A konfliktus a keleti blokk felbomlásáig vezethető vissza – magyarázta. 1990-ben öt kelet-német tartomány beolvadt a Német Szövetségi Köztársaságba (NSZK) és létrejött a mai egységes német nemzetállam. Megszűnt a szocialista világrendszer, Közép- és Kelet-Európa, illetve a Baltikum volt szocialista államai beléptek az Európai Unióba és a NATO-ba, az Észak-atlanti Szövetség határai ezáltal kitolódtak, ugyanakkor a Szovjetunió szétesett. Ilyen összefüggésben az oroszok számára létfontosságú kérdés, hogy „kié lesz”, melyik érdekszférához tartozik Ukrajna. Míg a svédek és a finnek napirenden lévő NATO-tagsága különösebben nem módosít az erőviszonyokon, Ukrajnáé annál inkább, vélekedett.
Nógrádi meglátása szerint az oroszok a háborút három napra tervezték, a stratégia azonban csődöt mondott. Az oroszok célja - minél nagyobb terület elfoglalása - nagyon nehezen megy, sétagalopp helyett több mint két hónapja tartó állóháború van. A Nyugat ráérzett arra, hogy az oroszok hibáztak. Felmérve a helyzetet, az Egyesült Államok az oroszok gyengítésére játszik. A háborúnak több vesztese is van: egyrészt Oroszország, amely gazdaságilag rendkívül megsínyli a konfliktust, továbbá a szétesés szélén levő Ukrajna, ugyanakkor Európára is meglehetősen negatívan hat a kialakult helyzet - mondta. A nyertes mindenekelőtt nyilván a gyenge Oroszországban és gyenge Európában érdekelt Egyesült Államok, amely a korábban megtépázott „világ ura” pozícióját igyekszik visszanyerni.
Az átalakuló világpolitika másik nyertesének Nógrádi szerint Kína számít, amely ugyan nem részese közvetetten a konfliktusnak, de szintén egy gyengülő Oroszország az érdeke. Kína továbbra sem mondott le arról, hogy visszaszerezze Szibériát az oroszoktól. Ha viszont Oroszország támogatása mellett dönt, akkor számíthat Moszkva segítségére Tajvan visszafoglalására irányuló terveiben, vélekedett.
A cél tehát Oroszország stratégiai gyengítése a Nyugat által. Zelenszkij valójában az USA nevében harcol. Ukrajnában özönlenek a fegyverek, a pénz és haditechnika. Az amerikaiak átadják a hírszerzési információkat Ukrajnának, Kijev ilyenformán tudja, hol vannak a csapatösszevonások, hol akarnak az oroszok támadni. Amiről viszont nem nagyon beszélnek: az Ukrajnába küldött fegyverek egy részét az oroszok abban a percben megsemmisítik, ahogy átérnek ukrán területre – figyelmeztet a biztonságpolitikai szakértő.
Ami pedig az oroszok haderejét illeti, Nógrádi szerint a jelenlegi nyugati adatokból arra lehet következtetni, hogy az orosz hadseregnek alig tíz százalékát vetették be és távolról sem a legmodernebb technikát vették elő. Moszkva tehát tudna még erőket vezényelni Ukrajnába, a probléma az, hogy az orosz hadsereg többi része le van kötve Szíriában, Irakban, a Távol-Keleten.
A kérdésre, hogy változhatott-e Putyin eredeti célja menetközben, a helyzet alakulásának a függvényében, Nógrádi szerint egyértelműen igen, csak ezt az orosz elnök nem mondja ki. Putyin gyors katonai győzelmet várt, de mivel nem következett be az, amit akart, most úgy próbálja beállítani a dolgot, hogy tulajdonképpen ez volt az eredeti stratégia.
„Az ukránok szerint 23-24 ezer az orosz halottak és sebesültek száma, az oroszok 28 ezer ukrán halottról, sebesültről és fogolyról beszélnek. Mindkét adat enyhe túlzás, tény, hogy Putyinnak stratégiát kellett változtatnia”, magyarázta Nógrádi megjegyezve ugyanakkor: a konfliktusban álló mindkét fél folyamatosan és arcátlanul hazudik, a valós adatok eltérhetnek a Kijev, illetve Moszkva által kommunikálttól.
Hogy viszonyulnak az oroszok a hadviseléshez? – tevődhet fel a kérdés. Putyin otthon maga mögött tudhatja az orosz népet, amely minimális információkkal rendelkezik arról, hogy valójában mi is történik Ukrajnában. Az orosz politikai és gazdasági elit azonban az elnök ellen van. Ha ugyanis az oroszok nem tudják eladni a gázt, összeroppannak, napi 1 milliárd euró veszteség éri az orosz gazdaságot. Tárgyalni Putyinnal – egy diktátorral – nyilván képtelenség, az ilyent csak megdönteni, vagy eliminálni lehet. Bárhogy is, nagyrészt az orosz eliten múlik a Putyin-rezsim sorsa, vélekedett a szakértő.
S hogy mi az esélye egy orosz-ukrán béketárgyalásnak? Nógrádi két héttel ezelőtt még látott erre esélyt erre, most azonban sokkal pesszimistább. Korábban Zelenszkij azt mondta, tizenöt évre lemondana a Krímről és a kelet-ukrajnai Donbász régióról is hajlandók tárgyalni. Ma, amikor özönlik a fegyver, a technika, azt mondja, egy négyzetcentimétert sem hajlandó engedni országa területéből. Az ukránok úgy érzik, döntetlenre tudják vinni a háborút, ami gyakorlatilag egy győzelemmel ér fel – erkölcsileg a háborút már így is megnyerték. Nógrádi szerint óriási az amerikai nyomás, az amerikai politika kiszolgálásának a kényszere Ukrajnában, az európai államokban egyaránt.
A kérdésre, hogy meddig mehet ez így, meddig lehet tömni az ukránokat fegyverrel, mennyi ideig húzódhat el ez a háború, adódik a válasz: ameddig az amerikaiak akarják. Itt tehát csak egy orosz-amerikai tárgyalás vezethet eredményre, mondta Nógrádi.
Hogy Románia milyen formában lehet érintett a válságban, Nógrádi úgy fogalmazott: Oroszország stratégiai célja egy olyan korridort létesíteni a Fekete tenger partvidékén a Krím félszigettől Transznisztriáig, tehát a román határig, ami elzárja Ukrajna kijáratát a tengerre. Ennek következménye: az ukrán gabona nem tud kijutni az országból, ami Nyugaton áremelkedéshez, a harmadik világban viszont még nagyobb éhínséghez, az Európa fele irányuló menekültáradat megnövekedéséhez fog vezetni. Véleménye szerint Moldova elfoglalása is benne van a pakliban.
Kérdés hangzott el a kárpátaljai magyar kisebbség helyzetére vonatkozóan. Nógrádi szerint jelenleg az ott élő magyarok tömegesen hagyják el Kárpátalját. Értesülések szerint 1 100 000 orosz települt át Oroszországba, mert tudják, hogy ukrán győzelem esetén megtorlás vár rájuk – ilyen összefüggésben nem marad sok kisebbség Ukrajnában. Kérdés azonban, hogy milyen bánásmódban részesülnek majd. Nógrádi annak a véleményének adott hangot: a magyar kormánynak fel kell készülnie a háború utáni új helyzetre az ott maradt magyar kisebbséget illetően.
Milyen esélye van egy harmadik világháború kitörésének? Nógrádi szerint az Ukrajnát támogató negyven országból senki sem akar világháborút. Az oroszok sem akarnak konfliktusba kerülni a NATO-val, ami egyértelműen egy újabb világháborúhoz vezetne. Bár az Egyesült Államok élén az idős Joe Biden ül, akinek többen is megkérdőjelezik vezetői képességeit, mögötte ott van a CIA, a Pentagon, az FBI, amelyek vigyáznak arra, hogy a helyzet ellenőrzés alatt maradjon. Amikor például Zelenszkij elmondta: nem tortát kér, hanem nehézfegyvert, erre az amerikaiak kategorikusan kijelentették, hogy nem adnak, az ukrán elnök pedig értette. Azelőtt azt kérte, védje meg a NATO az ukrán légteret – ezt a kérték különben a balti államok, a lengyelek és a skandinávok is. Az amerikaiak ezt sem lépték meg, mert tudták, ez a harmadik világháborúhoz vezet, amit minden áron el kell hárítani, hiszen az végzetes lesz.
A NATO tehát nem szándékszik meglépi meg azokat a lépéseket, amelyek a háború eszkalálódásához vezetnénk, hiszen mindenki számára világos: egy harmadik világháborút nem lehet túlélni. Ahogy Willy Brandt mondta: „aki először lő, az hal meg másodjára…”, idézte Nógrádi György az egykori német kancellárt.
Borítókép: Bethlendi Tamás/Facebook
