Ha nem dolgozhat otthon, saját időbeosztásban, felmond

Dolgozói elvárások Covid után: fő helyen a rugalmasság

Ha nem dolgozhat otthon,  saját időbeosztásban, felmond
A hazai alkalmazottak fele felmondana, ha a járvány lecsengése után a munkáltató nem kezelné rugalmasan a munkaidőt és a munkavégzés helyét. Bár ez hangzatosan csenghet a dolgozói „öntudatra ébredés” jeleként, a hazai alkalmazottaknak csak kis részét teszi ki, ugyanis Covid ide vagy oda, Romániában 2020-ban is elenyésző volt a távmunkában dolgozók száma a hazai statisztikai adatokkal dolgozó Eurostat jelentése szerint: tavaly ugyan a korábbi ötszörösére emelkedett, de ezzel együtt is csak a foglalkoztatottak 2,5 százalékát jelentette. Az unióban csak Bulgáriában volt kevesebb otthonról dolgozó, mint nálunk. A babyboomer generáció, illetve az utóbbi tíz évben ugyanazon a munkahelyen dolgozók viszont kevésbé sietnének felmondani az alkalmazó rugalmatlansága miatt. Tény, hogy a járvány alaposan átalakította a munkához való viszonyulásunkat, egyre hangsúlyozottabban megjelenik a csökkentett munkahét már korábban is rebesgetett ötlete.

Míg 2017-ben és 2018-ban az alkalmazottaknak csupán 0,4 százaléka dolgozott otthonról, számuk 2019-ben 0,8%-ra, majd 2020-ban 2,5%-ra nőtt Romániában. Bár ez a szám önmagában is alacsony, még inkább annak látszik az európai adatok tükrében. Ennél már csak Bulgáriában volt kisebb tavaly a home office-ozók aránya (1,2%), a horvátoknál (3,1%) és magyaroknál (3,6%) magasabb. Az uniós átlag 12,3%, a listavezető Finnországban pedig az alkalmazottak 25,1%-a, vagyis minden negyedik dolgozó otthonában végezte munkaköri feladatait – a sorban az „ezüstérmes” Luxemburg (23,1%), a bronz Írországé (21,5%). Az uniós átlag korábban mintegy évtizedig a viszonylag állandó 5% körül mozgott. A 15–64 éves populáció adatait feldolgozó jelentés korosztályonkénti és nemenkénti eltéréseket is mutat. A nők körében nagyobb az otthonról dolgozók száma (13,2%), szemben a férfiakkal (11,5%). A fiatalok kevésbé voltak kaphatók a home office lehetőségére, tavaly a 15–24 éveseknek csak 6,3%-a dolgozott általában otthonról, míg a 25–49 évesek 13, az 50–64 évesek 12,4%-a. Az okok igen összetettek, kezdve a járványügyi fenyegetettségtől, amely elsősorban a felnőtt, idősebb korosztály számára jelentett fokozottabb veszélyt, a távoktatásban tanuló gyermekeket nevelő középkorosztály által preferált kényszermegoldásokig, de a csökkentebb veszélyérzethez a fiatalok körében a társaság iránti fokozott igény is társulhatott az irodai munkavégzés választásában.

Világviszonylatban minden második dolgozó felmondana, amennyiben a járvány lecsengése után munkáltatóik nem kezelik majd rugalmasan a munkaidőre és a munkavégzés helyére vonatkozó preferenciákat – mutat rá a munkaerőpiaci állapotok javítását célzó EY (Ernst & Young Global Limited), amelynek központi székhelye az Egyesült Királyságban van, de világszerte több száz kirendeltsége működik. A tanulmány szerint tízből kilenc dolgozó arra vágyik, hogy maga dönthesse el mikor és hol dolgozik, és ehhez munkaadója rugalmasságát várja el. Ha maga dönthetne, az alkalmazottak többsége (54%) rugalmas munkaidőt választana, 40% inkább ahhoz kívánna nagyobb mozgásteret, hogy hol végezze el munkaköri feladatait. A Work Reimagined (újraértelmezett munkavégzés) munkavállalói felmérés 16 országban több mint 16 ezer, különféle munkaterületeken és különböző beosztásokban tevékenykedő dolgozó megkérdezésével zajlott. A járvány lecsengése után az alkalmazottak hetente átlagosan 2-3 napot szeretnének távmunkában dolgozni. Hazájuk járványintézkedéseinek fellazítása után a megkérdezettek 22%-a teljesen visszatérne az irodába, 33%-a rövidebb munkahetet szeretne. A dolgozók kétharmada úgy véli, termelékenységük a munkavégzés helyétől függetlenül pontosan felmérhető, és ez a folyamat nem jelenthet akadályt a „rugalmasításban”. Mostantól kétségtelenül szükséges hibrid környezetben munkavégzési lehetőséget biztosítani. A kérdés valójában csak arra vonatkozhat, ez hogyan megvalósítható a gyakorlatban ahhoz, hogy az alkalmazottak elvárásainak is megfeleljen és a szervezeti követelményeknek is eleget tegyen” – fogalmazott az EY közép- és délkelet-európai regionális vezetője, Claudia Sofianu.

Az elvárt rugalmasság elmaradása esetén a munkahely-változtatás irányában leginkább elszántak a menedzserek/vezető munkakört betöltők, technológiai és pénzügyi szektorban tisztségben levők és azok a dolgozók, akik további személyeket tartanak el. Nem sietnék el a munkahely-változtatást és nagyobb valószínűséggel maradnának jelenlegi állásukban a babyboomerek, azok a munkavállalók, akik több mint 10 éve ugyanannál a munkáltatónál dolgoznak, és a tanügyben dolgozók vagy kormányzati alkalmazásban állók – mutat rá a felmérést ismertető közlemény. Bár minden második dolgozó felmondana alkalmazójának rugalmatlansága esetén, 76%-uk ezzel szemben elégedett jelenlegi munkahelyével és 93%-uknak a következő egy évben nem áll szándékában állást változtatni.

A megkérdezettek közel fele (48%) úgy véli, a Covid-19-járvány ideje alatt munkahelyükön javult a szervezeti kultúra, csak 31% szerint romlott. A dolgozók 61%-a azt szeretné, ha munkáltatójuk az irodai munkavégzés kötelező feltételévé tenné a Covid elleni oltás felvételét, ám az oltással kapcsolatos hozzáállás földrajzilag igen változatos képet mutat. Így például Dél-Amerikában a megkérdezettek 66%-a szerint a munkáltatónak kötelezővé kellene tennie alkalmazottai számára az oltást, ezzel szemben Európában, Közép-Keleten, Indiában és Afrikában csak 52% ért ezzel egyet.

A rugalmas munkavégzés fokozott technológiai felszereltséget feltételez mind az irodában, mind az otthoni munkaszobában. A megkérdezettek 64%-a az irodai technológiai feltételek javítására vágyna (gyorsabb internetkapcsolat, videokonferencia hívásokra alkalmas eszközök), közel fele (48%) pedig azt szeretné, hogy munkáltatója az otthoni munkavégzéshez szükséges felszereléseket javítaná (pl. képernyők, kiegészítő fülhallgatók), 47% szívesen venné telefonköltségeinek és a nagy sebességű internetkapcsolat biztosításával járó költségeinek megtérítését. Az újfajta munkavégzésre való áttérés és a virtuális találkozókhoz, megbeszélésekhez szükséges technológiák bevezetése dacára a dolgozók 67%-a nem bánná, ha a járvány lecsengése után mérsékelten vagy ennél valamivel gyakrabban szolgálati utazásokat kellene tennie, míg a járvány előtti időben ezek aránya nem érte el az 50%-ot.

A több mint egy éve tartó járvány alaposan felforgatta az életünkkel együtt a munkavégzési szokásainkat, talán az életfelfogásunkat is megrengette, egyre kevésbé látszik valószínűnek, hogy a munkavégzést illetően a járvány előtti állapotokhoz térünk majd vissza. Az utóbbi években a koronavírustól függetlenül világszerte egyre inkább előtérbe került a négynapos munkahét gondolata, alighanem ennek felerősödésével is számolni kell. A Microsoft 2019-ben, még a járvány előtt kísérletezett a négynapos munkahéttel, hasonló kezdeményezésekkel mindenféle cégeknél világszerte találkozhatunk. A Reading Egyetem tanulmánya szerint a négynapos munkahéttel működő cégek kétharmada megnövekedett termelékenységről számolt be. A franciák már húsz éve élvezik a 35 órás munkahét előnyeit. Új-Zélandon tavaly ajánlotta a munkáltatóknak megfontolásra a négynapos munkahét bevezetését Jacinda Ardern kormányfő, mert az előnyösen érintené a munka és a magánélet egyensúlyát, ráadásul a hazai turizmust is fellendítené. Spanyolország márciusban döntött arról, hogy hároméves országos tesztprogramot indít, állami támogatást biztosítva azoknak a cégeknek, amelyek hajlandók kipróbálni a négynapos munkahetet. A legendásan munkamániás Japánban is négynapos munkahét bevezetését fontolgatják a törvényalkotók, az alkalmazottak jólétének védelme érdekében. Számos gazdasági, egészségügyi, társadalmi, környezetvédelmi előnye mellett a csökkentett munkahét fokozza a dolgozói elégedettséget és ez jótékonyan hat a teljesítményre. Ehhez viszont elsősorban arra van szükség, hogy a törvényalkotókat és a munkáltatókat egyáltalán érdekelje a dolgozók elégedettségi szintje.