Egy elfeledett kolozsvári festőművész és egy izgalmas barátság lenyomata

Bemutatták Urs Widmer Valentin Lustig zarándoklata című kötetét

Egy elfeledett kolozsvári festőművész és egy izgalmas barátság lenyomata
Ismerősen csenghet a Lustig családnév a kolozsváriak számára, hiszen Lustig doktor számos helyi gyermeket gondozott 1974-es izraeli emigrálásáig. A gyermekorvos fia, Valentin Lustig neve azonban már kevésbé ismert a városban, annak ellenére, hogy a jelenleg Svájcban élő képzőművész nagy népszerűségnek örvend Nyugaton. A Kolozsvárról elvándorolt festő szürrealista képeihez Urs Widmer svájci író írt szövegeket, amelyek 2008-ban, Valentin Lustigs Pilgerreise címmel kötetben is megjelentek Zürichben. A Valentin Lustig zarándoklata című kiadványt a csíkszeredai Bookart kiadó jelentette meg idén magyarul, Hajdú Farkas-Zoltán fordításában, a kötetet hétfőn délután, a Kolozsvári Kikötő programsorozat keretében mutatták be.

Valentin Lustig 1955-ben született Kolozsváron, szüleivel 1974-ben emigrált Izraelbe, majd három év katonai szolgálat után Olaszországba költözött, 1977 és 1982 között a firenzei művészeti akadémián tanult. A főiskola befejezését követően, 1983-ban Svájcba települt át, azóta is Zürichben él és dolgozik. Itt ismerkedett meg Urs Widmer íróval, akit annyira lenyűgöztek Lustig szürrealista, több kultúrából építkező, gyakran bizarr és abszurd festményei, hogy prózai szövegeket írt jó néhány mellé – tudhattuk meg a kötet bemutatóján Karácsonyi Zsolttól, a Kolozsvári Kikötő programsorozatot szervező Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnökétől.

Mint mondta, személy szerint 6-7 évvel ezelőtt találkozott Lustig festményeivel, akinek világábrázolása nagy hatással volt rá. Az E-MIL elnöke két Lustig-képet emelt ki a rendezvényen: a Belvedere című festmény kikötővárosként, egy nagy folyó, tó partján vagy akár tengeröbölben ábrázolja Kolozsvárt, annak jellegzetes „babonáival”, illetve a Makaó hídja alkotást, amelyet a Kolozsvári Kikötő elnevezésű rendezvény grafikai háttereként is használtak.

Lustig Makaó hídja című festményét használja az E-MIL a Kolozsvári Kikötő dizájnjaként

Karácsonyi Zsolt szerint számos „címkét” lehetne ragasztani ezekre a munkákra, szürrealista, posztszürrealista stb., viszont az biztos, hogy a „valóságnak egy egészen sajátos megközelítésével van dolgunk. Ennek a megközelítésnek mindig komoly valóságalapja van, de ez a valóság elsősorban az emlékezés szűrőjén kerül be a munkákba”. Ennek ellenére Valentin Lustignak mindig sikerül az ábrázolt történetnek, városnak „a titkos esszenciáját” megragadnia – tette hozzá.

Hajdú Áron, a Bookart Kiadó vezetője a kötet létrejöttéről árult el részleteket. Mint mondta, Lustig egyszer olvasott egy szöveget Urs Widmertől, és eldöntötte, hogy meg kell keresnie az írás szerzőjét. „Jó barátok lettek aztán, egészen Widmer haláláig, ennek a viszonynak a lenyomata ez a kötet” – mondta a kiadóvezető.

Karácsonyi Zsolt szerint az egyedi hangú művészt, a „Kolozsvárról eltűnt kolozsvárit” azért nem ismerik a városban, mert mire alkotni kezdett, a helyiek elfeledkeztek a családról. Hajdú Áron úgy vélte, mivel Valentin Lustig nem tartozik egyetlen galériához sem, nem igazán segíti a népszerűségét, kiállításai sincsenek túl gyakran, képeit általában egyenesen a műteremből vásárolják fel.

– Szeptemberben a Petőfi Irodalmi Múzeumban mutattuk be a kötetet, ezen részt vett Valentin Lustig is. Az akkori eseményen elmondta, nagyon sokat táplálkozik abból, hogy Kolozsváron négy különböző kultúrán nevelkedett, ez egész világnézetét befolyásolta. Bármin gondolkodik, dolgozik, mindig eszébe jut valami a városról – idézte fel Hajdú Áron. A kiadóvezető örömhírrel is szolgált azoknak, akik szeretnének megismerkedni Valentin Lustig festészetével, ugyanis, mint mondta, 2020-ban a művésszel vándorkiállítást terveznek, amelynek kiindulópontja természetesen Kolozsvár lenne.

(Borítókép: Részlet a kötet borítójából. Fotó: Bookart Kiadó)