Elhunyt a futball szerelmese
Vissza

Elhunyt a futball szerelmese

Életének 94. évében, szerdán elhunyt Szoboszlay Miklós, a kolozsvári – és hazai – labdarúgás legendás alakja, a futball szerelmese. A kapusként, majd edzőként több mint fél évszázadon keresztül tevékenykedő Szoboszlay volt a „romantikus labdarúgás utolsó lovagja”, mint ahogy a róla 2016-ban megjelent, Cristian Aszalos által írt életrajzi könyv címe is sugallja. Edzőként tisztességre, becsületre, figyelemre, odaadó munkára nevelte játékosait, és úgy vélte, a tehetség szorosan összekapcsolódik a sportszerűséggel. Idős korában nosztalgiával emlékezett vissza azokra az időkre, amikor a játékvezetőt még bíró úrnak szólították a nézők.

 

Szoboszlay Miklós nevét generációk ismerik, hiszen kapusként, aztán edzőként, végül pedig szaktanácsadóként a második világháborútól kezdődően napjainkig a Kolozsvári U FC jelképe volt, őt magát pedig generációk szerették és tisztelték, miután aktív sportolóként saját maga számára is magasra emelte a mércét, majd trénerként mindent megtett azért, hogy ne csak edzze a sportolókat, hanem nevelje is őket. Több sikeres játékos korosztály nevelkedett az irányítása alatt, felfedezettjei, tanítványai között olyan neveket találunk, mint Remus Câmpeanu, Ştefan Constantin, Petru Emil, Vasile Suciut, Jaskó Zoltán, Mészáros Alpár, Muzsnay Zsolt, Ioan Ovidiu Sabău vagy Tibi Bălan.

A szászvárosi (Hunyad megye) születésű Szoboszlay diákként a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium falai között nevelkedett, és ennek szellemisége meghatározó nyomot hagyott életében. Szintén Nagyenyeden, a városi válogatott kapusaként került először kapcsolatba az U együttesével, azt követően, hogy a kolozsvári egyesület az 1940-es második bécsi döntés után Nagyszebenbe helyezte át székhelyét. Mindig visszatért az U-hoz, szeretett együtteséhez, ennek ellenére emlékét nemcsak Kolozsvár, hanem Torda idősebb futballkedvelői is a szívükben őrzik, hiszen 1961-ben fiatal edzőként a Román Kupa negyeddöntőjéig vezette a helyi, akkoriban másodosztályos Üveg Aranyos együttesét, miután az egykori hálóőrnek egy évvel korábban sikerült feljuttatnia a tordai csapatot a megyei bajnokságból a B-osztályba.

Az 1970-es években a Kolozs megyei sportigazgatóság labdarúgó szakértőjeként is dolgozott. Gyakran közölt szakcikkeket, tanulmányokat kolozsvári lapokban, köztük a Szabadság elődjében, az Igazságban is, két évig pedig a budapesti Nemzeti Sport romániai tudósítójaként az élvonalbeli bajnokságról és a válogatottról írt.

Kétszer behívták a román B-válogatottba, a Magyarország elleni 1948 őszi mérkőzésen a második félidőben pályára is lépett – egy gólt kapott a 4–1-re elveszített mérkőzésen, amelyen a későbbi Aranycsapat olyan meghatározó játékosai szerepeltek, mint Kocsis Sándor és Lantos Mihály. Turistaként kikerült az 1960-as római olimpiára, és hogy láthassa a labdarúgótornát, a szakszövetség akkori elnöke, Gheorghe Popescu (korábbi trénere) jóvoltából megfigyelőként részt vehetett a mérkőzéseken. 

Szakmai tudásából, pályán való kifogástalan viselkedéséből és igazi profi életviteléből adódóan Háda Józsefet, a Ferencváros válogatott kapusát tekintette példaképének. Az 1970-es évek közepétől majdnem tíz éven keresztül az U utánpótlás központját irányította, majd szaktanácsadóként élete utolsó éveiben is segítette az U-t. Sikereit annak tulajdonította, hogy a szakmát alázattal és alapos felkészültséggel űzte, hosszú életét pedig a fegyelmezett életmódnak.

Nyugodjék békében!

Született: 1925. július 18., Szászváros, Hunyad megye. 
Játékos-pályafutás: 1943–1944: Kolozsvári-Nagyszebeni­ Universitatea (A-osztály), 1945–1946 Kv. Ferar-Vasas (A-osztály), 1946–1947 Kv. U (A-osztály), 1947–1948 Marosvásárhelyi Dermagand (A-osztály), 1948–1949 Bukaresti Armata SK (A-osztály), 1950–1952 Kv. U (A- és B-osztály), Kv. Armata 1952–1953, 2-es román B-válogatott 1948-ban. 1955 – edzői oklevél, Országos Testnevelési és Sportakadémia, Bukarest; 1971 – A-osztályos edzői képesítés; 1985 – érdemes edzői kitüntetés. 
Edzői pályafutás: 1955–1956 Kv. Dermata, másodedző (B-osztály); 1957–1958 Kv. U, vezetőedző, majd másodedző; 1958–1959 Kv. Vörös Lobogó (Dermata), vezetőedző (C-osztály, feljutás a B-osztályba); 1959–1961 Tordai Üveg Aranyos, vezetőedző (megyei bajnokság, feljutás a B-osztályba); 1961–1965 Kv. U, másodedző és vezetőedző (A-osztály); 1966–1968 Aranyosgyéresi Sodronyipar, vezetőedző (B-osztály); 1969–1972 Tordai Aranyos, vezetőedző (C- és B-osztály); 1973–1974 Vajdahunyadi Corvin, vezetőedző (B-osztály); 1974–1976 Kv. CFR, vezetőedző, majd másodedző (A-osztály); 1976–1985 U, utánpótlás központ, szakmai irányító; 1985–2000 U, szakmai tanácsadó (C- és D-osztály).
2013-ban Kolozs megye díszpolgárává avatták. 
 

 


EZ ÉRDEKELHETI
SPORT ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

POSZT 2019 – A Woyzeck című ...
Oltean Csongor: Románia nem tartja ...
Borboly Csabát is megbírságolta a ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ