oltáspártiak pedig oltásellenesnek kiáltottak ki. Most is valami hasonló ideológiai háborúskodás zajlik a nyilvánosságban, csak talán kisebb méretben, mert egy közegészségügyi témát egy szomszédos államban zajló háború sem tud felülírni. A fegyveres összecsapás nagyon sokak számára még mindig csak elvont konfliktus, amely közvetlenül nem befolyásolja olyan mértékben a tömegek mindennapjait, mint a koronavírus-járvány, valamint a visszaszorítására hozott megszorító intézkedések. Mondhatni azt is, hogy a fegyveres háború gondolatával jobban meg tudunk barátkozni, mint a közegészségügyi háborúéval. De egészen biztos, hogy másként látják ezt az ukránok és az oroszok, akik súlyos anyagi, de mindenekelőtt fájdalmas, emberéletekben mérhető veszteségeket szenvedtek el.

Az egy éves évfordulóra nemhogy közelebb kerültünk volna a békéhez, hanem eszkalálódni látszik a konfliktus. A világ hatalmas urai egyre több hidat égetnek fel maguk mögött, így ismét beálltunk a fehér vagy fekete kettősségébe. Leegyszerűsítve a közéletben elhangzó vélekedéseket, az oroszellenes Nyugat a háború pártján áll. A háború állása és az eredetileg nem remélt ukrán ellenállás sikerén felbuzdulva ebben a pillanatban Nyugat az oroszok, de főleg a Vlagyimir Putyin feletti megsemmisítő győzelmet várja. A békepártiak - akiket a háborúpártiak ukránellenesnek kiáltanak ki - éppen ellenkezőleg. Mielőbb békét akarnak, amit a háborúpártiak azért utasítanak el, mert szerintük Ukrajna csak nyertesként köthet békét. Ellenkező esetben minden körvonalazódó megoldás nem lehet elég nagy szankció az orosz agresszor számára. Egy dologban van csupán egyetértés, hogy az agresszor nem más, mint Oroszország. Abban viszont már megoszlanak a vélemények, hogy a felelősség egyoldalú-e vagy megoszlik az oroszok és az ukránok, illetve Moszkva és az Egyesült Államok között, és  hogy mit is lehet várni egy békekötéstől.

Ebben a pillanatban a béke távolinak tűnik. Tavaly ilyenkor mindenki villámháborúra számított. Nyugat azt gondolta, hogy Ukrajna aligha tud szembeszállni a túlerőt képviselő Moszkvával. Ezt mára Kijev megcáfolta, ezért állt be Nyugat a háborús retorikába. Van is benne logika. De ha azt nézzük, hogy Oroszország még állja a sarat, a gazdasági szankciók nem szegényítették el annyira, hogy megrendüljön Putyin hatalma, akkor igencsak kérdésessé válik, hogy milyen előnyt hozhat Nyugat számára a háború elhúzódása. A konfliktus folytatása mellett érvelők leplezve vagy leplezetlenül Putyin bukását remélik, de ennek semmi jele nincs egyelőre, sőt, attól sem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy Putyin népszerűsége nő, miközben a világ nagy része Oroszország ellen fordul. Ez egyszerű pszichológia, ami alól vélhetően az oroszok sem vonhatják ki magukat, hiszen ha a világ nagy része ellenük fordul, akkor már egyenesen hazájukat fogják veszélyben érezni, és nem lenne meglepő, ha Putyinban fogják látni az egyedüli megmentőjüket.

Jó megoldás aligha létezik. A kompromisszumot valamennyi félnek meg kell kötnie, különben egyhamar nem jöhet el sem a tűzszünet, sem a tartós béke. Nyugat kompromisszummentes békekötést remél, de ez irreálisnak tűnik, akárcsak az, hogy Oroszország el fog tűnni. Annak több esélye van, hogy Putyin megbukik, de hogy ez mikor következhet be, ha egyáltalán bekövetkezik, senki nem tudhatja. Lehet, évekig kell még várni rá, ebben az esetben pedig igencsak kockázatos és erkölcstelen elhúzni a háborút. Minél többet vagyunk benne, annál nehezebb lesz letenni a fegyvereket és kiszállni a háború spiráljából. Putyinnal és rezsimjével nem lehet tárgyalni, az orosz vezetés szaván nem lehet elindulni. Ez tény. De Sztálinnal és a többi szovjet vezetővel sem volt kellemes dolog egyezkedni. Akkor Nyugat mégis megtette. Előbb-utóbb most is meg fogja tenni. De nem mindegy, hogy mikor…

 

promedtudo2Hirdetés

A rovat cikkei